Hétfőn késő estig írtam, úgyhogy sikerült másnap későn is kelnem. Akkor is csak azért, mert mintha már másodszor hallottam volna csörögni a telefonomat. Jól hallottam. Csabi szólt bele: -Vikilí nincs kedved horgászni? Szemeim kipattantak: - Mit, hol? Dehogynem! Pakolok és ott vagyok, úgy fél óra! Csabi: - Tudtam, hogy tetszeni fog!
Kapkodok. Hol is kezdjem? Először eszek, aztán megnézem, hogy állnak a tavaly elpakolt horgászcuccok: Nem jól, mondhatom. Kicsit szanaszét van minden. Az első kézség szerelése szezonkezdéskor mindig nagyon vicces. Kiesik az ember kezéből minden, nehezen gondolja végig, mit hogyan kéne és vannak műveletek, amit többször is megcsinál, mert az elsőt elfuserálta. Na ilyen körülmények között sikerül, úgy egy óra alatt összehoznom egy botot.
Nagy nehezen leérek Csabihoz, de rossz irányba indulok mert nem látom sehol. Aztán észreveszem és mire odaérek vagy hússzor kifáradok. Nem volt könnyű...
Nem messze a partszélen véres eseményre utaló nyomok láthatók és az áldozat.:
Egy vidra hagyhatta ott ezt a jó falatot, amiről csak nehezen lehet megállapítani, hogy amur. Végül Csabi fogad és finoman megemlíti a fél órát, amiből másfél lett.
Három lék tátong a parttól 5 méterre. Szélsebesen elhelyezzük egyikben az úszós készséget, rajta a sportkárásszal, amit Csabi hozott. Sportkárásznak azokat az apró kárászokat hívom, amiket télen használunk csalinak, hiszen egy pillanatra sem állnak meg a horgon.
Minden a helyén. Beszélgetünk... sok mindenről.
Később Balázs csatlakozik hozzánk. Kinézett hátha lát halat idén. Mi is ebben reménykedve jöttünk. Csabi kis idő múlva egy telefon után elnézést kér és otthagy minket, pár percre. Én közben a csuka kapását taglalom Balázsnak és azt, hogy mennyit kell várni a nyeletéssel. Balázs hüledezve hallgatja, majd hirtelen kapásom van. Eltűnt az úszóm. Balázs odaszalad, én sétálok. Imádom Balázst nézni, hallgatni, mikor kapást lát, valami hihetetlen az izgatottsága. Ő valószínűleg már tízszer bevágott volna, mikor én a botot még csak kézbe veszem. Közben beszélek és megint elmesélem hogyan működik ez, hiszen ezt most szemléltetni is tudom. Balázs ekkorra már teljesen kikészül! Újra elindul a zsinór a lék alá és most bevágok röviden, de erősen. Érzem a boton, ez nem csuka. Nemsokára egy sügér buggyan elő a lékből. Gyönyörű egészséges. Talán most jobban örülök neki, mint egy csukának, de mindenesetre nem sajnálom, hogy nem azt sikerült fogni. Nem tudja a száját mozgatni, olyan mohón teletömte a sportkárászommal.
Vidáman fényképezgetjük aztán visszamegy oda, ahonnan jött. Megjön Csabi és Balázs ugyanazzal az izgatottsággal adja elő a történteket.
Később megint kapás, de most a nagy izgalomban odatrappolunk és ezért abbamarad.
Indulunk haza. Jó volt ez így is! Sőt!
Otthon már telefonálok is Bátyámnak: - Na ki fogott már idén halat?
