Hattyúk tava gyorsposzt!

Már kérdezték a rendszeres olvasóim (mind a három... az egyik az Anyukám) hogy miért nem posztolok mostanában!? Jelentem több bejegyzésen is dolgozok egyszerre.: Egy "mélyenszántó", egy Nagyegyházi tavas method feederezős és egy csak úgy a light pergetésről folyamatban van éppen. Leszaladtam az Erőműre is körülnézni, meg pontyért (igen, mindjárt a tilalom kezdetén, szép vagyok, de azt megjegyezném, hogy a tavon nincs fajlagos tilalom, az utóbbi években és lehet, hogy ez a tó utolsó éve) halászlét szeretnék csinálni! Még ilyet!? GYILKOS!!!

Annyi helyre szeretnénk menni idén, aztán meg a meghívásokra is jó lenne elmenni: komolyan ennyit nem lehet horgászni, - pedig nem lenne rossz - de közben lakásfelújítás projekt és a többi... a tóra azért csak leugorhatunk 1-2 órára meló után kikapcsolásképpen, meg mondom: PONTYÉR', amíg van... mármint
Úszózás, matchezés. Az tűnik a legeredményesebb, leggyorsabb és nem utolsó sorban leg élvezhetőbb megoldásnak. 
Match
Próbálgatom a beállításokat, mikor bátyám érkezik (éppen egy balatoni rövid pergető túráról) és beszélgetés közben helyére kerül cucc. Gondoltam dobok közben egy párat az új light botommal, - mert egyébként is erről beszélgetünk - megjött a kedvem és mintha néhány pici sügér garázdálkodna a sás mellett. 
Light
Hatalmas burvánnyal kap szegény béka után egy feketesügér, amikor éppen dobni készülök, ezért gyorsan lecserélem castingra a szerkót. Azon meg a wobbler új, azért van itt próbán! 
Casting
Sikertelen a kezdeményezésem, viszont a szemem sarkából folyamatosan figyelem a match úszóját és látom, ahogy eltűnik. Átteszem a bal kezembe a már kitekert multist és jobbal besuhintok egyet. Bátyám mellettem áll és telefonál éppen, mikor az esemény történik, így logikusnak hiszem, hogy odanyújtom neki a multist, hogy segítsen lerakni... erre melyik botot veszi ki a kezemből??? Azt, amin a HAL VAN!!! Ránézek: "- Ez komoly?" Válasz: "- Naná!"
A többit már csak gondolom, hogy ez viccnek valóban marha gyatra lenne, de mire is számítson az ember a testvérétől!? 

A hal meglett, bátyám pedig elköszönt. Ekkor megcsillant bennem a csudálatos húshorgász és a következő nemes gondolat suhant át az agyamon: "Még bezsákolok egyet, oszt hazamegyek!" - jajj, de szíp! :)
Ekkor megjelent a tó egyik hattyúja. Ja, merthogy kettő van.
Na, itt egy kicsit kitérnék a hattyúra és most lehet, hogy sokan megharagszanak rám.
Micsoda pompa!
Ugyanis a világon nincs egy olyan állat, amit jobban utálok, mint ez a dög! Állatszerető vagyok tudjátok, de az évek során rájöttem, hogy a hattyúban egyszerűen nem tudok mit szeretni. Most pedig nem érvelni fogok, de a következőket figyeltem meg: bosszúálló, erőszakos, nem kér, követel! Akár egy tíz hektáros tavon is úgy érzi, hogy teljes mértékben ő a főnök! Tudom, hogy én vagyok nem oda illő helyen és hogy én megyek az ő házába, de azért elférhetnénk egymás mellett... de nem! Erre jöhetnétek azzal, hogy a párját védi, aki lehet, hogy tojásokon ül. Aha. Azt amelyik 300 méterre van? Konkrétan, most meglátott a tó túloldaláról és onnan, harci úszással közeledve, úgy, hogy tolta maga előtt a vizet, MEGTÁMADOTT! Nem először! De bárki lemegy mostanában a tóra, mindenki így fog járni. Rettegjetek!
Angard!
Megeszi a halaknak szánt etetést... ami mondjuk jogos, mert én vagyok a hülye horgász, a helyében én is ezt tenném, de azt magyarázzátok meg, hogy minek ül rá a bedobott bot damiljára és szemez velünk közben? Ha hátat fordítok neki vagy lehajolok, leguggolok és nem nézem őt, akkor nekem jön és meg akar ölni: milyen nemes lélekre vall! Csak azért nem csináltam még belőle nyaklevest, mert baromi rágós lehet a húsa!

Egy cimborám egyszer elhessegetett egyet Balatonon a csónakban ülve, hogy ugyan már, szálljon le a zsinórjáról. Rá egy évre, ugyan azon a helyen, ugyan az a cuki hattyú, mögé lopódzott és a csőrével úgy hátba verte, hogy két bordája eltörött. Jajj, a kis CUKISÁG!!!
Szóval szeretem őket.
A mocsok lúd közben kijött a partra, biztos, hogy szemmel tartson, de én is figyelem. Tiszta vadnyugati western.
Ide kábé a jó, a rossz és a csúf zenéjét képzelném oda, aztán...
TÁDÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
"Figyellek ám, gringó!"
De így, hogy szemeztünk és nem a zsinóromon ült - jó szokása szerint - , meglett a második hal is. Nem fotóztam őket, mert konyhára vitt halat nem szoktam, ez után sem teszem. Elindultam hazafelé és közben szomorúan konstatáltam, hogy megkezdték a tó körbekerítését. De hát ilyen az élet, a fejlődés, ez van.

A haladás útján.
Legyalulva minden.
Gondolom ez a "telekhatár" karója.
Megy a meló!

Mészáros úr, csak egyet nem tud még: hogy ez nem az ő tava... THIS IS SWAN LAKE!!!