Éji páros. Cseke. Tata. Ez a verseny az, amire minden évben elmondjuk hazafele jövet, hogy többet nem megyünk. Aki nem bejáratott versenyző, annak egy éjszaka is nagyon fárasztó tud lenni. Ha pedig egy olyan helyet húzunk, ami nem akar halat adni, akkor kiábrándító is!
Idén Dórival neveztünk és mivel ő még nem volt, néha mondogattam neki, hogy nem lesz könnyű peca, hogy ne érje meglepetésként! Neveztünk, Tomival és Norbival együtt és utána beszélgettünk egyet a büfé előtt. - na ez még a könnyű része volt! Tapasztalatokat cseréltünk az itteni régi versenyekről és közben vihorásztunk, mert mindig ugyan oda lyukadtunk ki: a halőrházban láttam egy fantasztikusan megfogalmazott idézetet a falon, ami összefoglalja, amit ezekről a versenyekről el lehet mondani. Megpróbálom úgy ideírni ahogy láttam ott: "Aki tesz, annak lesz! Aki nem tesz... szokeresz!!!!!!!!" - hát ennyi mindaz, amit tudni kell, ha elmész az éji párosra!
Dóri húzott, ebben megegyeztünk előtte: nehogy már engem kelljen szidni! 35-ig volt számozva. Mondtam neki, hogy véleményem szerint 30. és 05. között vannak a jó helyek, oda húzzon lehetőleg. Megköszönte! A 25-öst húzta, amivel teljesen elégedettek lehettünk, mert a kaukázusinak hívott rész mellett volt, ahol általában van mozgás! Becihelődtünk... pár száz méter... nem akarok beszélni róla!
Sok felhős anyag kell, mert amur az van és a keszegek, kárászok is inkább feljebb esznek ezen a tavon nyáron. Ehhez képest mi egy iszonyatos mennyiségű főtt búzát vittünk magunkkal... hiába két év alatt ez is kiment a fejemből! Azért utolsó pillanatban még sikerült vennünk egy kis pasztát meg liftező anyagot. A csúzlim kosara elszakadt a múlt héten, ezért csak egy kis "kosárkát" tudtam venni hozzá és ezzel úgy 1 órán keresztül lőttem be az anyagokat. Aztán később fél óránként. Egy belógó fűzfa megkönnyítette a döntésemet: oda fogok match-csezni. Dórinak szembe lőttünk feederre, hátha jönnek a potykák...
Hát nem jöttek, sőt éjfél előtt egyetlen keszeget fogtam csak, aztán Dóri elsétált (40 perc a sötétben idegen terepen) a forró bablevesért és mire visszajött fogtam egy 2-es forma amurt a fűzfától. Elkezdtek enni a keszegek és Dóri feederét lecseréltük match-re, hogy ő is beszálljon mellém.
Reggelig nagyon hajtottunk, de hullámokba jöttek a kapások, talán néha túletettem. Nagyon sok ragadozó volt a környéken, egész éjjel durrogtak a süllők és a kis harik, a csendben. Sőt, reggel 7-kor még egy 2-3-as balin is lefröcskölte az úszomat! Ezekből a kis amurokból végül még négy jött és 8 kilónyi keszeget, kárászt sikerült összefogni mellé. Mivel az amur dupla pontot ért és nem hallottam nagy amurfogásokról a környéken, úgy tippeltem, hogy a 8. helyre talán ez elég lesz és megvárjuk a díjkiosztót. Számolgattam: 10 kilónyi amur, az 20 000 pont, 8 kiló egyéb, az 8 000 pont.
Sok itt ilyenkor a versenyhorgász. Én nem járok versenyekre, ezért itt látom minden évben a legtöbb profit. Wagglerosok, rakósok, feederesek szép számmal. Nagyon tisztelem őket és ámulok csak azon, hogy milyen ügyesek! Na, meg néha tanulok is valamit. Gondoltam idén is ők lesznek az első 10 helyen.
Elmondták, hogy idén kivételesen keveset fogtak a sporik, általában 100 000 pont körül van az első helyezett! A 10. helyezettig díjaztak és adtak át nyereményeket. A 10.-nek 27 200 pontja volt. 28 ezernél állt a 9. és 30 ezer körül a 8., aztán 33, 35 és így tovább, amíg az első helyen 68 ezer valahányszázzal nyerték! Hol voltunk mi? Merthogy nem fértünk bele... sebaj lehet, hogy rosszul számoltam és éppen lemaradtunk a 10. helyről... talán egy fránya kárász lehetett. Kár, hogy a negyvenhetediket már nem követte a negyvennyolcadik...
Elmondták, hogy idén kivételesen keveset fogtak a sporik, általában 100 000 pont körül van az első helyezett! A 10. helyezettig díjaztak és adtak át nyereményeket. A 10.-nek 27 200 pontja volt. 28 ezernél állt a 9. és 30 ezer körül a 8., aztán 33, 35 és így tovább, amíg az első helyen 68 ezer valahányszázzal nyerték! Hol voltunk mi? Merthogy nem fértünk bele... sebaj lehet, hogy rosszul számoltam és éppen lemaradtunk a 10. helyről... talán egy fránya kárász lehetett. Kár, hogy a negyvenhetediket már nem követte a negyvennyolcadik...
Kicsit csalódottak voltunk, de nincs nagy gond, mert a 10. helyért és nem a 3.-ért kellett sopánkodnunk. 11. is szép. Tőlünk!
Tomi és Norbi a 11-es helyet húzták a gáton, másfeles vízben esélyük sem volt! Egy 2,60 kg-os pontyot és néhány keszeget tudhattak magukénak. Hazafele menet azért küzdöttünk rendesen a fáradsággal meg a gondolattal, hogy ki kell még húzni valahogy a vasárnapi ebédig, hiszen Anyu születésnapi tortáját meg kell kóstolni! Délután 2-kor feküdtünk le.
Jövőre is megyünk, mert azért valljuk be: a nehézségben rejlik a szépség! - a szokeresz jobban hangzik!!!
...most jut eszembe egy árva képet nem csináltam: a versenydrukk! Ügyes-ügyes! Megérdemelnék egy maflást! De könnyen megmutathatom milyen az éji páros a Cseke-tavon! Ilyen:
Azért iderakom egy régi legyes amuromat a Csekéről, ami csak valamivel kissebb lehet, mint amiket fogtunk:
