A Szent László-patak elfeledett halai

Ezt írja a Wikipedia: "A Szent László-patak a Komárom-Esztergom megyében ered, mintegy 300 méteres tengerszint feletti magasságban. A patak forrásától kezdve dél-délkeleti irányban halad, majd Beloiannisznál eléri a Váli-vizet." - Igen. Nekem a szívemből ered, gyermekkorom horgászszívéből. Idén újra meglátogattam a Szent László-patak bicskei szakaszát, azon belül is a telepi részt, merthogy itt élek.

Nehezen lehet látni ugyan, de éppen csühös érkezik Pestről, Bicske-Alsóra.

Egész pontosan: Héreg, Tarján, Csabdi, Bicske, Gyúró, Tordas, Martonvásár, Ráckeresztúr, Rácszentmiklós, Beloiannisz településeken élők életéhez lehet köze a pataknak. Állítólag Szent László a tarjáni szikláknál botjával fakasztotta ezt a vizet. Hát ennyit a tudnivalóról... de nekünk telepieknek, mi a Szent Laci?

A nyolcvanas évek végén, amikor először jártunk le rendszeresen horgászni ide, még olyan halfajok színesítették ezt a kis patakot, amiket mára csak könyvekben láthatok. Íme az egyik:

Réti csík
A dunántúliak már nem ismerhetik.

Megannyi süllő és csuka akadt a horgunkra, a ritka halak mellett. Később már többségben voltak a pontyok, kárászok (aranykárászok, bocs)! Aztán eltűntek a pontyok is és a kilencvenes évek végére, maradt pár fajta fehér-hal és töménytelen mennyiségű törpeharcsa. Végül 8-10 év múlva ők is eltűntek...

Gyermekkorom nád-dzsungele

Ez idő alatt folyamatosan jártak rajta horgászok és olyanok, akiket nem neveznék annak... inkább ők voltak többen! A víz minősége egyre csak romlott, de 30 év alatt többször is kiöntött, néhány nagyobb esőzés után. Ilyen nagy vízhozamú áradások közben jelentek meg többen azok a bizonyos "horgászok" és szedegették össze a szerencsétlenül járt halakat. Tarjánból is jöttek ide már amurok, harcsák, pontyok. Amikor a szedegetés-hálózás abbamaradt és a patak visszakerült medrébe, akkor meglátogattuk mi is. Egy ilyen alkalommal hosszan, legalább 2 évig lehetett jól csukát fogni benne. Egy másik alkalommal pedig nagy amurokat fogtam. 

Minden évben ránéztem néhányszor, de nem tettek érte semmit. Nem tudom kinek a kezelésében van ez a rész és hogy van e rajta valakinek halászati joga? Most készülök utána járni és ha megtudom, leírom. 

A lényeg hogy most úgy gondoltam, ha lehet, hosszabban lejárok majd és egy sorozatot indítok a blogon az itt megmaradt halfajok kiderítéséről. Talán, nem csak a megmaradt, hanem az újra otthonra találó halakról is tudok majd írni... de végül elvetettem ezt az ötletet: megláttam egy hűtő belsőt a patakban, útközben több illegálisan lerakott hulladékkupaccal hozott össze a sors és megmondom őszintén, elment a kedvem...

Azért lent voltunk egyszer-kétszer és ahogy sejtettem, néhány halfaj megtalálható még itt. Kárászra tippeltem volna először, de nagy örömömre a tél utáni első hal egy bodri volt, mint mindig.

Érdekes hogy minden összebeszélés nélkül Csabi barátomba futottunk bele, egyszerre gondoltunk erre a helyre! Úgy is sokat horgászunk egymás mellett: jobban nem is történhetett volna!

A meglepetésember, mindig ott van ahova megyünk! :)

Dóri első fogásai

A sneider is itt van még!

 Szóval jöttek a bodrik és Csabi egy snecit is fogott, mutatóba. Aztán én gumiztam kicsit, mert még élénken élnek bennem az emlékek, az itteni csukákról. Dorisz talált egy sügérfészket és a spiccbottal szedegette a kis tüskéseket. Néhány centis példányok voltak, de tömegével. Igazából bennük bíztam, hogy talán egyszer megtalálom a nagyanyjukat is, és akkor egy remek UL pecát hozhatunk össze. Nem így lett... még!

Csabi egy bodorkája árulkodó jelekkel ajándékozott meg:

Ki lehetett a harapós?

Csabi egy sügér tanyában...

...és a méregzsák!

Megpróbáltam legyeskedni is egy kicsit. Csukáknak húztam eleinte, de valahol titkon azt szeretném, ha ez a víz a domik hazája lenne és mindig várok egy tipikus szedésre...

Csukára

Régen létezett egy fergeteges humorú könyv és naptár a Szent László patak kihalt halai címmel, amit Táncos Laci bácsi írt. Egy nagyon régi HOFESZ versenyen kaptunk is egy naptárt egyenesen a szerzőtől! Sajnos a naptár eltűnt és csak néhány halfaj neve jut eszembe: Genyamva vagy Fufrus Puncilla és persze a kedvencem: a Damilrágó Geci :)! Az utóbbinak még a latin neve is rémlik: Nylonicus Spermicus! Ha látnátok a könyvet, mindent értenétek, én sajnos csak két képet találtam a neten róla:

Azt hiszem a Fig021-es lehetett a Frufrus Puncilla.

Még megyek le mindenképpen és remélem egyre többféle halról közölhetek ilyen képeket: