Dóri+a halak

"Na, ez már kicsit erős..." - gondoltam, mikor Dóri már a negyedik pontynál tartott, nekem meg egy árva kapásom se volt. Amikor először kérte, hogy mutassam meg neki, hogyan kell bedobni a botot, még nem sejtettem, hogy ide növi ki magát pár hónap leforgása alatt, ez a hirtelen jött kíváncsiság. 

Tanítottam már sok mindenkit a peca alapjaira, de megmondom őszintén, hogy néha már fárasztott az, ha sokadikra sem ment egy-egy "lecke". Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem voltam kitartó másokkal - főleg, ha láttam a feltétel nélküli érdeklődés jelét -, de ha valakiben nincs meg a természetes készség, úgy nehezebb.
Na, Dorisszal ilyen gondom sose volt. Teljesen érthetetlen módon, mindent elsőre úgy csinál, ahogy azt kérem tőle. Valahogy ráérez arra, ami a helyes irány, de még meglepőbb az, hogy még a miértjét is kitalálja magától. Olyan mintha már tudna mindent, csak éppen még egyszer át akarná ismételni vagy tetszik neki, hogy feleslegesen jártatom a számat; a semmiért! Komolyan néha azt hiszem, hogy csak ugratni akar és már rég óta tudja, amit mondani készülök. Egy párszor már rákérdeztem...
Tehát, mikor egyértelműen láttam már a szemében, hogy tényleg nagyon akar, eldöntöttem, hogy megmutatom, amit tudok. Az alapoktól kezdve lehet ezt csak jól és akkor majd meglátom mi történik. Először is letette az országos vizsgát és kapott egy saját engedélyt, aminek nagyon örült. Az apróhalazást mutattam meg neki először orsó nélküli bottal és úgy számítottam, azzal el lesz egy-két hétig. Na, ez egy napig tartott. Még csak azt sem mondhattam, hogy ezt nem tudja még, mert láthatóan magáévá tette pillanatok alatt és a huszadik snecinél kijelentette, hogy nagyobbakat akar fogni... 
Jó akkor úszózzunk match bottal, ott jöhet bármi a 5 dekástól 20 kilósig (csak legyen hely kifárasztani). Ekkor megtörtént a legrosszabb, ami történhetett: beleakadt egy 7 és feles amurba! A baj ott volt, hogy meg is fogta! Mert tudtam, ha azzal folytatja, amivel eddig, - tehát még nagyobbat akar fogni -, akkor meg leszek szorulva rendesen: még én is éveket várok egy ilyen fogásra! Ráadásul a lehető legjobban lefinomított cuccal fogta és csak néhány apróbb utasítással fárasztotta ki ezt a lovat, teljesen profin.
Videó a fárasztásról!
Ezek után el kellett magyaráznom, hogy ez nem megy ám mindig így és a következőt kérdezte: "Miért nem?"
Tehát fel se fogta, hogy az hogy meglett ez a hal, egy kisebb fajta csoda! Következő alkalommal bevittem magammal csónakkal. A bokor előtti pontyozás rejtelmeit és szépségéit akartam megmutatni és mivel már hiba nélkül dobott és fárasztott, ráadásul a kapásokat is jó érzékkel felismerte, nem láttam akadályát, hogy egy nehezebb pályán is kipróbálja magát. Elmondtam neki, hogy ne szomorkodjon nagyon, ha esetleg elmegy egy-két hal vagy leszakad a szerelés ezen a nehéz terepen. Aznap öt erős pontyot parírozott ki a bokrok közül!
Első potyeszok
Már a szívszélütés kerülgetett, hogy ezek után mihez kezdek!? Szépen nyugodt hangon elmagyaráztam neki MEGINT, hogy ez azért nem megy ám mindig így, de persze meg kellett kérdeznie ártatlan tekintettel: "Miért nem?"
A következő héten lejutottunk Tihanyba a szokásos tavaszi horgászatra és ott tölthettünk pár napot. Természetesen a horgásztanya látványa és a környezet Doriszt is elragadta és már első nap kaptam is a kérdéseket, hogy mikor milyen módszerrel hol horgászhatunk majd? Gondoltam most megmutatom neki a fenekezést, bojlizást a Balatonon azzal el lesz és még megfűszerezem egy kis feederezéssel is. Nagy baj lett ismét! Egymás után fogta a darabos balatoni pontyokat fenekezve; éjjel pedig fogott egy öt kilós bojlis pontyot! Másnap pedig úgy 30 keszeg, garda és 2 jobb ponty után kicsit megunta aznapra a feederezést! Te jó ég, most mihez kezdjek!?
Garda
Darabosak
Jó, tudomásul vettem, hogy nehezítenem kell még mindig. Becsónakáztunk tehát, hogy süllőt fogjunk. Végig egy kapást sem tudtunk kicsikarni a csíkoshátúakból, de valahogy mégis sikerült neki fogni egy balatoni kígyót.
Kergyó
Ekkor csak azért lepődtem meg, mert kijelentette, hogy ez a hal neki tetszik! "- Ezen, mi???" Hát még én is undorodom tőle, pedig már láttam egy párat!
Kifele jövet meséltem neki a balinokról és arról, hogy majd egy évig tartott mire megtanultam, hogy a horgászatához milyen pontosan kell dobni. Nagyon nehéz megfogni! Mi volt a következő mondata: "Kipróbálhatom?" Persze! Elmondtam, hogy szinte a nádas tövében kell, hogy leessen a körforgó és rögtön el kell kezdeni tekerni, nehogy leakadjon. Dobott... és a parti fán landolt a körforgó. "- Ennél azért finomabban." - javasoltam. Ekkor szó nélkül lerántotta a faágról a blinkert és kitekerve újra dobásra emelte a botot. Ez a dobás persze, hogy töklétesen sikerült és két orsófordulat után rávágott a balin! Egy másfél kilós volt a jutalom! Életében először pergetett és második dobásra fogott egy ilyen hibátlan példányt! MÁSODIKRA!
Projekt letudva!
Már nem tehettem mást, tudomásul vettem. 
Otthon kitaláltam, hogy ha tényleg ennyire lelkes, akkor a születésnapján elviszem és megmutatom neki a legnehezebb horgászatot, amit ismerek: a műlegyezést! Elég hülye ötletnek tűnt egy lány születésnapján, horgászattal előrukkolni, de minden jel arra mutatott, hogy tetszeni fog neki. Beültettem a kocsiba, anélkül, hogy tudta volna hova viszem és lementünk Visegrádra. Mikor meglátta a pisztrángos tavakat, felcsillantak a szemei, de még nem tudta mi következik. Összeraktam a legyező botot és megkezdtem az oktatást. Öt percig, mert utána kivette a kezemből és mintha a metronóm 1/4-es ritmusa kattogna a fejében, elkezdte a legyező botot hiba nélkül használni. Fogott egy jó pár pisztrángot... néhányat visszaengedett, egy-kettőből pedig ünnepi lakoma lett.
Hibátlanul

Vissza
Ünnepi vacsi

Már tényleg nem tudtam mihez is kezdjek, Dóri már jó pár gyakorlott horgászt lepipált (köztük engem is). Számolatlan halat fogott az első horgászévében, ami csak egy videóba fért bele: 
Dóri+a halak

Igazán azért vagyok rá büszke, mert azt a módszert erőlteti mindig, ami még nem hozott sok halat és ez jelzi igazán a szenvedélyét! Pergetve csukát nehezen fogott, de persze az is meglett:
Végre, ő is megvan!
A süllőzés - a balatoni kudarc után -, a kedvenc módszere lett, és persze ott is van már jócskán szép eredmény.
A kedvencek!
Soha nem kellett neki elmagyaráznom, miért engedjük vissza a halak 95%-át, mert egyébként is megsajnálja őket és teljesen magától érthetőnek  tartja. A kis halakat is megbecsüli és tisztelettel bánik minden élőlénnyel a víz körül. Ez csak természetesen, szívből lehetséges, mást nem tudok elképzelni.
Aprópontyság
Mára már egy rekordlistás hala is van egy 31 centis törpe személyében:
A szörny!
Óriás Törpe
Tökéletesen köt szereléseket a kezdetektől, a legapróbb horogtól elkezdve! Már mindent szinte csak ő akar csinálni. Készítettünk együtt csalikat és már saját botjai is vannak. Kapott tőlem, egy igazi lánynak való rózsaszín UL pergető botot, a hozzá való orsóval. Most ezzel kergeti a gyanútlan ragadozókat!
Pink Pearl
Természetesen, már saját elgondolásai és módszerei is vannak egy hal becserkészésére! 
Az idei évet megint erősen kezdte és erre az évadra egy tízpluszos az álma. Szerintem már sejtitek, mi lesz...
Nem tudom mit is mondhatnék ezek után... remélem azért néha nekem is marad valami!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Vigyázz! Ne sérts meg senkit!