...mondhatnám,
hogy csak két koppintásért, de túloznék. Nem
"csak" ezért mentünk idén a Tisza-tóra. De tény, hogy
nekem mindig ez jutott eszembe, ha a tóra gondoltam.: két apró
rezzenés, ahogyan átszalad a csuklómon: egy hamisítatlan
köves-kapás!
Alig vártam, hogy újra átéljem ezt az érzést, de nyaralni is jöttünk, pihenni. És ez most jól van így. Hiszen először járunk a Tisza tavon és egy kis pihenéssel egybekötött első peca, pont jó lesz.
Érkezéskor tehát nem a Tiszára vezettet első utunk, hanem a bogrács mellé.
Másnap
persze - miután „kialudtuk a krumplit is...” - már erősen
viszkető tenyérrel figyeltük a Folyót és megvettük a jegyeket. Egy helyi kiskocsmában váltottuk meg őket és a kedves kocsmáros Hölgytől azt is megtudtuk, hogy bizony megfordulnak itt gyakran bicskeiek is: Kovács Zoli és szeretett tanárunk Néma Pali bácsi is járnak ide!
Mivel csónakkal még bizonytalan lennék elsőre, megkértem vendéglátónkat, hogy vigyen ki minket, segítsen egy kicsit és mutassa meg a környéket hazai szemmel. Viszont ő csak másnap ért rá, ezért egy parti pecában egyeztünk meg Dórival.
Mikor Miklós rákérdezett, hogy mik lennének a célhalaim partról, én elkezdtem sorolni: keszeg, ponty... és itt megállított.
- Ponty? - kérdezte?
- Igen, miért?
- Nem nagyon fogják... van, aki idén még nem fogott. De hajrá! És mivel?
- Finom szerelékkel, matchezni szoktunk.
- Ezekkel? - mutat a match botomra? - Ezzel különben se tudnád a jobb példányokat megállítani! - ami azt illeti, tudom én is: a tiszai pontyok nem viccelnek! De, mivel ez a veszély nem fenyeget, nem aggódtam.
Egy csodás kis parti helyet találtunk, de hogy ott mi történt, azt a végére hagynám, ha nem bánjátok!? :)
Az ígéretnek megfelelően elindultunk reggel és csak mosolyogni tudtunk. Félig-meddig balatoni horgásznak vallom magam és ez egy teljesen más világ nekem, a sok robbanó motorral... száguldás!
Mikor megálltunk az első jó pályákon, már csak az zakatolt a fejemben: 'Erre vártam, erre vártam!' - az a bizonyos kősüllős-peca! De nem rezzent, nem koppant. Kicsit később egy másik helyen, aztán megtört a jég és fogtunk közülük! Természetesen először Miklós mutatott néhány szebbet, aztán én is felzárkózhattam és egy-két meglepetés is akadt. Ejj, de csodás érzés volt!
Harmadnap megpróbáltuk magunk felkutatni a vizet és jártunk erre-arra egy kicsit, de csak a tanácsokat betartva. Így is csodás vizeket láttunk! Balinokat is kergettünk, de egész egyszerűen nem lehetett őket lépre csalni, pedig nagyon küzdöttünk! Nembaj, majd novemberben talán visszanézünk értük is.
Több kis csukát is akasztottam, de ők sem akartak lencsevégre kerülni. Aztán délután visszamentünk a jónak vélt kövesezős helyre és próbáltunk megint néhányat megfogni. Kánikula szeptemberben. Talán ez volt az egyik oka annak, hogy nem fogtunk annyit, a másik pedig, hogy a finom kapásokat is csak egy fajta csali gerjesztette, az pedig elfogyott egy idő után, a rosszul vezetett beszakadások miatt. Hát igen, ez volt a tanuló része, de ezt tudtuk.
Aztán pihenés megint és egy kicsit utaztunk is. Poroszlón megnéztük az Öko Centrumot és egy kicsit átmentünk Tiszafüredre, majd estefelé vissza.
Még egy éjszakai pecát terveztünk, ami sok szép keszegben bővelkedett, de amit mindig elfelejtek, hogy a Tiszán bizony sok a törpehari és elrontották egy idő után a keszeg-mókát. Ráadásul Dóri begyűjtötte az első törpés szúrást is! Azt mondta közvetlenül utána: - Mindig mondtad, hogy nagyon fáj, de azt nem gondoltam hogy ennyire! - és sziszegett, mint egy lyukas biciklibelső, miközben az ujját szorította, előre-hátra hintázva a horgászszéken.
Nem maradt más, mint az a bizonyos első peca elmesélése:
Először is nem tudtam beállítani a mélységet, mert hihetetlen mély víz várt. A parttól 4 méterre, már több mint 3 méteres mélység volt, úgyhogy ott próbálkoztam az esésen, mást nem is tehettem. De jónak tűnt és etetés után rögtön fogtam is egy szép keszeget. közben Dóri a pergetőjével dobálgatott. Fogott is egy különleges eddig még nem látott fajt: a Grillrácshalat!
Engem továbbra is csak az úszóm érdekelt, pedig egy feedert is bedobtam és hallottam néhány jó sügért puffogni a csónak felől is. Aztán jött is a sügér, igaz a csontira.
Dóri kicsit arrébb ment, néhány balinrablásba beledobni, én pedig egyre több kapásnak vághattam be.
Éppen a soron következő apró mozzanatba ütöttem bele és megállt a bot, majd... - ahogy szoktuk mondani -, lekérte a kezemet! Egyértelmű jelekkel közölte velem, hogy máshol van dolga és olyan süvítésbe kezdett az új orsóm, - amit Eki barátomtól kaptam, direkt erre a nyaralásra -, hogy tudtam, most kiderül milyen fából faragták!? Szépen ciripelt az irányítás alatt, de a nagyobb baj az volt, hogy a 'valami' behúzott a csónak alá, túl a fán, túl a sövényen, túl mindenen! Be kellett hát állnom a vízbe, de Dóri aggódva szólt rám, hogy vigyázzak, hiszen nincs messze a gyors partszakadás. Nem tudom hogyan csináltam, de az új orsó-zsinór kombi; némi hegedülés a faágakon és valószínűleg még az összes Istenem is velem volt, hogy megszákolhassuk őt:
Örültem! Nem kicsit! Kötöttem egy új cájgot, mert ez eléggé elhasználódott, aztán dobtam, visszaültem és csak mosolyogtam. De ebben a pillanatban megint kapás! Hasonló, mint az előző és az orsó megint fütyül, bevágás után. Szerencsémre most befelé, a közepe felé vette az irányt. Aztán balról a nádast elkerülve jött egy 5 perc fárasztást követően, tehát megint a vízben állva kellett irányítani. Alig fért a keszegmerítőbe:
Mégis adott egy darabot a Tisza, féltve őrzött kincseiből ezen a nyaraláson és mi ezt nagyon megbecsültük, és köszönjük. Természetesen minden hal visszanyerte a szabadságát, kivéve a kis törpéket...
Köszönjük a fantasztikus vendéglátást és kalauzolást Nikodém Miklósnak, és reméljük még visszatérhetünk erre a vidékre!
Mostanában kicsit betegeskedett a Lali-peca, de hamarosan jönnek az újabb bejegyzések. Volt egy dunai napom, két blogger sorstárssal, ami eléggé tele volt fekete humorral és most indulunk arra a helyre, ami a szívemnek legbecsesebb, az imádott tihanyi tanyára! Tehát lesz mit írni, ígérem!
Alig vártam, hogy újra átéljem ezt az érzést, de nyaralni is jöttünk, pihenni. És ez most jól van így. Hiszen először járunk a Tisza tavon és egy kis pihenéssel egybekötött első peca, pont jó lesz.
Érkezéskor tehát nem a Tiszára vezettet első utunk, hanem a bogrács mellé.
 |
| Lali-lecsó |
Mivel csónakkal még bizonytalan lennék elsőre, megkértem vendéglátónkat, hogy vigyen ki minket, segítsen egy kicsit és mutassa meg a környéket hazai szemmel. Viszont ő csak másnap ért rá, ezért egy parti pecában egyeztünk meg Dórival.
Mikor Miklós rákérdezett, hogy mik lennének a célhalaim partról, én elkezdtem sorolni: keszeg, ponty... és itt megállított.
- Ponty? - kérdezte?
- Igen, miért?
- Nem nagyon fogják... van, aki idén még nem fogott. De hajrá! És mivel?
- Finom szerelékkel, matchezni szoktunk.
- Ezekkel? - mutat a match botomra? - Ezzel különben se tudnád a jobb példányokat megállítani! - ami azt illeti, tudom én is: a tiszai pontyok nem viccelnek! De, mivel ez a veszély nem fenyeget, nem aggódtam.
Egy csodás kis parti helyet találtunk, de hogy ott mi történt, azt a végére hagynám, ha nem bánjátok!? :)
Az ígéretnek megfelelően elindultunk reggel és csak mosolyogni tudtunk. Félig-meddig balatoni horgásznak vallom magam és ez egy teljesen más világ nekem, a sok robbanó motorral... száguldás!
Mikor megálltunk az első jó pályákon, már csak az zakatolt a fejemben: 'Erre vártam, erre vártam!' - az a bizonyos kősüllős-peca! De nem rezzent, nem koppant. Kicsit később egy másik helyen, aztán megtört a jég és fogtunk közülük! Természetesen először Miklós mutatott néhány szebbet, aztán én is felzárkózhattam és egy-két meglepetés is akadt. Ejj, de csodás érzés volt!
 |
| A házigazda elsője. |
 |
| Aztán jöttek. |
 |
| Ezt is meg kell mutatni, pergetve törpe. |
 |
| ...és elég jól le is tudtam utánozni! |
 |
| Egy szebb, azzal a bizonyos gumival. |
Harmadnap megpróbáltuk magunk felkutatni a vizet és jártunk erre-arra egy kicsit, de csak a tanácsokat betartva. Így is csodás vizeket láttunk! Balinokat is kergettünk, de egész egyszerűen nem lehetett őket lépre csalni, pedig nagyon küzdöttünk! Nembaj, majd novemberben talán visszanézünk értük is.
 |
| Így indultunk. |
 |
| A kikötő egy része. |
 |
| Elképesztő utakon. |
 |
| Szép pálya! |
 |
| És azok a hihetetlen "tákolmányok" mindenfelé! :) |
 |
| "Most mi a gond?" |
 |
| "...ja, hogy ez! Kezdő tiszai pecás így rántotta be a motort!" :D |
Több kis csukát is akasztottam, de ők sem akartak lencsevégre kerülni. Aztán délután visszamentünk a jónak vélt kövesezős helyre és próbáltunk megint néhányat megfogni. Kánikula szeptemberben. Talán ez volt az egyik oka annak, hogy nem fogtunk annyit, a másik pedig, hogy a finom kapásokat is csak egy fajta csali gerjesztette, az pedig elfogyott egy idő után, a rosszul vezetett beszakadások miatt. Hát igen, ez volt a tanuló része, de ezt tudtuk.
 |
| Dóri is belendült! |
 |
 |
| A legkisebb... |
 |
| ...és a legnagyobb. |
Még egy éjszakai pecát terveztünk, ami sok szép keszegben bővelkedett, de amit mindig elfelejtek, hogy a Tiszán bizony sok a törpehari és elrontották egy idő után a keszeg-mókát. Ráadásul Dóri begyűjtötte az első törpés szúrást is! Azt mondta közvetlenül utána: - Mindig mondtad, hogy nagyon fáj, de azt nem gondoltam hogy ennyire! - és sziszegett, mint egy lyukas biciklibelső, miközben az ujját szorította, előre-hátra hintázva a horgászszéken.
 |
| Ez egy laposkeszeg... szerintem. |
 |
| Ő is. |
 |
| Talán dévér? |
Nem maradt más, mint az a bizonyos első peca elmesélése:
Először is nem tudtam beállítani a mélységet, mert hihetetlen mély víz várt. A parttól 4 méterre, már több mint 3 méteres mélység volt, úgyhogy ott próbálkoztam az esésen, mást nem is tehettem. De jónak tűnt és etetés után rögtön fogtam is egy szép keszeget. közben Dóri a pergetőjével dobálgatott. Fogott is egy különleges eddig még nem látott fajt: a Grillrácshalat!
 |
| Az új faj! |
 |
| Jól akadt! |
Engem továbbra is csak az úszóm érdekelt, pedig egy feedert is bedobtam és hallottam néhány jó sügért puffogni a csónak felől is. Aztán jött is a sügér, igaz a csontira.
 |
| Pompás egy hal! |
 |
| Ez a jószág meg itt is megtalált! |
Dóri kicsit arrébb ment, néhány balinrablásba beledobni, én pedig egyre több kapásnak vághattam be.
Éppen a soron következő apró mozzanatba ütöttem bele és megállt a bot, majd... - ahogy szoktuk mondani -, lekérte a kezemet! Egyértelmű jelekkel közölte velem, hogy máshol van dolga és olyan süvítésbe kezdett az új orsóm, - amit Eki barátomtól kaptam, direkt erre a nyaralásra -, hogy tudtam, most kiderül milyen fából faragták!? Szépen ciripelt az irányítás alatt, de a nagyobb baj az volt, hogy a 'valami' behúzott a csónak alá, túl a fán, túl a sövényen, túl mindenen! Be kellett hát állnom a vízbe, de Dóri aggódva szólt rám, hogy vigyázzak, hiszen nincs messze a gyors partszakadás. Nem tudom hogyan csináltam, de az új orsó-zsinór kombi; némi hegedülés a faágakon és valószínűleg még az összes Istenem is velem volt, hogy megszákolhassuk őt:
 |
| Megdolgoztatott rendesen! |
 |
| 4 kiló felett. "- Kicsim, mér' kellett tízkilósnak fényképezni? - Mér' kell betartani???" |
 |
| Visszafelé |
Örültem! Nem kicsit! Kötöttem egy új cájgot, mert ez eléggé elhasználódott, aztán dobtam, visszaültem és csak mosolyogtam. De ebben a pillanatban megint kapás! Hasonló, mint az előző és az orsó megint fütyül, bevágás után. Szerencsémre most befelé, a közepe felé vette az irányt. Aztán balról a nádast elkerülve jött egy 5 perc fárasztást követően, tehát megint a vízben állva kellett irányítani. Alig fért a keszegmerítőbe:
 |
| A padkán. |
 |
| Nem tudom mi okozhatta a csíkjait, a másik felén is volt... 5,25-öt nyomott. |
 |
| Nagyon meglepett, hogy hosszan kellett segíteni neki! |
Mégis adott egy darabot a Tisza, féltve őrzött kincseiből ezen a nyaraláson és mi ezt nagyon megbecsültük, és köszönjük. Természetesen minden hal visszanyerte a szabadságát, kivéve a kis törpéket...
Köszönjük a fantasztikus vendéglátást és kalauzolást Nikodém Miklósnak, és reméljük még visszatérhetünk erre a vidékre!
Mostanában kicsit betegeskedett a Lali-peca, de hamarosan jönnek az újabb bejegyzések. Volt egy dunai napom, két blogger sorstárssal, ami eléggé tele volt fekete humorral és most indulunk arra a helyre, ami a szívemnek legbecsesebb, az imádott tihanyi tanyára! Tehát lesz mit írni, ígérem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Vigyázz! Ne sérts meg senkit!