Tavaszi bénázás -.-

Igen, tudom, még nincs tavasz, de onnantól számítva, hogy először horgászunk békéshalakra az évben, nálam már tavasz-szagú a dolog... elnézést: illatú! Az első ilyen peca pedig... hát, hogy is mondjam? Katasztrofális!

Mivel az idő csodás, érzem, hogy a keszegek, pontyok már csalogatnak a partra, egy kis feederezésre. Vagy engem inkább matchezni! Viszont hiába vagyok beindulva. Engedélyem ugyan már van, de a jegyem még készül. Dórinak már megvan, úgyhogy egyet tehetek, asszisztálok neki a szombati pecához. 

Szóval Sancho Panza lettem, de nem bánom, nekem már az is tökéletes: szeretek a tóparton szerelgetni. 

Az idő kicsit szelesebb, mint vártuk és a nap is többet mutatott magából eddig, de azért elkezdjük összeszerelni a cájgot. Na, itt kezdődnek a bajok: 

1. Összeszerelés: Dorisz megjegyzi finoman, hogy az egyik boton a két tag nem illik egymásba!
Mi van? Az lehetetlen, valamit rosszul csinál! - gondolom elsőre, ahogy minden férfi társam ezt gondolná! Ja! Ne hazudj, ezt gondolnád!
Ekkor esik le, hogy letisztogattam a botokat és van két rémesen egyforma pálcám, amik mégis más típusúak. Az első tagjukon pedig nincs is látható különbség.
Összecseréltem és persze a másik otthon maradt... -.-

Majdnem, de mégsem ikrek.

2. Kötnék egy horgot: Ezt általában, ha csak általános keszegezésről, könnyű pontyozásról van szó otthon csinálom. Bár ott is szoktak lazább balesetek előfordulni tavasszal:

Uhh, megúsztam...

Most viszont jobb lenne egy friss 12-es zsinórral kötni, hogy elhúzzák a kicsik is. Próbálom, nem megy. Biztos kicsit hűvös van. - nyugtatom magam. Megint nem sikerül. Harmadjára: jó, én tudom, hogy az embernek élete végéig nő az orra meg a füle, de az ujjai is DAGADNAK??? Basszus, nem olyan rég még könnyedén kötöttem a 22-es horgot!? Mi lett?

- Ööö, jó lesz ide az előkötött 16-ossal! -.-

Jó leszen az!

3. A pontyos szerkó: Gondoltam hideg vízi lebegtetéshez pellettel, kukoricával, egy egyszerű kosaras cucc lesz jó Dórinak. Elsőre a nehezebbik kosarat raktam rá, de meggondolván a dolgot levettem és a könnyebbikkel szereltem össze. Amikor kész lett, akkor vettem észre, hogy: 

Dupla Koppány

WÁÁÁ! Rajtahagytam az előző kosár alsó gumihengerét. Hát mi ez a...?
Vakegér. -.-

4. Csalicsere: Eltelt egy kis idő és a pellet nem hozott pontyot, így Dóri megkért, fűzzek rá helyette kukoricát és csak kicsit lebegjen.
Gondolkodtam... aztán arra jutottam, hogy jó lesz a nyári szilikonos-technopufis csalizás is. Csak azt nem vettem figyelembe, hogy már kötöttem csali-fület a horogra...
Szerinted? -.-

-.-
no comment

Itt döntöttem úgy, hogy amíg nem jön meg a jegyem, addig jobb lesz ha hanyagolok mindent a horgászattal kapcsolatban, mert ez kútmérgezés! - ahogy Puzsér Úr mondaná.

Teljesen Dórira hagytam mindent - miközben néha-néha nevetésben tört ki, az eddigi alakításomon - és így a "segítségem" nélkül tudott valami eredményt is kicsikarni:

Mosolyog a bajsza alatt!

Hogy les a Károly!

Ez a peca még nem a halakról szólt, a Potyka is legközelebbre maradt. Addigra lesz jegyem és talán rendbejövök idegileg is!

Eléggé furcsa süllők

Mostanában valahogy nem úgy viselkedtek a süllők, ahogy azt megszoktam. Pergetve szinte lehetetlen volt eredményt kicsikarni (de az is lehet, hogy én vagyok pacman a pergetéshez) és úgy általában is nagyon finomkodtak, a legfogósabb napszakokban is. Talán még nem elég hűvös a víz, még mindig nincs itt az idő? Ezért hát elővettem egy régi, Balatonról származó módszert, amivel talán megcsíphetem őket!?

A szerelék lényege a teljes lecsupaszítás és könnyedség. A kapástalan, szöszmötölős napokon jól jön. Semmi másból nem áll, szinte csak egy horogból. Na jó, azért egy kapcsos forgót kell rakni, hogy levehető legyen az előke. De ólom nincs, hiszen éppen ez a lényeg! A balatoni sodrás végzi a dolgát és arrébb pakolja a csalihalunkat időnként, így a "súlytalanságban" könnyedén hörpintik be a sütyik.

Viszont vigyázat! Ez veszélyes üzem! Nagyon odafigyelni! Ha elindul a zsinór, rögtön be kell vágni, mert hamar torokra vágja a kishalat és ez nem lehet cél, ha vissza akarjuk engedni! Inkább fogja a szája szélét a horog vagy semmit. Emiatt van, hogy néha, bevágás után, egy megtépázott snecit tekerek csak ki. Ugyanis én fűzöm az előre betárazott, fagyasztott sneciket, mégpedig így:

Kellékek

Vlad Tepes, a nyársba húzó!

Dobni könnyen lehet, hiszen egy ilyen kishalnak már elég jó a súlya, főleg ha jégkrém (csak meg ne fázzon a kis torkuk).

Ice Cream

A horgászat nyitott kengyellel folyik, ha nagyobb a sodrás egy befőttes gumival megakasztják a zsinórt, hogy amikor meglódul vele a ragacsuk, csak akkor kezdjen lepörögni a zsinór.

v 1.0

v 2.0

Kisebb tavakon ez felesleges. Ha nehezen lehet látni - főleg szürkületben vagy utána -, érdemes egy pici hungarocell darabot a zsinórra biggyeszteni, az orsó elé.

Jól Láthatósági

Na, nem is magyarázom tovább, végül kipróbáltuk és egész szépen jöttek egymás után az ebfogas pajtások. Két jobbat le is kaptunk:

Másfeles

Kettes

Az utóbbi felvételnél, mikor második alkalommal próbálkoztam egyedül, látszik, hogy milyen ügyesen fényképeztem önkioldóval. Konkrétan a fél hal lemaradt. Aznap este negyedóránként elkérték a kishalamat és a második kapás nagyon meglepett. Bevágtam és azt gondoltam életem süllője van a horgon, a karomban érzett súly alapján. De öszvissz talán 5 másodpercig tartott a dolog, mert a horog felett úgy 10 centivel elszakadt az előke. Gondoltam, már itt is kagylók garázdálkodnak a kemény talajon. 0,23-as monofilt használtam, de le kellett cserélnem. Csak azt nem tudtam mire? A táskám otthon van, bár a mellényemben mindig van ez-az. Felér egy jól felszerelt horgászládával. Találtam is némi fonott zsinórt benne. A következő kapásnál már biztosan mertem fárasztani és egy 3 kg feletti sütyit került a csónakba! Nagyon boldog voltam: ez a szezon eddigi legszebbje! Bekapcsoltam az önkioldót a gépen és emeltem a halat. Ő pedig csapott egyet, bemutatott egy dupla Lutz-cal kombinált leszúrt Rittbergert és boldogan visszaloccsant a vízbe, majd elúszott... azt hittem megesz a méreg a bénaságomtól. Lerogytam a csónak padjára és abban a pillanatban elcsattant a vaku... elkészült egy életlen kép, ami azt hiszem, a legőszintébb selfie lett ever:

No Komment

Összepakoltam, hazamentem.
Legközelebb Dórival még kora délután sikerült kijutnunk és elég hamar kapása is volt. Nagyon meglepődtem az eredményen, mert egy elég érdekes süllőt fogott:

Ez egy eléggé furcsa süllő...

Aztán ez velem is megtörtént két nap múlva és mivel harmadjára akadt csak meg, két egymásutáni luftos bevágás után, már sejtettem, hogy ki lehet a páciens:

...ez is egy érdekes süllő...

Kezdtem gyanúsnak találni a jelenséget. Legközelebb kicsit arrébb álltunk meg. Most hajnalban próbálkoztunk, Apámmal és jó darabig nem volt jelentkező. De gondoltam, oda se neki, múltkor délben éhezett meg a legtöbb csíkos hátú.
Egy apró lepergésre kaptam oda a fejem, majd a kezembe vettem a botot és jól láthatóan felém hozta a szerkót. Mikor egyértelművé vált, feszességig utána tekertem és odapörköltem neki. Az meg feldobta magát. Hát ez megint egy igen érdekes süllő lesz, ha már az akasztás helyszínén, 3 méter mély vízből rögtön feljön... jól sejtettem, mert megint egy krokodilpofa nézett rám, egy pár perces húza-vona után. Rendesen megijedtünk, mikor megmutatta méreteit és ez már okot adott rá, hogy kivigyünk egy-két fénykép erejéig. A súlyát nem tudtam meg, mert otthon felejtettük a mérleget. Várom a tippeket!

...ez pedig a legfurcsább süllő, amit valaha láttam!

Tömzsi

Megtaláltam a pár nappal ezelőtti horgomat is szegény jószágban.

Aztán visszament.

Másnap vettem egy tekercs köthető kevlár zsinórt. Ezek után nem erőltetem a monofilt, maximum jó vastag fluo carbont, mert úgy látszik, akármikor beugorhat pár nagyon fura süllő! 

Szerelem

Mostanában nem írtam tudom. Ennek az az oka, hogy kiderült, hogy el tudunk menni Tihanyba horgászni és erre készültem. Egyik pillanatról a másikra alakult így és most nem részletezem de a lényeg az, hogy a barátoknak megint nagyon sokat köszönhetek, mert önerőből soha nem tudtam volna elmenni. Hétfőn indulunk és hát készülök nagyon. Kőkemény pecálás lesz! Egész héten csak kötöttem a horgokat, varrtam a bojlis szerelést, takarítottam a botokat és olajoztam az orsókat. Természetesen mindenkinek, akinek tudtam vagy aki megkért, nem csak magamnak. Jó kis meló lett belőle és nagyon jól elszórakoztattam magamat, csak ide nem tudtam feljönni! Íme a képek de azóta még sikerült 35 kötést csinálni plusszba!

Ennek a tevékenységnek vannak ám veszélyei is! Egyik kötésnél nem figyeltem kellően és belerántottam az ujjamba a horgot. Először nem mertem megnézni. Aztán kinyitottam a szememet és láttam, hogy csak bőrt fogott hála Istennek! :)