Sokáig úgy gondoltam, ezt a bejegyzést meg sem írom. Kevés kép készült és az elkészültek finoman szólva is randák. Nem mutatok be módszert, nincs benne sok óriási hal (máskor sem szokott lenni, sokan viszont csak azért néznek posztokat). Bár mostanában ez minden bejegyzésemre igaz, azért bízom benne, hogy ez az utolsó ilyen. Az "ismeretterjesztés" kicsit elhagyta a blogot, és ezen szeretnék változtatni!
A tartalom hiányát az okozza ebben az esetben, hogy mindennél jobban és többet akartam horgászni Tihanyban, ezen a rövid túrán. Ez ráment a fényképezésre és a módszerek bemutatására is.
Megint csak egy dolog miatt viszketett a tenyerem: a kövesek reménye! Mások egy jó balinra vágynak, én a kis csíkosakra. Bátyám is megszállottan hajtja az őnöket és ezért azt hittem, nehezen veszem majd rá, hogy kicsorogjunk a tihanyi nagy kútba. De miután reggel, nehéz pályán, fogtunk két szép balint, könnyedén beleegyezett a dologba.
Egy rövid videó, az elsőről:
...és itt az enyém is.
Már tisztulóban a víz.
Sajnos az első délutánon csak dobtunk és dobtunk, de nem találtuk őket. Elszomorodtam, hogy megint nem tudom megmutatni Dórinak és Bátyámnak, hogy miért hajszolom annyira kősüllőket, hogy mennyi izgalmas pillanatokat tud okozni, ha rájuk lel az ember! Egy darabot tudtam 3 óra dobálás után felmutatni.
Vért izzadva!
Aztán másnap egy újabb próbát tettünk. A komp erősen ránk mozdult a révnél odafele menet.
JÖN!
"De gyors vagy..."
Az a bizonyos keleti oldal, ahol sokan horgásztak régen.
Olyan zavaróan nagy volt a sodrás - ami, itt nem ritka -, hogy a csónak megállítása is komoly problémát jelentett. Egyre nagyobb jigfejekkel próbálkoztunk, de az sem segített, nem jöttek. Közben észrevettem két "helyi erőt", akik egymás után fogták a kövi dinkákat. Megint tudatosult bennem, hogy csak velünk van a baj, nem a halakkal. A technikával vannak gondok és rá kell találni a helyes módszerre, csalira, mint mindig!
A két spori, rövid bottal dobált és mintha drop shot-os cucc lógicsált volna a végén. Gondoltam összedobok egyet, mi bajom lehet, ha egyszer úgy sem jönnek? A megszokottnál jóval nehezebb ólmot kerestem a végére, úgy 25 grammosat. Első dobáskor volt egy kis ütésem... aztán a másodiknál, belecicálásnál egyértelmű választ kaptam és bevághattam aznap az első kövesnek! Egy 25 centis példányt tekertem fel. Nagyon izgatott lettem, de mielőtt újat dobtam volna, lemásoltam a szerkót Bátyámnak is. Fogtam még 2-3 darabot, de aznapra be kellett fejeznünk.
Kicsit túl giccses.
Másnap természetes volt, hogy megint megyünk!
Szinte rutin szerű volt már a kikötés. Elkezdtünk dobálni és lám, minden alkalommal volt kapás! Persze a fényképezőgép kint maradt, annyira siettünk! Eleinte csak én fogtam, Bátyám pedig nehezen érzett rá. Mikor elmondtam neki, hogy aprókat cincálok, arra szoktak rögtön visszabeszélni, hitetlenkedve azt mondta:
- Próbáltam - közben leutánozza a mozdulatot -, de nekem nem jött rá semm... - és ebben a pillanatban bevág majd, miközben fulladozunk a röhögéstől, felhúz egy jó harmincas kövest!
Onnantól beindult és jobban fogta, mint én. Mivel nincsenek képek, nem is húzom tovább: fejenként körülbelül harminc darabot fogtunk egy-két óra alatt és Bátyámat alig lehetett rávenni, hogy elinduljunk vissza a tanyára. ...azt hiszem megértette a rajongásomat.
Rohadtul giccses!
Bratyó, tovább kergette a balinokat, de a víz teljesen kitisztult és a takarmányhalak is eltűntek a környékről. Így csak hármat tudott becsapni aznap. A stégen viszont elemükben voltak, ha kishalat kínáltunk fel nekik, akár fenéken is.
Eki barátunk az egyik legszebbel, a sok közül!
Hófehér: lentről jött.
Pontyok? Nos, a pontyok jól foghatóak voltak még pár órát érkezésünk után, aztán megjött a keleti szél és eltűntek. Csak éjszaka bújtak elő, akkor pedig már nem volt erőnk semmihez. Négy napig fújt ez a szél. Tehát csak lefekvés előtt dobtam be pontyra, egy kevés időre. Dóri végül fogott egyet, az átlag 2-3 kilósoktól jócskán elrugaszkodva! Előre is bocs, a mobilos képért!
Persze, hogy megint Dorisz fogta a legjobbat!
A süllők után most el sem indultunk. Nem láttuk értelmét, mert ahhoz több idő kell, hogy egy jó helyet találjunk.
A barátságra!
Ez a túra a régi barátokról, finom kajákról szólt igazán és arról, hogy annyi idő után, megint összejött a banda. Sok vigyorgás és jó beszélgetések, mint anno! Mert Tihany jó ötlet, Tihany mindig jó ötlet!
Örültem, mikor Ati (Dunai Márnák Nyomában) megígérte, hogy elvisz egy közös fővárosi márnázásra. Majd' egy év eltelt, mire ezt meg tudtuk valósítani. Nagy örömömre, a horgászat előtti estén, Ati üzent, hogy Figura (Figura Horgász Blogja) is velünk tart. Tehát egy igazi blogtalálkozós márnázásnak néztünk elébe! Ekkor még nem tudtuk, hogy ez lesz az egyik legsötétebb napja horgászkalandjainknak...
Nem titkoltan az volt a reményem, hogy el tudok lesni néhány jó mozdulatot, szerelést Atitól, aki igen jó márna-vadász hírében áll. Nekem - aki még "kölyöknek" számítok a Dunán -, ez bizony nagy segítség lenne.
Mindig segítek szívesen 'bárkinek' helyválasztásban és praktikákban, és ebből indulok ki, én naiv! Nehezen értem azokat, akik féltik a helyeket, módszereket, persze az sem alaptalan hozzáállás! Érdemes előtte megtudni, milyen horgász is az illető, ha egyáltalán horgásszal állunk szemben!? Erről lehetne hosszan írni, egyszer meg is teszem.
Ati védjegye.
Szerencsére mostani partnereim készségesen segítettek és igazítottak el, ráadásul Figu és Ati is ügyes fotós, ezért gépet sem vittem. Gondoltam inkább kérek a jobb képekből majd, minthogy az én sánta fotóimat kelljen válogatni.
Na, de ne kerülgessük a forró kását, térjünk rá arra, hogy mit fogtunk aznap így hárman, a három blogoló; a három minden hájjal megkent, márna kapásra kiéhezett, elszánt horgász!
Nagyon figyelj, mert nem lesz egy hosszú sztori: 0
Őszinte mosoly.
Nem igaz. Fogtunk gébet! -.-
Figunak volt még egy komoly akasztása, amire süvítő orsó volt a válasz... aztán lemaradt. Ezek azok a fajta kapások, amik álmodban kísértenek tovább és nedves homlokkal riadsz fel.
Nem szégyen ez. Jól tudom, hogy a Dunánál nem ritka a nullázás, ezért nem bánkódtam, (bár nem is szoktam) ráadásul jól éreztük magunkat így is. Inkább jókat röhögtünk, mert Ati beígért halai ragaszkodtak a folyóhoz. Persze ilyen nincs, hogy "ígért" hal, mindenkinek a saját tudásán és a víz szeszélyességén múlik javarészt minden, de éppen ezért mulatságos vele szurkálni a másikat, aki a helyi erőt képviseli! Gyakori jelenség horgászkörben.
Estünk-keltünk, de a legszebbet Ati mutatta be!
Ha már ott volt...
Innentől, ha nem is olvassátok tovább - már ha eddig azt tettétek -, én azért leírnék még egy-két meglátást, történést:
Először is nagy tapasztalat és visszaigazolás volt, mert megint láthattam, hogy nem vagyok teljesen hülye, a Nagy Folyamhoz sem. Csak kisebb eltéréseket láttam a fiúk szerelései és az enyéim között és a csali-etetőanyag kombiban sem tévedtem nagyot. Sőt még a jól megítélt dobástáv is adott némi önbizalmat. Bár halat nem.
Szóval ezt látva beképzeltebb lettem, mint valaha! :) Nem, nem ám. Amíg élek tanulni akarok és soha nem leszek igazán elégedett vagy biztos abban, amit csinálok. Ez hátrány is sajnos, mert az önbizalom - elvileg - alapvető kell, hogy legyen, mikor botot ragadsz és elindulsz a vízhez! ...erről is lesz még szó!
Urban peca!
A következő, amiért nagyon hálás vagyok a srácoknak, a jókedv! Imádom ha lehet húzni a másikat és finoman marháskodni. Még akkor is, ha csak néhány órája ismerjük egymást valójában. Ez a közvetlenség jó példája! Tehát mindenképpen pozitív csalódás volt. ...apropó csalódás. Itt még nem tudtuk mi vár ránk délután!
Rá is térek, bár ezt már Figu jobban leírta nálam, azért lássuk az én szemszögemből:
Lara jön, erre mi: :)............ O.o WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHHHHHÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!! AZTA KU**********!!!! :/ Lara el.
Ez történt.
De lássuk képekben:
A Tomb Raider
Mi a....?
Ajajj.
AJAJJJJ!!!
Pffff...
Én nagyrészt tátottam a számat, mert ilyet még nem láttam és finoman szólva lemerevedtem. Feljebb foglaltam helyet, ezért mindent megúsztam. Viszont Ati bukott egy háromlábút (még szerencse, hogy a másikat felajánlotta aznapra nekem, így megmaradt) és öltözhetett át, mert nyakig beterítette a szép Duna vize. Hála az égnek, a nagyobb bajt megúsztuk!
Szóval a Dunán, erre is kell figyelni! Plusz egy élettapasztalat.
