Az ötödik év, amikor minden mindegy!

Gábor-nap van. Általában úgy sikerül, hogy erre a napra esik az első csónakos tavi-peca. Most egyedül vágok neki és nem sok reménnyel, igazából csak hagyományból. Eltekintve a széltől egész szép tavaszi napnak tűnik ez a mai... csak nem a csónakban!

Nem véletlenül raktam ki egy képet a facebook-os oldalunkra.
Csónak a vízen! De kegyetlen szél fúj... ennél nincs idegtépőbb! Szenvedek is rendesen a megállásnál, de végül sikerül, ami egyedül, most felér egy csodával!

Ma előbb végeztem, így Dóri is még dolgozik és a hagyomány szerinti névnapos is, merthogy ilyenkor a bátyámmal szoktam jönni. Így volt ez öt éve is, amikor ez a nap tradíció lett, mert ekkor horgásztam először a kezelések után még kopaszon, csónakból a Derítő tavon: Gábor-nap. Úgyhogy ez a gyógyulási jubileum is, vagy mi a rák!? - nyugi, illetve divatosan: Keep Calm: magammal szemben lehetek morbid!
Csinos fiatalember, ohne szemöldök! Avagy önkéntes Niki Lauda, ahogyan a Bödőcs mondja a borotvált és visszarajzolt szemöldökű csajokra, olyan találóan! :)
Ott tartottam, hogy megálltam a kinézett helyen és ekkor döbbentem rá, hogy otthon hagytam az etetőanyagot és a csemegét... meg a friss csontit is! Akkor nem etetek, ennyi. Nem idegesítem fel magam... nyugodt maradok... szuszáááá!
Sokat emelkedett a víz, tavaly ősz óta. A leszúrócsövek alig érik el a csónak peremét és az úszó beállításánál is vagy 30 centivel nagyobb eresztéket kell állítani. Igen, mert most egy bokor előtti úszózást tervezek. Idén ebből nem lesz sok, mert inkább pergetni és legyezni szeretnék ebben az évben. De az új pálcát ki kellett próbálni élesben is! 3 méteres "bojlis" bot elvileg, de bojlizni szinte semennyit nem fogok vele, maximum nyáron a haverokkal, a buli kedvéért, ha lesz ilyen. Igazából ilyen csónakos úszózásra szántam.
Egy kiváló kép a nagy semmiről. Sok ilyen készült.

Harmadik dobásra sem találom el a mélységet és mikor már biztos vagyok a beállításban, a negyedik dobás a bokron landol... felröhögök fájdalmamban, mert tudom, hogy oda kell mennem... és szétzavarom a halakat... és a mocsok szél ráfúj a bokorra úgy, hogy majd alig bírok onnan kikecmeregni... szuszááÁÁHHH!!

Leizzadva, de megoldom. Hiába, ilyenek ezek a tavaszi elsők. Hogy milyenek? Hát ilyenek.
Mikor kiérek a dszindzsából egy potyka ugrik, nem messze tőlem.
Egyvalamit megtanultam már: ahol tavasszal ugrik, oda kell menni, úgyhogy ez a jel éppen kapóra is jött és átállok úgy harminc méterrel arrébb, a loccsanás helyére. Itt még nagyobb a víz, tehát csak 18-20 méterre sikerül megállni a bokrostól. Az első dobás jól sikerül és közben nézegetem a másik botot, hogy dobjak e azzal is, mikor az úszom kicsit kijjebb emelkedik... ez komoly?
Normál állapot...
...valami történik!
Á, csak a szemem káprázik ebben a nagy szélben, ahogyan szambázik az úszó... vagy nem? Aztán kifekszik teljesen, amivel egyértelműen meggyőz arról, hogy ütni kell! Kellemesen vehemens ellenállás válaszol a másik végén, de a bot hamar megtöri a kirohanást és csúzli effektus-szerűen felparancsolja a halat, a vízfelszínre! Nem hiszek a szememnek milyen csodásan görbül és az egészen lágy rúgásokat is elnyeli?! Viszont mikor kell, bekeményít!

Dolgozik


Merítés előtt
Elérkezett az idő!
Mr. Egypikkely
meg egy rendesen szőrös-hajas ember, végre!
Nincs kétségem, a bot megérte az árát. Az orsó, a régi "longbó", amihez mindig hűtlen vagyok és előbb-utóbb rájövök, hogy feleslegesen kísérletezek. Nekem nem kell jobb, neki meg csak karbantartás kell.
És mivel még mindig nem vagyok milliomos (szombat estig, ugye), addig igenis fontos a magamfajtának az ár-érték arány.
De térjünk csak vissza a halakhoz. Hát mi volt ez? Etetés nélkül egyből szippantják is? Akkor azonnal vissza!
Dobok és utána megint ránézek a másik botra: "Na, majd meglátom milyen sűrűn jönnek, lehet, hogy csak véletlen volt!" - gondolom, de szinte a végére sem érek ennek gondolatnak, megint tolják ki az úszómat!

Valamivel kisebb. Ja, mert lemaradt a farka...
Itt vannak. Kétségtelen. Ez a mostani telepítés. Néhány másfeles és többségében 2 és 3 kiló közöttiek. Versengenek a kajáért. - ahogyan a tógazdánk megjegyezte utólag. 
Innentől tehát nincs megállás, jönnek egymás után, a bot pedig megkapja a tesztet. Kivétel nélkül minden kirohanást megakadályoz és nem engedi őket a bozótosba. Tudom, hogy egy 10+-ossal már nem lenne ilyen egyszerű, pláne partról, de csónakba pattanva, nyílt terepen, szerintem nincs esélye annak sem... bár nem kell félni, nem fogok én olyanokat! 





Na, ilyen az, amikor minden mindegy! Valószínűleg cipőfűzővel is fognám őket. Eszembe jutott, hogy esetleg megpróbálhatnám legyezve is, rá is nézek a legyes botra - mert mostanában hordom magammal -, de a szél és bokrok közelsége miatt leteszek róla: azzal már nem könnyű megállítani rövidtávon egy ilyen kitörést! Azért mutatom a csalit, amivel jöttek, bár csak ez volt nálam: a régi jól bevált kagylós kukorica. Tavasszal még nem szoktam bevetni, de tény, hogy ez a kedvencem! Bár mondom: most mindegy volt!


Talán ő volt a legszebb
Nagyjából a nyolcadik halnál egy nagy széllökés kiemeli a leszúrókat és elindul a csónak kifelé, neki a bokroknak! Kapkodva kell cselekednem és sikerül egy pár méter sodródás után visszaállni és lassan helyrehozni a károkat.
Ez komoly? Keresztbe álltam meg a szélnek??? Én, aki állandóan koptatom a pofámat, hogy szélnek orral kell állni!? Tavasz van... figyelmetlen vagyok... de a halak esznek... nem kell felhúznod magad... SZUSSSZÁÁÁHHHHHH!!!

Eddig szép feltolós vagy kifektetős kapásaim voltak, de most egy gyanús merülős. Bevágás után a húzása is olyan érdekesen lomha... arra gondolok, hogy vagy ez a nap hala, vagy gond van. Igen, a sejtés beigazolódott: az "állába", kívülre akadt a horog. Jó sokan túrhatnak ott!
Ez jól akadt
Gondoltam, ha ilyen sok a kapás, kicsit arrébb dobok és megpróbálom felvenni, ahogy kapnak. 
A felvételek természetesen szörnyűek, mivel egy régi fényképezőgéppel dolgozok. A kitolás viszont így is szépen látszik:
Ha nem akartok ilyen ócska felvételeket látni, akkor elfogadok adományokat vagy egyből egy gopró hirót!!! A számom: 1-800 PERFECT! :)

Itt van még egy eltűnős, az utolsók közül:

A legutolsó pedig, amit mindannyian ismerünk: amikor 'Anyu felhív'. Ne kapkodjatok a hangfalhoz, a hiba, nem az ön készülékében van: 
A végén nem én káromkodtam, hanem valaki más... komolyan Anyu!

19 darabot sikerült a végére fogni, úgy 2 és fél óra alatt. Nem szoktam ilyeneket írni, hogy "fél óra alatt negyvenet fogtam és ennek az átlag súlya volt 33,18 kg" - amiket mostanában látok, de ez így sikerült. Mondanom se kell, hogy mindenki visszanyerte szabadságát!
Letöltöttem egy 'Fogási Napló' applikációt és próbáltam vezetni, mert egész jó statisztikai támpontnak tűnik. Most persze elfelejtettem bekapcsolni, a nagy izgalomban és utólag tök felesleges! Ráadásul januárban be akartam írni egy 80 dekás süllőt, erre 80 kilóst írtam... azt hiszem, enyém a legdurvább fogas a világon és nem tudom, hogyan kell kitörölni. Szóljon, aki tudja!
Pont ilyen. Még a recsegőm is.
Próbáltam jó képeket csinálni, aminek csak a töredéke sikerült, a többi csodásat egyberaktam:
Fényképezd magad, okos.
A végén, kikötés közben, Dóri megérkezett és bátyám is odaért ez idő alatt. Meg is kapta tesó, a névnapi wobblereket, meg ilyesmiket. 
Öt évvel ezelőtt többet voltál velem kórházban, mint tóparton, nagyban hozzájárulva, hogy itt lehetek most.
Köszönöm és boldog névnapot! 
Gabó


Bocs, hogy ilyen bő lére eresztettem! A végére még egy nagy ölelés mindenkinek az ötödik év alkalmából! 

Tudjátok: Peace, Music, Love and Having Fun!

A Hely

Mivel a ragadozókat nem bántjuk mostanában. MONDOM NEM BÁNTJUK! (Még akkor sem, ha olyan helyen horgászunk, ahol nincs rájuk fajlagos tilalom és igen, tudom: a csuka csak akkor eszik már, ha leívott, de csak azért sem!) Így a békés halak felé vettük kicsit az irányt. Összesen három horgászat alatt kellett rájönnöm, hogy a hely még a suta tavi pecásnak is FONTOS!

A method feederezés felé vettem az irányt, mert megmondom őszintén, valamiért megtetszett ez a módszer és gondoltam rápróbálok. Na, meg volt egy két ötletem ilyen keresztezésekre és ötvöztem a saját ötleteimmel a stílust. Jellemző horgásztulajdonság: még meg se ismeri rendesen, de már belepiszkál! Természetesen mindenből a leggagyibbat vettem, hogy kipróbáljam, mert ha nem tetszik, akkor nem költöttem sokat... - ez az igazán hülye felfogás és soha ne kövesd! Inkább vedd meg a kicsit jobb terméket, mint a silányat, mert emiatt nem fogod megszeretni az adott módszert!
Fluoro carbon-os bevált...
...és a fonott is.
Volt telepítés a tavon. Úgy volt, hogy nem lesz, mert minek: bármelyik pillanatban elküldhetnek minket a tóról. Aztán végül a tavalyi pénzből került bele ponty. Mi más, de ez már nem mozgat, mert már tényleg halottnak a csók. Azt mondják az öregek, hogy az új halak majd megmozgatják a régieket! Hát én ugyan nem vagyok halbiológus, de mintha csak az újakat láttam volna végig! 

Az első alkalommal, mikor leültem egy olyan helyet választottam, ami már régen izgatja a fantáziámat és nagy benne a bizodalmam. 5 órányi hallatlan-haltalan horgászat után, rá kellett jönnöm, hogy rossz volt a megérzésem. Először azt hittem, hogy a csalival vagy az etetőanyaggal van gond és folyamatosan dolgoztam azért, hogy kicsikarjak akár csak egy rezzenést a feederen... mindhiába. Másrészt pedig minden tavasszal küzd a tó ezzel a zöldalgásodással, ami megnehezíti a pecát és ott mindig jobb a kapás, ahol gyérebb. Nagyot emelünk a horgon ilyenkor, néha teljes előkehosszt, de ez sem elég: 
Megkeseríti
Mellettem Iván, egyesületünk titkára aprította a pontyokat. Ügyesen horgászik és többször is felajánlotta, hogy kaphatok az etetőanyagából, lehet hogy ott van a hiba!? A helyzet kicsit pofán csap. Bár Ivántól simán elviselem, mert nem az a csipeszes horgász, kétnullás kampóval. Szépen hajlik a potykák alatt felváltva a két bísztmaszteres feedere és a tizenötödik pontya után, már teljesen egyértelmű számomra: Rossz helyen ülök!
Azért azt mindig megállapítom: ez kemény!
Később miután Iván elment már, Csabika jön át a túloldalról segítőtársával, - aki megint még egy Csabi, az már két Csabi - miután lerakták a csónakját, hogy hozzon nekem egy orsót, amit megvennék tőle. Mesélem mi volt... azt mondja menjek át az Iván helyére. Na, ennyire sosem kellett a hal, hogy én más helyére üljek, de most mond valamit: ha odaülök és fogok legalább bebizonyítom magamnak, hogy helyproblémáim voltak "csak"! Segítenek nekem és lényegében mindent elhoznak nekem az új helyemre én csak a botokat fogom! Csabi kérdezi milyen az új botom, én erre megkérem, hogy dobjon vele egyet. Dob is. "Na jó, nem rossz, de milyen lehet vele fárasztani?" - ezt kérdést nem kell megválaszolnom, mert először is én még nem fogtam vele halat, másodszor meg éppen kapás van rajta és mondom neki, hogy vágjon be és megtudja! Kettes forma ponty dolgozik a boton, ami úgy hajlik mintha egy jó tízest fárasztana Csabi, aki most nagyon vigyorog! Kiderült minden.
Ott a háta: oson vissza
Én még mindig nem fogtam halat, de közben megjelenik bátyám is unokaöcsémmel, aki már most hozza magával a kis horgászbotját, pedig még csak két és féléves!

Már a palacsinta sem érdekes: orsót kapott tőlem a botra! :)
Meghozták Dóri új botját, amit Gábor, - akit már ismerhettek a Csurgói Csaták c. bejegyzésből - szerzett be neki a show-ról, mert benézett és Dóri megkérte, hogy hozzon neki egy pontyozó botot. Gyorsan össze is raktam azzal az orsóval, amit Csabi hozott, merthogy azt szántuk rá. Befűzöm a zsinórt és egy method kosaras cuccot szerelek rá, mire Dóri is éppen megérkezik és már dob is a friss botjával. Két perc sem telik el és már kapása is van. Ezt nevezem én rekordidőnek a bot, orsó megvásárlásától, az első fogásig!
Az első
Ezzel még nem is lenne gond, de én még mindig nem fogtam halat. Dóri persze megint fog egyet... aztán megint!
Beindult
Mehetsz!
Komolyan mondom azért mindennek van egy határa: 6-7 órája vagyok itt, szerelek, etetek, csalikombinációkat próbálgatok, újat és újat dobálva, ő meg 20 perce jött és kapott egy kész botot kezébe és 3 pontyot parírozott eddig partra! VANIGASSÁG???
Jó, de még rajta van a vonalkódos címke!
Ott jön!
Már nagyon kéne hazaindulni, de én még mindig várom azt az egy kapást. Már pakolgatunk, mikor hopp: egyszerre mindkét botomon jelentkeznek. Egyiket bátyám veszi kézbe és mosolyogva fárasztjuk őket, szinte "keresztbe" a stégen állva. Egyszerre pontyok:
Kereszt!
Kellett a segítség, mondjuk majdnem vizes lett a kettyű
Csak megcsíptem egyet én is.
Következő alkalommal a másik oldalra ülünk bátyámmal és megint belefutunk egy csúnya betlibe. Egyértelmű: a hely, de itt legalább nem volt nyüzsgés... mondjuk hal se.
A békák is készülődnek
Nemsokra rá, pedig újra próbálkoztunk Dorisszal a régebbi helyen, de ott már ültek. Megint kicsit arrébb mentünk, de most már tudtam a bokrok felé dobálni, ugyanis ott sejtettem a friss telepítést. Igazam lett: végig a két méter feletti vízben a bokroknál voltak és főleg reggel és délelőtt ettek. Persze az ügyesebbek délutántól is megfogták a napi átlag 20-at. Mostanra a kapókedv és a "szűz" halak elfogytak és aznap már csak négy pontynak sikerült visszaadni a szabadságát, persze Dóri, megint beelőzött!
Dóri szerint, a "legaranyosabb" aznap
Mehetsz
Nyúlánk
Közel 3-as volt
Több mint egy hét alatt szerintem megszúrtuk a telepítés 70%-át és valószínűleg, ennek a 20-30%-át hazavitték már, mert a horgászok többségét, - akik kint tudnak lenni -, még mindig a nyugdíjasok teszik ki. A tavat még mindig sajnálom, hogy elveszik, de a felfogást továbbra sem...

Tavaszi bénázás -.-


Igen, tudom, még nincs tavasz, de onnantól számítva, hogy először horgászunk békéshalakra az évben, nálam már tavasz-szagú a dolog... elnézést: illatú! Az első ilyen peca pedig... hát, hogy is mondjam? Katasztrofális!

Mivel az idő csodás, érzem, hogy a keszegek, pontyok már csalogatnak a partra, egy kis feederezésre. Vagy engem inkább matchezni! Viszont hiába vagyok beindulva. Engedélyem ugyan már van, de a jegyem még készül. Dórinak már megvan, úgyhogy egyet tehetek, asszisztálok neki a szombati pecához. 

Szóval Sancho Panza lettem, de nem bánom, nekem már az is tökéletes: szeretek a tóparton szerelgetni. 


Az idő kicsit szelesebb, mint vártuk és a nap is többet mutatott magából eddig, de azért elkezdjük összeszerelni a cájgot. Na, itt kezdődnek a bajok: 

1. Összeszerelés: Dorisz megjegyzi finoman, hogy az egyik boton a két tag nem illik egymásba!
Mi van? Az lehetetlen, valamit rosszul csinál! - gondolom elsőre, ahogy minden férfi társam ezt gondolná! Ja! Ne hazudj, ezt gondolnád!
Ekkor esik le, hogy letisztogattam a botokat és van két rémesen egyforma pálcám, amik mégis más típusúak. Az első tagjukon pedig nincs is látható különbség.
Összecseréltem és persze a másik otthon maradt... -.-
Majdnem, de mégsem ikrek.
2. Kötnék egy horgot: Ezt általában, ha csak általános keszegezésről, könnyű pontyozásról van szó otthon csinálom. Bár ott is szoktak lazább balesetek előfordulni tavasszal:

Uhh, megúsztam...

Most viszont jobb lenne egy friss 12-es zsinórral kötni, hogy elhúzzák a kicsik is. Próbálom, nem megy. Biztos kicsit hűvös van. - nyugtatom magam. Megint nem sikerül. Harmadjára: jó, én tudom, hogy az embernek élete végéig nő az orra meg a füle, de az ujjai is DAGADNAK??? Basszus, nem olyan rég még könnyedén kötöttem a 22-es horgot!? Mi lett?
- Ööö, jó lesz ide az előkötött 16-ossal! -.-
Jó leszen az!
3. A pontyos szerkó: Gondoltam hideg vízi lebegtetéshez pellettel, kukoricával, egy egyszerű kosaras cucc lesz jó Dórinak. Elsőre a nehezebbik kosarat raktam rá, de meggondolván a dolgot levettem és a könnyebbikkel szereltem össze. Amikor kész lett, akkor vettem észre, hogy: 
Dupla Koppány
WÁÁÁ! Rajtahagytam az előző kosár alsó gumihengerét. Hát mi ez a...?
Vakegér. -.-

4. Csalicsere: Eltelt egy kis idő és a pellet nem hozott pontyot, így Dóri megkért, fűzzek rá helyette kukoricát és csak kicsit lebegjen.
Gondolkodtam... aztán arra jutottam, hogy jó lesz a nyári szilikonos-technopufis csalizás is. Csak azt nem vettem figyelembe, hogy már kötöttem csali-fület a horogra...
Szerinted? -.-
-.-
no comment
Itt döntöttem úgy, hogy amíg nem jön meg a jegyem, addig jobb lesz ha hanyagolok mindent a horgászattal kapcsolatban, mert ez kútmérgezés! - ahogy Puzsér Úr mondaná.

Teljesen Dórira hagytam mindent - miközben néha-néha nevetésben tört ki, az eddigi alakításomon - és így a "segítségem" nélkül tudott valami eredményt is kicsikarni:

Mosolyog a bajsza alatt!


Hogy les a Károly!

Ez a peca még nem a halakról szólt, a Potyka is legközelebbre maradt. Addigra lesz jegyem és talán rendbejövök idegileg is!