Az utóbbi 4-5 évből válogattam fotókat a tóról és halairól. A dal pedig az, amit a napokban hallgattam, miközben ezeket a sorokat írtam... ha gondolod, halkan Te is elindíthatod, miközben olvasol.
2015 Október 30. péntek. A hajnal őszhöz illően, deresen vár a tóparton, amit először észre sem veszek, olyan sietve akarok kipakolni, de mikor a csónakkikötő deszkáira lépek, megcsúszik a lábam és felszisszenek. - Innentől lassabban lépkedek ebben a ködös, mogorva reggelben, mert óvatosságra int!
 |
| Fagyott deszkák. |
A csónakokat már elszállították gazdáik, csak pár darab lebeg a vízen, ragaszkodva a stéghez. Ezért úgy döntök leülök itt, nem keresgélek jó, fogós helyet remélve, most csak gyönyörködni jöttem. Csak egy utolsó horgászattal szeretnék szólni a régi tavamhoz.
Lassan átbukik a dombon hátam mögött a reggeli fény és gyors, kegyetlen győzelmet arat a fagyott hajnali királyságon. Hirtelen meleg nyár vesz körül... - Ezt nekem? Hát a tó is mondani szeretne valamit?
 |
| Elfogytak a csónakok. |
 |
| Tízenfokot melegszik a levegő. A hold még nem adta fel. |
A tükörsima vízfelszínen egy ponty hörpöl, nem messze előttem. A jel egyértelmű; a kedvenc úszós szerelésemet rakom össze, ez illik a mai napra, és a tó is ezt próbálja tudtomra adni, a nyári léttel. Bedobom hát az úszót és miközben leteszem magam elé a botot, oldalra nézek hunyorogva: a nap már a Tornyot ostromolja.
 |
 |
| "A Torony" |
Egy páracsepp hull a deszkákra székemről, mikor visszanézek... de... végül is egyedül vagyok: az is lehet, hogy egy könnycsepp volt.
Homályosan tekintettel ugyan, de azt látom, mikor úszómra pillantok, hogy a 'kis piros' bóbita eltűnik lassan. Halam van! Méghozzá egy harcos, Erőmű-tavi ponty! Jócskán elkér a zsinóromból, amitől egyre jobban örömre húzódik a szám. Térdelve merítem, a kicsire szabott hálóval.
Rögtön megszabadítom a horogtól és most - miután megküzdöttünk -, vissza akarom rakni harcos-társam, az otthonába. Azonban valamiért ettől rossz érzésem is támad, nem úgy, mint máskor...
Nagyon reméltem, hogy ez ma elkerül... és itt annyiban is akarom hagyni a rossz gondolatmenetet. Nem bosszankodni jöttem ma! Hiába kesergek már a miértjén és a felháborító tényen; ez a hely elveszett! Már csak a remény az, ami nyugalomra int, hogy minden visszaáll a régi medrébe. Az pedig csak egyféleképpen jöhet el: türelemmel. Talán nem az én időmben, de egyszer újra szabad lesz itt tölteni az időt, elmenekülni a hétköznapok elől.
Valahogy nehezebb lett a horgászbotom és a dobásom is fáradtan esik a víztükörre. Súlyos lélegzetet veszek. Ideje egy forró kávénak.
Kortyolok és a kávé ízével megint emlékek terelik el gondolataimat, a rossz útról. Egy régi hajnal csónakos úszózása rémlik fel újra. Bátyám húsznál is több pontya... és - ha jól emlékszem - közel annyi bajszos jött nekem is, azon a hajnalon. Elvittünk egy termosznyi kávét, de alig ittunk belőle, mert a halak jobban ébren tartják a horgászt. Emlékszem, hogy milyen makacsul próbáltam visszaállítani úszómat az előző helyre, centiméternyi tökéletességre törekedve! Ha nem ott állt a nádtól egy arasznyira, nem volt jó! Újat!
 |
| Bátyám summázza a szerelést. |
 |
| Pár éves látkép csónakból, a tó túloldaláról. |
Csodálatos nyurga-szerű bajszost merítek, aminek farkán már fellelhetőek az őszi álca színei; a vége hullólevél-vörös. Csodaszép, ahogy elúszik...
 |
| Alig féri, súlyosabb is! |
 |
| A finomkodás nem volt véletlen. |
 |
| Elmúlt nyarak torpedói |
Hejj, és ragadozók... kalandok a feketékkel, süllőkkel és termetes csukákkal. Vagy a harik... Istenem a harik, talán már sosem nőhetnek meg!?
 |
| Elmenőben |
Elrakom a match botot és egy hirtelen gondolattól vezérelve, galád tettre készülök! Valamiféle aprócska bosszú lángja gyúl szememben. Most nem pergetek, mint általában: üldögélni jöttem ma. Előveszem az egyszem fagyasztott bodorkát, amit hajnalban már nem is tudom, hogy milyen megfontolásból raktam el a mélyhűtő mélyéről!? Eddig a termosz mellett lapult egy szatyorba zárva, elfelejtve. Filét kanyarítok...
 |
| A tökéletes falat. |
Ha tényleg ennyire adakozó a tó az utolsó találkozásra, akkor este süllőt eszünk. Nem tudom, hogy ez mennyire bosszú...? Gyermekkorom róka meséje ugrik be, ahogyan kis Vuk mondja a Simabőrű háza felé: "...azért a... azért... a tudod miért!" - hát ilyen lehet ez a 'egy-süllővel-kevesebb-tó' bosszúm... de csak, ha megfogom.
Eltelik egy fél óra és lám, a hely egyik ékszere, valóban húzza damilomat. Nem várok tovább, bevágok és fárasztani kezdem! Kicsi az ellenállás, mert nem óriási darab. Éppen méret. Hát akkor indulás, otthon megtisztítom és estéig elvan a hűtőben, de sietek, délben már a munkahelyemen kell lennem.
 |
| Csak megmartam szegényt. |
Gyorsan pakolok, de érzem, hogy közben elszorul a torkom...
Megint egy régi emlék képkockái peregnek szemem előtt, ahogyan kifelé menet egy utolsó pillantást vetek a víztükörre... a kiálló fák hirtelen életre kelve megnőnek, olyan nagyra, mint azelőtt. Egy rozoga csónak jelenik meg a magas ágak és olajfa bokrok között, a ködben himbálódzva. Apám evez, én a csónak végében lehajtott buksival ülök. Pityergek. - nem emlékszem már... miért szomorkodtam? - Ekkor megnyugtató atyai intelem hallatszik a sűrű ködből: "Ne sajnáld, hogy ma nem sikerült fognod kisfiam, holnap is jövünk... a halak akkor is itt lesznek!"
...holnap is.
A felcsúti Polgármester által megvásárolt földön fekszik az "Erőmű-tó". Októberre teljesen körbekerítették és kapuit November 2-án lelakatolták.
A Bicskei Barátság Horgászegyesület nem oszlott fel, habár tó nélkül maradt. Az egyesület jövőjéről 2016 január 24. reggel 8 órától kezdődő közgyűlésen születnek döntések, ezért én is megkérnék mindenkit, a tagok közül, hogyha tehetik, jelenjenek meg!
 |
| Ég veled. |
