Márton nap


Ahogy őszbe fordulunk, minden évben sóhajtva gondolok egy márna-horgászatra. De miért ne mehetnénk le a Dunára? Látom, hogy évről-évre egyre többet fognak a pecások... talán most még nekem is menne? 
A leggyakoribb mondat egy horgásztól erre a látványra: "Elkerül, remélem."
1 éve pórul jártunk ebben az időszakban, a blogtalálkozón. Azután nem is próbálkoztam csak egy éjjel nyáron, Tomi barátunknál Dunaalmáson. Mivel a Pesti szakaszra már online is elérhető a napijegy, így megvettem és lementünk az egyetlen helyre, amit ott ismerek, abból a két évvel ezelőtti horgászatról. Akkor Ati (Dunai Márnák Nyomában) mutatta nekem ezt a helyet, így most is rákérdeztem nála, hogy mostanság mi a helyzet arrafelé? Azt mondta, nem igazán jó. Amit  ő hallott, hogy sok most a paduc! Gondoltam sebaj, én  velük is kibékülnék.
...és sose kerül el. Mindig "begyűrűzik"!
Vettünk hát pár kosarat, egy jó adag csontit és egy nagy adag sajtos etetőkaját. - Aminek elvileg semmi teteje, már ha hinni lehet a dunai spílereknek. Sőt, a kosárnak sincs sok értelme. Legtöbben csak egy nagy, lapos ólmot felraknak és feltűznek annyi csontit, amennyit csak tudnak. Ha megy - azt mondják -, ez is elég a márnáknak. Mikor másnap a Duna parton kibontottam a csontikat, meglepődtem rajta, hogy hullamerevek. Azt gondoltam, mivel az éjjel a kocsiban hideg volt, nyugodtan otthagyhatom. A gond az volt, hogy levegőt nem kaptak a zacsiban. Általában ilyenkor a levegőn, napon újra beindulnak, de most nap hiányában voltunk.
Nem mozdulnak.
Amikor leakadsz, de még olcsón megúsztad.
Én a jól mozgó csontiban hiszek, ezért kicsit elszontyolodva dobtam az első csokorral. Egy perc múlva szinte letépte a botot az első kapás, mert a nagy hitetlenségemben nem engedtem ki teljesen a féket. Elkaptam a bot végét, ami fellendült a kezemig és már nyúltam a fékhez, hogy jobban kiengedjem, de a halam annyira húzott, hogy már nem hagyott időt és lefordult. Gyorsan dobogó szívvel zuhantam vissza a székbe és azt gondoltam, hogy elszalasztottam az első, és talán egyetlen márnámat. Mert, hogy ez az volt az fix! Újradobtam, de nem tudtam lerakni a botot, mert már a kezemből húzta a következő! Nesze neked döglött csonti - gondoltam - és izgatottan fárasztottam, mostmár cicergő fékkel. Meglett az ősz első Marcija!
Tökéletes harcos!
Boldogan horgászom tehát tovább, mert megvan! Ha ma bármi több történik, az már csak grátisz. Én megérkeztem! Fantasztikus érzés volt végre egy ilyen határozott húzású dunai bajszossal megküzdeni. Persze még ott volt a lehetőség arra, hogy megtapasztaljam még egyszer, ezért újradobtam. Szinte rögtön berobbant a bot a víz felé és már a fék is szépen dalolt: itt a következő! Nyilván sokan vannak most és esznek is hála az égnek.

A pillanat.
Ennél a halnál odajött a mellettünk horgászó Apuka a kisfiával és mikor engedtem vissza a halamat, az Apuka szörnyülködve kérdezte:
- Vissza kell engedni?
- Nem kell, de visszaengedem.
- Már megijedtem, hogy kötelező!!
Erre már nem tudtam mit mondani...
A következő kapás után rögtön a másik bot is rángatva jelezte, hogy ott is egy Márton csapott le! Ezért Dóri is beszállt mellém és azt hiszem, ez a duplázás volt nap fénypontja!
Ez életre szóló élmény.
Még jött egy kisebb, de ez semmit nem vett le az értékéből! 
Ősz színű a farokúszója.
De a Márnázás nem csak játék és mese! Hallottál már a...
Most őszintén: mire gondolt???
Megjött az eső és majdnem ott maradtunk, mert nem tudtunk felmenni a partról. De ez egy külön történet és csak egy része vidám!
Egy hét múlva visszatértünk és a szeszélyes hölgy most nem akarta a márnáit megosztani velünk. Meglátogattak minket Tomiék is a párjával, amikor is csoda történt, mert miközben meséltem a múlt heti kettős kapást, megint sikerült dupláznunk Dórival! Tomi pedig kivette a részét a pecából és merített nekünk, sőt még az egyik legjobb mozzanat is rá hárult és visszaengedte a Marcikat!
Mindenkinek ezt kívánom!
Köszi!
Egyenlőre ennyi volt és idén már nem hiszem, hogy kijutunk újra. De már tudom, hogy egyedül is boldogulunk... vagy néha talán jobb is, ha az ember a saját feje után megy, mert több örömet rejt, ha bejön!