Mivel a ragadozókat nem bántjuk mostanában. MONDOM NEM BÁNTJUK! (Még akkor sem, ha olyan helyen horgászunk, ahol nincs rájuk fajlagos tilalom és igen, tudom: a csuka csak akkor eszik már, ha leívott, de csak azért sem!) Így a békés halak felé vettük kicsit az irányt. Összesen három horgászat alatt kellett rájönnöm, hogy a hely még a suta tavi pecásnak is FONTOS!
A method feederezés felé vettem az irányt, mert megmondom őszintén, valamiért megtetszett ez a módszer és gondoltam rápróbálok. Na, meg volt egy két ötletem ilyen keresztezésekre és ötvöztem a saját ötleteimmel a stílust. Jellemző horgásztulajdonság: még meg se ismeri rendesen, de már belepiszkál! Természetesen mindenből a leggagyibbat vettem, hogy kipróbáljam, mert ha nem tetszik, akkor nem költöttem sokat... - ez az igazán hülye felfogás és soha ne kövesd! Inkább vedd meg a kicsit jobb terméket, mint a silányat, mert emiatt nem fogod megszeretni az adott módszert!
Fluoro carbon-os bevált...
...és a fonott is.
Volt telepítés a tavon. Úgy volt, hogy nem lesz, mert minek: bármelyik pillanatban elküldhetnek minket a tóról. Aztán végül a tavalyi pénzből került bele ponty. Mi más, de ez már nem mozgat, mert már tényleg halottnak a csók. Azt mondják az öregek, hogy az új halak majd megmozgatják a régieket! Hát én ugyan nem vagyok halbiológus, de mintha csak az újakat láttam volna végig!
Az első alkalommal, mikor leültem egy olyan helyet választottam, ami már régen izgatja a fantáziámat és nagy benne a bizodalmam. 5 órányi hallatlan-haltalan horgászat után, rá kellett jönnöm, hogy rossz volt a megérzésem. Először azt hittem, hogy a csalival vagy az etetőanyaggal van gond és folyamatosan dolgoztam azért, hogy kicsikarjak akár csak egy rezzenést a feederen... mindhiába. Másrészt pedig minden tavasszal küzd a tó ezzel a zöldalgásodással, ami megnehezíti a pecát és ott mindig jobb a kapás, ahol gyérebb. Nagyot emelünk a horgon ilyenkor, néha teljes előkehosszt, de ez sem elég:
Megkeseríti
Mellettem Iván, egyesületünk titkára aprította a pontyokat. Ügyesen horgászik és többször is felajánlotta, hogy kaphatok az etetőanyagából, lehet hogy ott van a hiba!? A helyzet kicsit pofán csap. Bár Ivántól simán elviselem, mert nem az a csipeszes horgász, kétnullás kampóval. Szépen hajlik a potykák alatt felváltva a két bísztmaszteres feedere és a tizenötödik pontya után, már teljesen egyértelmű számomra: Rossz helyen ülök!
Azért azt mindig megállapítom: ez kemény!
Később miután Iván elment már, Csabika jön át a túloldalról segítőtársával, - aki megint még egy Csabi, az már két Csabi - miután lerakták a csónakját, hogy hozzon nekem egy orsót, amit megvennék tőle. Mesélem mi volt... azt mondja menjek át az Iván helyére. Na, ennyire sosem kellett a hal, hogy én más helyére üljek, de most mond valamit: ha odaülök és fogok legalább bebizonyítom magamnak, hogy helyproblémáim voltak "csak"! Segítenek nekem és lényegében mindent elhoznak nekem az új helyemre én csak a botokat fogom! Csabi kérdezi milyen az új botom, én erre megkérem, hogy dobjon vele egyet. Dob is. "Na jó, nem rossz, de milyen lehet vele fárasztani?" - ezt kérdést nem kell megválaszolnom, mert először is én még nem fogtam vele halat, másodszor meg éppen kapás van rajta és mondom neki, hogy vágjon be és megtudja! Kettes forma ponty dolgozik a boton, ami úgy hajlik mintha egy jó tízest fárasztana Csabi, aki most nagyon vigyorog! Kiderült minden.
Ott a háta: oson vissza
Én még mindig nem fogtam halat, de közben megjelenik bátyám is unokaöcsémmel, aki már most hozza magával a kis horgászbotját, pedig még csak két és féléves!
Már a palacsinta sem érdekes: orsót kapott tőlem a botra! :)
Meghozták Dóri új botját, amit Gábor, - akit már ismerhettek a Csurgói Csaták c. bejegyzésből - szerzett be neki a show-ról, mert benézett és Dóri megkérte, hogy hozzon neki egy pontyozó botot. Gyorsan össze is raktam azzal az orsóval, amit Csabi hozott, merthogy azt szántuk rá. Befűzöm a zsinórt és egy method kosaras cuccot szerelek rá, mire Dóri is éppen megérkezik és már dob is a friss botjával. Két perc sem telik el és már kapása is van. Ezt nevezem én rekordidőnek a bot, orsó megvásárlásától, az első fogásig!
Az első
Ezzel még nem is lenne gond, de én még mindig nem fogtam halat. Dóri persze megint fog egyet... aztán megint!
Beindult
Mehetsz!
Komolyan mondom azért mindennek van egy határa: 6-7 órája vagyok itt, szerelek, etetek, csalikombinációkat próbálgatok, újat és újat dobálva, ő meg 20 perce jött és kapott egy kész botot kezébe és 3 pontyot parírozott eddig partra! VANIGASSÁG???
Jó, de még rajta van a vonalkódos címke!
Ott jön!
Már nagyon kéne hazaindulni, de én még mindig várom azt az egy kapást. Már pakolgatunk, mikor hopp: egyszerre mindkét botomon jelentkeznek. Egyiket bátyám veszi kézbe és mosolyogva fárasztjuk őket, szinte "keresztbe" a stégen állva. Egyszerre pontyok:
Kereszt!
Kellett a segítség, mondjuk majdnem vizes lett a kettyű
Csak megcsíptem egyet én is.
Következő alkalommal a másik oldalra ülünk bátyámmal és megint belefutunk egy csúnya betlibe. Egyértelmű: a hely, de itt legalább nem volt nyüzsgés... mondjuk hal se.
A békák is készülődnek
Nemsokra rá, pedig újra próbálkoztunk Dorisszal a régebbi helyen, de ott már ültek. Megint kicsit arrébb mentünk, de most már tudtam a bokrok felé dobálni, ugyanis ott sejtettem a friss telepítést. Igazam lett: végig a két méter feletti vízben a bokroknál voltak és főleg reggel és délelőtt ettek. Persze az ügyesebbek délutántól is megfogták a napi átlag 20-at. Mostanra a kapókedv és a "szűz" halak elfogytak és aznap már csak négy pontynak sikerült visszaadni a szabadságát, persze Dóri, megint beelőzött!
Dóri szerint, a "legaranyosabb" aznap
Mehetsz
Nyúlánk
Közel 3-as volt
Több mint egy hét alatt szerintem megszúrtuk a telepítés 70%-át és valószínűleg, ennek a 20-30%-át hazavitték már, mert a horgászok többségét, - akik kint tudnak lenni -, még mindig a nyugdíjasok teszik ki. A tavat még mindig sajnálom, hogy elveszik, de a felfogást továbbra sem...
A nyugdíjasok legtöbbször, hétköznap hajnalokon vannak kint a vízen. Ráérnek és miért ne horgásszanak, én is ezt tenném. Igen, tudom lehetek még öreg és távol álljon tőlem, hogy bántani akarnám őket, de mindenki döntse el magában, hogy ő hogyan reagálna!?
Én a számat harapdáltam mérgemben egyedül, minden reggel! Tudtam, hogy csak másfél méterre állnak egymástól a másik oldalon és úgy is ordibálva kommunikálnak, fecsegnek, hogy csak úgy zeng a tó! És nem, nem azért mert nagyot hallanak. Ez valamiféle magatartásbeli anomália! Nem veszik észre, hogy a természet és a horgászat világa, valahogy nem passzol össze ezzel!? Ezt sosem fogom megérteni!
Akkor következzen szigorúan a tényekre szorítkozva, szóról-szóra, a kedvencem a sok közül, amit az egyik hajnalon hallottam:
"- ...a bojlisok is megb***hatják magukat a horgászatukkal együtt! Miféle dolog ez, hogy visszaengedik azokat a halakat!?
- Ja, há' annak mi értelme?"
Azt hiszitek felnagyítom, de sajnos tévedtek! Ezek után még esett szó a hasztalan, idióta pergetésről és a "köcsög" harcsahorgászokról is, akik "elfogják" előlük a harcsákat, mert már nem jönnek a trágyagilisztára, mint 20 éve! Tudok sok kivételt és tényleg minden tiszteletem az övék! De én ezt most napokig hallgattam és nem egy szájból!!! Ha pedig nem a saját fülemmel hallom, akkor én sem hiszem el!
Most egy kicsit kitérnék erre a hal visszaengedős mondatra:
Már leírtam többször is, hogy van olyan szélsősége a bojlizásnak, amit már én is sznobságnak tartok. Ettől függetlenül még mindig a C&R gondolat a legszimpatikusabb, ami ezzel jár. A visszaengedésről folyamatosan megy a vita itt a világhálón is. Valahogy azt látom, hogy soha nem sikerül egy arany középutat találni. Miért? Emberek, aki szereti enni a halat, az tartson meg annyit, amennyit otthon elfogyasztanak vagy a jegye engedi, én nem bánom! A mérete pedig olyan legyen, aminek értelme van. 3-4 kiló feletti pontyokat nem kell leölni, mert nem finom! (Hopp, beugrott Besenyő Pista bácsi és a kőolajfinomító esete. Aki nem ismeri nagy szeretettel ajánlom, mert megmondja mi hülyeség, meg mi nem az: Kőolajfinomítás 5:32-től) Bár léteznek olyan vizek, ahol ez sem probléma, akkor sem kell feltétlenül elvenni az élményt!
"Méretes"
És a 25 centist miért kell elvinni? Ez komoly, hogy senkinek nincs ennyi józan esze? Vagy például nehezére esik azt is felfogni, hogy a szomszédnak nem kell vinni? Sem a távoli rokonoknak? És nem, nem kell üzletet csinálni abból, hogy eladjuk a halat, amit összefogtunk. Ilyet is hallok, nem egyet! Hát nooormális???
Boldog attól, ha egy 12 kilós amurból három évig jóllakik, mert a családban csak ő szereti? Ezt tényleg kell csinálni a végtelenségig, hogy csak a hús miatt horgászik? Nem okoz semmi boldogságot neki, ha azt látja, ahogy a hibátlan hala elúszik, élhet és további örömöket okozhat? Az a gondom, hogy minden ilyen ember a mai napig, nehézség nélkül kap horgászigazolványt és tudom, hogy most durván fogalmazok, de eljutottam valahogy idáig...
A bátyám például még életében nem tartott meg halat, de szereti és néha eszik is. Vajon, hogy csinálja?
Aki pedig eleve utálja a halat és imádja ezt a sportot, annak se kell fújni a többiekre, minden áron! Van egy barátom, aki egy fia halat nem eszik, de még egy rossz szót nem szólt, mikor halászlét csináltunk a többiekkel. Ilyenkor nem lehet azt se mondani, hogy: "Ne egyen senki halat, mert én se eszek és különben is nem lesz, és megmondtam, hogy nem!" Ez már a másik véglet. Nem 'csak' ettől fogy a hal, a vizeinkben. Mert természetesen egyesületi és állami kézben lévő vizekről beszélünk. Az orvhalászatról és úgy általában a halászatról, most nem írok, mert az egy másik, ennél is szomorúbb történet. Itt most csak a horgászokról van szó.
Most őszintén ideírom, én hogyan csináltam ez alatt a hét alatt.: Már tudtuk hét elején, hogy szombaton mielőtt vége a túránknak szeretnénk csinálni egy halászlét és valamennyi sült halat a családnak. Annak rendje módja szerint, mikor megfogtuk a megtartani kívánt 3db 2 kiló körüli pontyot, beírtuk és gondosan pontyzsákban tartottuk, amíg el nem jött az idő, hogy megtisztítsuk őket. Továbbá megtartottunk két méretes süllőt, amiket rögtön megpucoltunk, 3 kárászt az alaplébe és néhány keszeget a süllőfilék mellé, hogy majd beirdalva azokat is megsüthessük.
Ennyire bonyolult. Én ezért nem szégyenlem magam, mert ezt kétszer csinálom meg egy évben, a többi halunk meg visszakapja a szabadságát. Ha mások 5-6-szor csinálnák ezt évente, még akkor sem lenne probléma, pedig az már szép mennyiség!
Lehetne ezt az egészet okosan is, de úgy látom még mindig kell hozzá 10-20 év. Csak az a baj, hogy 15 éve is ezt mondtam!
.jpg)
