A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bojlizás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bojlizás. Összes bejegyzés megjelenítése

Le a kalappal!


Pontosan 1 éve nem nyúltam a bloghoz. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne horgásztam volna! Voltak kalandok, de nem tartottam érdemesnek leírni azokat vagy nem volt időm rá. Persze az is visszavett bőszen a íráskedvemből, hogy a kedvenc közeli tavamat, amit napi szinten is látogathattam, akkor, egy éve lezárták a külvilág elől. Most viszont ráérek, így két közeli élményt leírok, mert csak. Talán úgy tűnhet bő lére van eresztve a dolog, pedig higgyétek el, a lehető legtömörebben próbálom leírni a balatoni élményeket.


Hogy mennyire tud hiányozni egy hobbi, ha hirtelen abbahagyja az ember, azt csak azok érthetik, akik szenvedéllyel csinálták azt. Egy olyan ember kell ehhez, aki már nem is hobbinak tekinti a kedvenc időtöltését, hanem egyfajta életérzés piedesztálra emeli azt. A sporthorgász egy ilyen lény.
Ezért, mikor bátyám egy tihanyi horgásztúra hírével jött hozzám, felgyorsult a pulzusom. Az ősz eleji időszak még nem fog kedvezni a ragadozók év végi zabálásának, de ez felejthetetlen pár nap lehet így is. Vízre került Tihanyban a saját csónakja és egész szezonban ott honol.
Motorcsere

Volt szerencsém előtte két héttel, pár napot eltölteni a barátaimmal is a horgásztanyán. Akkor már látható volt, hogy nem lesz egyszerű dolgunk. Igaz, a balinok szépen kapkodták a műcsalikat, ezért nem is lehetne miért panaszkodni, de ha a pecás nem sír valamiért, az már sci-fi! Úgyhogy lássuk mi is hibádzott azokon a napokon: vannak köztünk kimondottan ragadozó/pergető horgászok és vannak, akik a békés halakat kedvelik. Pár idióta pedig - köztük én is -, az összes módszerért és halért rajong. Nos, ezért én is szomorúan láttam, hogy a békés-szekció nem találta meg a számítását. Csodaszámba ment, mikor egy pontyot végre sikerült kierőszakolni a vízből Béla barátomnak az egyik éjjel.
Béla mindig megtalálja.

Egyértelműen kiderült, hogy csak éjjel érdemes próbálkozni és elképesztő távolságokban, különben kapás nélkül maradnak a srácok. Így csak a behúzás segített rajtuk.
Jesus Christ Superstar

Én már eljöttem, mikor telefonon hírt kaptam néhány jobb pontyról. De így is bőven a megszokott mennyiség alatt maradt a számuk. A fehérhalak sem érdeklődtek igazán. Pár képet azért sikerült készíteni a pergetésekről.
Ilyen a jó móka!

Reménykedtem benne, hogy mire a bátyámék csapatával megyünk a pontyok már más arcukat mutatják, mert abban a csapatban többen szeretnek rájuk horgászni.
Érkezéskor szinte egész nap próbálkoztam, de nem változott a helyzet. Gondoltam, sebaj, majd a balinok kárpótolnak! Most lényegesebben kisebb volt az érdeklődés azon a fronton is, de a sügérek még mindig ettek a hínárban, kiváló szórakozást nyújtva!



Józsi is megtalálta számítását.

Egy kisbalint azért csak elcsíptem a kristálytiszta vízben. Viszont arra is rájöttem, hogy bátyám kezd kitűnő pergető horgásszá érni. Én sosem lehetek az, mert hiányzik a hitem ebből a módszerből és a különböző műcsalik vezetésére is nehezen érzek rá. Bár gumizni nagyon szeretek és a finomabb drop shot és egyéb könnyű rángatós-mártogatós módszerek mindig is kedvenceim lesznek, azért ez nem az én világom teljesen. Ellenben léteznek olyan furfangos horgászok, akik akkor is megfogják a halat mikor én látom őket, de nem tudom megfogni és ezen a szinten lehet most valahol a bátyám vagy már túl is haladt rajta. Aztán vannak azok, akik akkor is fognak, amikor senki sem és egy fia hal nem mutatja magát. Végül pedig léteznek olyanok, akik akkor is fognak bárhol, amikor azt gondolom, ez a víz nemhogy döglött, de itt sosem volt hal. Ismerek minden típusból egyet-kettőt és ezért tudom milyen messze állok én attól, hogy mindig sikerem legyen. Szóval bátyám egyre sűrűbben arat, mikor senki más rajta kívül:


Nagyon látványosan ugrott a wobblerre a hínárból!


Most pedig egy éles váltással azt is elmondanám, hogy ez a túra volt bátyám egyik legszerencsétlenebb horgászata. Bénázott rendesen! Először is egy csukát kézzel akart kivenni, tökölve és a csuka az utolsó pillanatban elharapta, amit el kell és vitte az új fogós wobblerét magával. Kicsit később, engedte le a vascicát, de kint hagyott egy apró wobblert maga mellett, ami beleakadt a kötélbe és belerántotta a kezébe a kicsi hármashorgot. Mindezt 8 méteres víznél úgy, hogy két méternél tartott. Még szerencse, hogy lenyomja a szakállát a horgoknak, így kisvártatva egy fogóval kirántotta azt a kezéből! 

A legjobbat pedig a végére hagytam: mindig vigyázunk egymásra - ez természetes -, de mikor hárman pergetünk egy csónakban, annak van némi veszélye. Rendszerint ez meg sem fordul a fejünkben, hiszen annyi rutinja már mindenkinek van, hogy ne jelentsünk veszélyt egymásra, mikor dobunk. Azonban most kicsit tartottam tőle, miután a harmadik emberünk Tibi, kicsit túl közel suhintott el a fejemtől. Többet kell rá figyelnem, hiszen én ülök középen, gondoltam. Majd ebben a pillanatban éreztem, hogy valami vizes hozzáér a fülemhez a sapkám pedig lerepül a fejemről! Már tudtam mi történt, de nem, mertem a fülemhez érni, hiszen ilyenkor tudjuk mi jön: vérben ázó tenyér! De nem, ezt megúsztam! Bátyámra néztem, aki hófehér arccal, rémületében nem is tudott mit mondani, benn rekedt a szó és csak pillanatokkal később halkan egy 'bocs' szócskát hallatott. Majd lassan precíz mozdulatokkal kitekerte a sapkámat, ami úgy 10-15 métert repült a nádas mellett. Mikor megnéztem a kalapot, letettem a botomat és ültem magam elé bámulva még néhány percig.

Ez tényleg csak egy paraszthajszálon múlt.

Én már a kútbeli kövesezést vártam nagyon és másnap arra vettük az irányt. Emlékezetből megálltunk a jó helyeken. Aztán megfordult bennünk, hogy rosszul emlékezhetünk, mert itt nem rág semmi! Két koppintásom volt talán 10 húzásból. Mi a gond? Valószínűleg az időjárással lehet a probléma, mert jóval nagyobb szélben - és ami fontos - sodrásban szokott itt jó kapás lenni. Ez a szélcsend és gyönyörű napos idő most a horgász komfortérzetének jó, de a halak nem kapnak ilyen körülmények között. Sikerült néhány nagyon aprót megfogni órák alatt. Már nagyon vártam ezt egész évben, így nem voltam boldog.
Óriások


Mellettünk a Fishing Time forgatott, de ők is csak ugyanannyit tudtak elmondani a helyzetről, amit mi tapasztaltunk.
Csabáék sem találták őket, csak pár aprót.

Kilátogattunk még egyszer-kétszer, de nagy eredményt nem tudtunk felmutatni. Azért Tivadar barátunk meglepett minket néhány érdekes fogással.
Vérdévérek mindenütt!



Érdekességekben a stégen sem volt hiány! Egyik éjjel ugyanis snecire jött egy dévér, méghozzá nem is olyan nagy, harminc centi alatti volt! Aztán rögtön ezután Eki barátom egy gardát is kivezényelt ugyanígy. Csak utóbbit tudtam lefotózni nagy nehezen!
Megpróbálta begyűrni.

Ide tűzöm azt a kis videót is, amit utolsó éjjel csináltam.

Sajnos nekem rövidebb volt a túra, haza kellett mennem és Dóri jött értem, de a többiek még maradtak és amíg nem indultunk, megfogadtam, hogy egy pontyot azért is fogok, saját erőből, nappal! Nekiálltam tehát feederezni és szépen katonásan fogtam is ...a keszegeket. Gondoltam egyre növelem a csontik számát és az etetőanyagot is lazábbra vettem. Nem adtam fel, már órák óta csak egy pontot dobáltam. Egy kicsiny rezdülésre ugyanúgy vágtam be, mint eddig, keszeget sejtve, amikor megállt a bot a kezemben egy pillanatra, aztán lehúzott pár métert az első pontyom. Mosolyogva merítettem. Újradobtam és a következő jelölt megint bajszos volt, de sajnos egy kagyló véget vetett a találkozónak. Majd a következő megint egy combos ponty volt, amit már alig hittem el. Egyel nagyobb volt az előzőnél. Azt mondtam Dórinak már csak egy kapás és megyünk haza. Ő mosolyogva fogadta, a szavakat, amiket már mintha halott volna valahol. Ilyenkor, mikor az utolsót kell megfogni, akkor nem akar jönni az biztos. De nem ma! Megint kapás és lehúz egy jó adag zsinórt majd lefordul az ebadta. Boci szemekkel nézek Dórira és ő elkezd győzködni, hogy nyugodtan dobjak újat, nem sietünk sehova. Már nem hiszek benne ugyan - úgy érzem az utolsót ebből a rajból most vesztettem el -, azért újra dobok. Pár perc múlva az eddigi legerőteljesebb kapással jelentkezik az "utolsó" pontyom! Fantasztikus hangulatú fárasztás után egy szép tövest merít nekem Dóri. Mehetünk.

Vissza a városba!

Előszó: 
Mindig is büszke voltam arra, hogy nem állok semelyik oldalon sem. Nem szeretek a politikával foglalkozni és nem bonyolódok beszélgetésbe senkivel, ezzel kapcsolatban. Ennek az oka az, hogy elég korán rájöttem: ha nem tudok valamit első kézből, arról kár véleményt formálni; ha valamiről nem tudom a teljes igazságot, kár kocsmai vitákba keveredni (amin mindig nevettem, ugyanakkor gyűlöltem is hallgatni, a felesleges fecsegéseket). Sokáig azt hittem, ez erény. Most már inkább szegénységi bizonyítványként élem meg. Ha műveltebb, olvasottabb vagyok e téren, talán jól tudok érvelni, és ki tudok állni az igazamért akkor, amikor egyszer utolér... merthogy utolér! Akárhogy is akarok alóla "kibújni". Tehát, amit itt olvashattok, állásfoglalás nélküli; erősen a tényekre szorítkozó leírás. Persze nem érzelemtől mentesen... az még nem megy.
A panoráma
Bevallom, ezt az egészet fél évvel ezelőtt már elkezdtem megírni fejben (körülbelül akkor hallottam, hogy megvették a tavat). Végül nem került rá sor, mert lebeszéltek róla és én sem akartam, hogy a hiányos információk miatt, bajom legyen belőle. Eddig bírtam... a napokban 2 cikket és egy híradó felvételt láttam erről. Plusz, elolvastam úgy 120 hozzászólást a szeretett Erőmű-tóval kapcsolatban, amit tényként közöltek. A legtöbbje számomra felháborító volt! A 120 hozzászólásból !1! volt értékelhető és az írások közül a Bicske.blog.hu-n találtam csak hasonló gondolkodást az enyémhez. A többi mocskolódás és tévhit volt. 
"Mészáros Lőrinc vett egy tavat" - ez hangzatos cím, igaz egy területet vett. Egy szántót, 170 hektárnyit, amiben van egy tó. Mindenki 10 hektáros tóról beszél/ír. Lehet. Soha nem mértem le, a felének gondolom körülbelül, de nem 10-nek. Hogy ki mennyiért adta-vette, abba bele se mennék, mert ha leírva látom se nagyon hiszem el, hogy ezt meg lehet tenni. 
"Torony"
A szántó
A "híradóban" a következőket láttam a tóról: mutat egy képet a kamera, a kapu utáni földhalomról, ami eltorlaszolja az utat. Igen, csakhogy az az út nem a tóra vezet, de állítólag emiatt nem tudott lemenni a stáb. Volt ott egy biztonsági őr (inkább egy akárki), akinek a cipőjét mutatták és eltorzították a hangát (a háttérből jól kivehető volt - annak aki rendszeresen jár oda -, hogy már a tó mellett állnak) mondta ez a jóember, hogy "ez magánterület". Érdekes. Ha én vagyok ott és valaki megkérdezi tőlem, hogy most hol állunk, ugyan ezt mondtam volna. Sőt, ha valaki bejön az udvaromba, képes vagyok és ott is ezt mondom.
Két hete jártam utoljára a tavon pergetni egy fél órát, de nem találkoztam őrséggel, azóta lehet, hogy kikerült oda valaki? Megnézem. (hozzászólásban linkelve az eredmény)

Néhány dolog arról, amit a Barátság HE-ről, a tóról és halállományról tudok.:
Az előző tulajtól kapott egy engedélyt az Egyesület horgászatra és kezelésre. Lejárhattunk, ahogyan a kutyát sétáltató, a kiránduló szerelmes pár és a futni vágyó bicskei is. 
Évente kétszer lett telepítve (természetesen nagyrészt ponty), de öreg halak is szép számmal vannak még, köszönhetően annak, hogy tapasztaltak és nehéz pálya a bokrok, fák miatt. Továbbá, egyre több a bojlis és pergető catch and release horgász! 
Tele rejtéllyel
Van benne 20+-os amur, 5-10 kg körüli harcsából sok, de 50 felettit is fogtak már párat. A nagy süllők és csukák is ott lapulnak. A gyönyörű sügérekről nem is beszélve! 
További meglepetésként szolgált, hogy a fekete sügérek is otthonra leltek itt és védettséget élveznek.
A régen problémás törpeharcsa állomány már a múlté, egészen elenyésző a számuk.
A fehérhalak is elég változatos palettán vannak jelen. Egy-két 5+-os óriásbalin is megmutatja magát néha. 
Szóval, ahogy egy okos hozzászólásban olvastam: "...abban úgy is csak sneci van..." - hát igen... az is van.

Képekben:
Hajnalban még nem tudod, mire számíthatsz... aztán...
boldogság!

2011 első fogásai
Dévérkölök

Ez "csak" egy 8-as a sok közül! 


Kristálytiszta víz!
Csodák
Rekordtörpe
Ritka az a hely, ahol minden szaporodik.

Tíz felett, de a jobbakat nem én fogom.
Sok a szép pikkelyes!

Ezt a bálintot már elpusztulva találtam, nem küzdhettem meg vele. Ívás problémái voltak, 5,5 kg-os volt! 
2 kg-os feketét is fogtak már, én "sajnos" csak a szaporulatot. 
Ebből is van növendék és nőnek...



Ede barátom kis harija

7 fölé saccoltam




Fogak
:P
A képeken bemutatott halak mindegyike vissza lett engedve, kivéve szegény balint.

Az Erőmű tónak szinte kristálytiszta a vize, így a hazavitt hal, egyenértékű a legnagyobb tavaink halainak tisztaságával. Ezen a tavon az ügyes horgászok, mindig eredményesek voltak. Behúzni nem lehet és csak hétvégén szabad éjjel horgászni. Ezek érdekes dolgok, és valóban hátráltatnak, de egy itteni spori kalauzolásával dobálva is lehet jó halakat fogni, illetve a pergetőknek ez zsigerből kell, hogy menjen. Egyébként pedig kiismerhetetlen és mindig tartogat meglepetést, mint egy rossz szerető, de ez benne a legszebb!
Mindezt azért írtam le - amit már talán többször is -, mert érdeklődtek tőlem, egy facebook-os horgász-csoportban. De itt van néhány bejegyzésem a tóról, ha van időtök olvasni: Ébredések; ErőműLehalászás és halmentés

Visszatérve, az Egyesülethez: a vezetőségtől többször is megkeresték az új tulajdonost, de egyszer sem fogadta őket. Ez szomorú és nem túl diplomatikus hozzáállás. Ha jól tudom a felcsúti önkormányzat, ellenben nagyon segítőkészen állt hozzájuk. Így mást nem is tehetnek, mint várnak. Amíg marad ez az állapot újabb telepítés elvileg nem lesz. A másik "mányi" 1-es tó, az út melletti - ami még emlegetve van, az Egyesülettel kapcsolatban -, már több mint egy éve nem áll a rendelkezésünkre. Nem lett kifizetve már a tavalyi évre sem a magas bérleti díja és visszakerült a tulajdonos kezelésébe.

Találgatások, Pletykák, Városi Legendák:
Az első hírekkel azt kaptuk, hogy valamiféle legelő lesz a tó körüli szántón. Ez mostanra változott arra, hogy esetleg egy Sporthotel lesz ott, ami könnyen összeköthető egy úttal a Puskás Akadémiához!? Azt is beszélik, hogy őszig még lehet horgászni!? De hallottuk már azt is, hogy mihamarabb körbe lesz kerítve. ??? 
Ezeket még lehetne sorolni, de minek? Nem tudni melyik igaz, melyik nem.

Mi lesz?
Ha a tó elveszik számunkra teljesen, a Barátság Horgászegyesület valószínűleg akkor is megmarad és kitalál valamit... máshol. Nem kell félteni a horgászt!

Hogy mit gondolok én? Na, azt inkább hagyjuk! Amíg az átlag horgász 1,5 kg-os pontyot akar a tavakba és az átlag választó azt akarja "legyen tánc és zárcsökkentés", addig nehéz gondolni bármire is...
Hogy mit érzek? Haragot? Nem haragszom én senkire. Ha valaki egyszer "oda" kerül és ezt megteheti, mégis minek haragudjak? Bár arra, amit ma "média"-ként emlegetnek ebben az országban, az beteges és bennem haragot gerjeszt, hogy birka-módra irányítani akar!

Sajnálom? Igen. Mélységesen. Ilyen és ehhez hasonló régi gondolatok gyötörnek: "...igen, az is itt volt, itt dobtam először tudatosan egy pontra, halat sejtve... ...itt tanultam meg tisztelni az ERŐMŰvész amurokat, amikor pattanásig feszülve tartottam botomat, de megállíthatatlanul a bokrok felé vették az irányt... ...itt sétáltam fel-alá azzal a régi lánnyal is és próbáltam bátorságot gyűjteni, hogy megérinthessem a kezét... igen, ez az a hely." - és tudom, hogy sokan vagyunk, akik így érzünk... ez fáj és valóban nehéz! A gyermekkorom és még annál is több ez a hely... 25 éve az életem része. Olyan, vagy még erősebb érzelmek kötnek hozzá, mint a Balatonhoz, az elfogult horgászok most bólogatnak, mert jól tudják, milyen ez!
De kié is ez a tó? Attól függetlenül, hogy sosem volt a miénk? Mégis, szerintem az enyém is, ahogy a Tiétek is, vagyis mindenképpen az marad és ezt már nem vehetik el. Még ha ez a birtoklás soha nem is volt igazi valójában! Ez minden, amit érzek: Szerelmi Bánat.
...és talán remény...

Számomra ez az Erőmű-tó dala, mert ez fejez ki mindent és ezt hallom, akárhányszor rá gondolok:
Vissza a városba

Utószó:
Kedves kétharmad, egyharmad, akárki, bárki és mindenki! Mint látod van véleményem. Ha úgy érzed, ezek után tudatában vagy hovatartozásomnak, hitemnek, előre szólók: tévedsz! De a lényeg, hogy továbbra sem vagyok hajlandó vitázni erről senkivel. Arról beszélgetni ki mennyit lop, harácsol vagy hogyan teszik tönkre az országot és lehetetlenné az életünket képtelennél képtelenebb adókkal, amíg úgy választanak legtöbben, hogy "nekem mindegy, csak ő ne legyen" és erre azt hiszik, hogy választás, addig feleslegesnek érzem és csak azzal beszélgetek erről, akivel szeretnék. 
Gyönyörű halakról, örömteli fogásokról, élményekről vagy módszerekről továbbra is szívesen diskurálok, sőt, örülök neki! Csak annak van itt már helye!