A nagyszájú sügért, - ahogy az ámerikaik mondják - nem azért hívják így, mert pletykál a fodrásznál, hanem mert a termetéhez képest brutális dolgok férnek bele. Az Egyesült Államok nagy részén teljesen elfogadott, hogy csak ez a hal számít igazán. Ő, ahogy mondják, a "Game Fish"! Amikor tehát bármilyen más halfajjal találkoznak, csak ennyit mondanak csalódottan: "Not Game Fish". Ezzel a hozzáállással nehéz azonosulni, de megértem a rajongásukat. Mégis ha igazi fekete sügér virtuózokat akarsz látni, akkor a Japánokat kell megnézni! Fanatikusok! Egy kicsit én is megbolondultam a napokban... no, nem annyira mint az említettek, de nagy móka, az biztos!
Az extrém csalik és a feketézés királyai!
Tévedtem. Valamivel több fekete van az Erőmű-tóban, mint pár darab. Nem sokkal, de több és különböző generációk. Hogy mennyire lesz értékes egy tó, horgászati szempontból, ha jó a fekete sügér állománya? Nagyon! Elég ha csak összeszámoljuk Magyarországon hány ilyen tó van? Talán 4-5? Ezek a szép halak olyan horgászélménnyel ajándékoznak meg, hogy utána csak egész nap vigyorogni tudsz! A kapása egészen meglepő és gyors, azután varázslatos bukfenceket ír le, miközben fárasztja az ember.
Egy kisebb generáció.
Ott hagytam abba az előző bejegyzésemet, hogy elindultam egy hosszabb horgászatra a szabim alatt. Elsősorban a feketék voltak a célhalak, de az első hajnalon bátyámmal egy úszós pecát azért megejtettünk, régen voltunk már így csónakban ketten. Most is látszott, hogy már egész jól összecsiszolódtunk, habár még mindig én bénázok többet. Nagyon szeretem nézni, hogy milyen profin bánik a float botjával, ahogy egymás után fárasztja velük a halakat! Az első akasztásomnak, egyből egy szakítás vetett véget. Aztán volt pár értékelhető pontyom (2-3 kilósak) és ő is fogott később többet, miután át álltunk. Mert, ahogy megsütötte a nap a helyünket, megálltak a kapások. Az árnyék megint szépen adta a halakat és megfogtam az idei első amuromat is.
Másnap Tomi jött hozzám vendéghorgászni, és itt már tényleg a sügérek voltak célkeresztben.
A korán érkezett vendégem nem olyan csíkszemű, mint én és valahogy még elszántság is látszik rajta!? Hogyan? De ezt nem hagyhatom, rögtön pálcát ragadunk és támadunk!
Egy óra bogarászás után, egyetlen kis csukát akasztottam, ami kiemelés előtt elment, mert nem akart fotózkodni! Feladjuk: szundítsunk egyet, később talán jobb lesz a kedvük/kedvünk...
Azt tapasztaltam, hogy a feketék annyira nem ragaszkodnak a hajnalhoz, inkább a naposabb időpontokat kedvelik, ami most egyet jelent a dögmeleggel! De azért 9 óra felé megint rápróbálunk. Ez már eredményesebbnek bizonyul! Tomi első dobásakor éppen egy sárga béka utánzatának a mozgását mutatja és én átszellemülten figyelem, amikor egy óriási robbanással leveszi a felszínről neki egy sügér! Én mondjuk kaptam egy gyenge szívrohamot, de a sügér köszöni, jól van!
A frászt hozta rám!
Napközben felderítjük a víz szélét és néhány ritka kis utánpótlást kapunk el egy-egy fénykép erejéig!
Bugylicsek.
Egyemmeg!
Igen, az a bizonyos ritka!
Széles kárász, avagy ismertebb nevén, aranykárász.
késő délutánra csónakba szállunk és pásztázunk kicsit, miközben ámulva nézem Tomi csalijait és amit a castinggal művel!
Madárfióka, a kedvencem!
Aztán megjön bátyám is és egy kis harcsapergetésre kerül sor, aminek hamar vége is szakad. Feljön a hold és olyan reflektorként tűz a tóra, hogy a fejlámpa csak zavaró tényező mellette! Ezzel vége is a csónakázásnak.
Másnap hajnalban rámcáfolnak a feketék és még alig nyitom ki a szemem, mikor fogom az elsőt!
Így láttam az elsőt, a Bud Spencer szemekkel! :)
Aztán Tomi is beköszön egyel!
Végül jön egy kisebb nekem is:
Az a kegyetlen nagy száj!
Csinos fiatalember még alszik, a slicce meg félig nyitva...
Mint mondtam nagy élmény minden egyes darab és garantált a vigyorgás minden alkalommal! Néha nap elől bujkáló süllőkbe tévedünk, ennek a pecának most úgymond ők a 'melléktermékei', de úgy 30-45 centi közötti mindegyik, úgyhogy hamar békén is hagyjuk őket!
Most nem te kellesz.
Azért a light-on ez is vidám!
"Azér' mer' te nem látsz mi még látunk!" A kis hülye!
Később Dórinak is megígértem, hogy valahogy fogatok vele is egyet, ha addig él is! :)
Többször volt már akasztása, de mindig lelépet a gaz, persze az utolsó pillanatban, mert ő sem akart fotózkodni! De aztán megtörik a jég és egy igen szép darab a jutalma, a sok elvesztett után!
És lett neki is sérülése!
Ha a fekuszok szájába nyúlsz és így tartod őket, megnyugszanak, ezt csak annak mondom, aki nem látott még ilyet és barbárnak tartaná a módszert... (egy nem horgász barátom szólt rám a múltkor, egy kép miatt). Tehát ez a legkíméletesebb. Az apró fogak okozta sérüléseket pedig, lehet mutogatni büszkén a munkahelyen! :)
Ezt írja a Wikipedia: "A Szent László-patak a Komárom-Esztergom megyében ered, mintegy 300 méteres tengerszint feletti magasságban. A patak forrásától kezdve dél-délkeleti irányban halad, majd Beloiannisznál eléri a Váli-vizet." - Igen. Nekem a szívemből ered, gyermekkorom horgászszívéből. Idén újra meglátogattam a Szent László-patak bicskei szakaszát, azon belül is a telepi részt, merthogy itt élek.
Nehezen lehet látni ugyan, de éppen csühös érkezik Pestről, Bicske-Alsóra.
Egész pontosan: Héreg, Tarján, Csabdi, Bicske, Gyúró, Tordas, Martonvásár, Ráckeresztúr, Rácszentmiklós, Beloiannisz településeken élők életéhez lehet köze a pataknak. Állítólag Szent László a tarjáni szikláknál botjával fakasztotta ezt a vizet. Hát ennyit a tudnivalóról... de nekünk telepieknek, mi a Szent Laci?
A nyolcvanas évek végén, amikor először jártunk le rendszeresen horgászni ide, még olyan halfajok színesítették ezt a kis patakot, amiket mára csak könyvekben láthatok. Íme az egyik:
Réti csík
A dunántúliak már nem ismerhetik.
Megannyi süllő és csuka akadt a horgunkra, a ritka halak mellett. Később már többségben voltak a pontyok, kárászok (aranykárászok, bocs)! Aztán eltűntek a pontyok is és a kilencvenes évek végére, maradt pár fajta fehér-hal és töménytelen mennyiségű törpeharcsa. Végül 8-10 év múlva ők is eltűntek...
Gyermekkorom nád-dzsungele
Ez idő alatt folyamatosan jártak rajta horgászok és olyanok, akiket nem neveznék annak... inkább ők voltak többen! A víz minősége egyre csak romlott, de 30 év alatt többször is kiöntött, néhány nagyobb esőzés után. Ilyen nagy vízhozamú áradások közben jelentek meg többen azok a bizonyos "horgászok" és szedegették össze a szerencsétlenül járt halakat. Tarjánból is jöttek ide már amurok, harcsák, pontyok. Amikor a szedegetés-hálózás abbamaradt és a patak visszakerült medrébe, akkor meglátogattuk mi is. Egy ilyen alkalommal hosszan, legalább 2 évig lehetett jól csukát fogni benne. Egy másik alkalommal pedig nagy amurokat fogtam.
Minden évben ránéztem néhányszor, de nem tettek érte semmit. Nem tudom kinek a kezelésében van ez a rész és hogy van e rajta valakinek halászati joga? Most készülök utána járni és ha megtudom, leírom.
A lényeg hogy most úgy gondoltam, ha lehet, hosszabban lejárok majd és egy sorozatot indítok a blogon az itt megmaradt halfajok kiderítéséről. Talán, nem csak a megmaradt, hanem az újra otthonra találó halakról is tudok majd írni... de végül elvetettem ezt az ötletet: megláttam egy hűtő belsőt a patakban, útközben több illegálisan lerakott hulladékkupaccal hozott össze a sors és megmondom őszintén, elment a kedvem...
Azért lent voltunk egyszer-kétszer és ahogy sejtettem, néhány halfaj megtalálható még itt. Kárászra tippeltem volna először, de nagy örömömre a tél utáni első hal egy bodri volt, mint mindig.
Érdekes hogy minden összebeszélés nélkül Csabi barátomba futottunk bele, egyszerre gondoltunk erre a helyre! Úgy is sokat horgászunk egymás mellett: jobban nem is történhetett volna!
A meglepetésember, mindig ott van ahova megyünk! :)
Dóri első fogásai
A sneider is itt van még!
Szóval jöttek a bodrik és Csabi egy snecit is fogott, mutatóba. Aztán én gumiztam kicsit, mert még élénken élnek bennem az emlékek, az itteni csukákról. Dorisz talált egy sügérfészket és a spiccbottal szedegette a kis tüskéseket. Néhány centis példányok voltak, de tömegével. Igazából bennük bíztam, hogy talán egyszer megtalálom a nagyanyjukat is, és akkor egy remek UL pecát hozhatunk össze. Nem így lett... még!
Csabi egy bodorkája árulkodó jelekkel ajándékozott meg:
Ki lehetett a harapós?
Csabi egy sügér tanyában...
...és a méregzsák!
Megpróbáltam legyeskedni is egy kicsit. Csukáknak húztam eleinte, de valahol titkon azt szeretném, ha ez a víz a domik hazája lenne és mindig várok egy tipikus szedésre...
Csukára
Régen létezett egy fergeteges humorú könyv és naptár a Szent László patak kihalt halai címmel, amit Táncos Laci bácsi írt. Egy nagyon régi HOFESZ versenyen kaptunk is egy naptárt egyenesen a szerzőtől! Sajnos a naptár eltűnt és csak néhány halfaj neve jut eszembe: Genyamva vagy Fufrus Puncilla és persze a kedvencem: a Damilrágó Geci :)! Az utóbbinak még a latin neve is rémlik: Nylonicus Spermicus! Ha látnátok a könyvet, mindent értenétek, én sajnos csak két képet találtam a neten róla:
Azt hiszem a Fig021-es lehetett a Frufrus Puncilla.
Még megyek le mindenképpen és remélem egyre többféle halról közölhetek ilyen képeket:
Mindig is büszke voltam arra, hogy nem állok semelyik oldalon sem.Nem szeretek a politikával foglalkozni és nem bonyolódok beszélgetésbe senkivel, ezzel kapcsolatban. Ennek az oka az, hogy elég korán rájöttem: ha nem tudok valamit első kézből, arról kár véleményt formálni; ha valamiről nem tudom a teljes igazságot, kár kocsmai vitákba keveredni (amin mindig nevettem, ugyanakkor gyűlöltem is hallgatni, a felesleges fecsegéseket). Sokáig azt hittem, ez erény. Most már inkább szegénységi bizonyítványként élem meg. Ha műveltebb, olvasottabb vagyok e téren, talán jól tudok érvelni, és ki tudok állni az igazamért akkor, amikor egyszer utolér... merthogy utolér! Akárhogy is akarok alóla "kibújni". Tehát, amit itt olvashattok, állásfoglalás nélküli; erősen a tényekre szorítkozó leírás. Persze nem érzelemtől mentesen... az még nem megy.
A panoráma
Bevallom, ezt az egészet fél évvel ezelőtt már elkezdtem megírni fejben (körülbelül akkor hallottam, hogy megvették a tavat). Végül nem került rá sor, mert lebeszéltek róla és én sem akartam, hogy a hiányos információk miatt, bajom legyen belőle. Eddig bírtam... a napokban 2 cikket és egy híradó felvételt láttam erről. Plusz, elolvastam úgy 120 hozzászólást a szeretett Erőmű-tóval kapcsolatban, amit tényként közöltek. A legtöbbje számomra felháborító volt! A 120 hozzászólásból !1! volt értékelhető és az írások közül a Bicske.blog.hu-n találtam csak hasonló gondolkodást az enyémhez. A többi mocskolódás és tévhit volt.
"Mészáros Lőrinc vett egy tavat" - ez hangzatos cím, igaz egy területet vett. Egy szántót, 170 hektárnyit, amiben van egy tó. Mindenki 10 hektáros tóról beszél/ír. Lehet. Soha nem mértem le, a felének gondolom körülbelül, de nem 10-nek. Hogy ki mennyiért adta-vette, abba bele se mennék, mert ha leírva látom se nagyon hiszem el, hogy ezt meg lehet tenni.
"Torony"
A szántó
A "híradóban" a következőket láttam a tóról: mutat egy képet a kamera, a kapu utáni földhalomról, ami eltorlaszolja az utat. Igen, csakhogy az az út nem a tóra vezet, de állítólag emiatt nem tudott lemenni a stáb. Volt ott egy biztonsági őr (inkább egy akárki), akinek a cipőjét mutatták és eltorzították a hangát (a háttérből jól kivehető volt - annak aki rendszeresen jár oda -, hogy már a tó mellett állnak) mondta ez a jóember, hogy "ez magánterület".Érdekes. Ha én vagyok ott és valaki megkérdezi tőlem, hogy most hol állunk, ugyan ezt mondtam volna. Sőt, ha valaki bejön az udvaromba, képes vagyok és ott is ezt mondom.
Két hete jártam utoljára a tavon pergetni egy fél órát, de nem találkoztam őrséggel, azóta lehet, hogy kikerült oda valaki? Megnézem. (hozzászólásban linkelve az eredmény)
Néhány dolog arról, amit a Barátság HE-ről, a tóról és halállományról tudok.:
Az előző tulajtól kapott egy engedélyt az Egyesület horgászatra és kezelésre. Lejárhattunk, ahogyan a kutyát sétáltató, a kiránduló szerelmes pár és a futni vágyó bicskei is.
Évente kétszer lett telepítve (természetesen nagyrészt ponty), de öreg halak is szép számmal vannak még, köszönhetően annak, hogy tapasztaltak és nehéz pálya a bokrok, fák miatt. Továbbá, egyre több a bojlis és pergető catch and release horgász!
Tele rejtéllyel
Van benne 20+-os amur, 5-10 kg körüli harcsából sok, de 50 felettit is fogtak már párat. A nagy süllők és csukák is ott lapulnak. A gyönyörű sügérekről nem is beszélve!
További meglepetésként szolgált, hogy a fekete sügérek is otthonra leltek itt és védettséget élveznek.
A régen problémás törpeharcsa állomány már a múlté, egészen elenyésző a számuk.
A fehérhalak is elég változatos palettán vannak jelen. Egy-két 5+-os óriásbalin is megmutatja magát néha.
Szóval, ahogy egy okos hozzászólásban olvastam: "...abban úgy is csak sneci van..." - hát igen... az is van.
Képekben:
Hajnalban még nem tudod, mire számíthatsz... aztán...
boldogság!
2011 első fogásai
Dévérkölök
Ez "csak" egy 8-as a sok közül!
Kristálytiszta víz!
Csodák
Rekordtörpe
Ritka az a hely, ahol minden szaporodik.
Tíz felett, de a jobbakat nem én fogom.
Sok a szép pikkelyes!
Ezt a bálintot már elpusztulva találtam, nem küzdhettem meg vele. Ívás problémái voltak, 5,5 kg-os volt!
2 kg-os feketét is fogtak már, én "sajnos" csak a szaporulatot.
Ebből is van növendék és nőnek...
Ede barátom kis harija
7 fölé saccoltam
Fogak
:P
A képeken bemutatott halak mindegyike vissza lett engedve, kivéve szegény balint.
Az Erőmű tónak szinte kristálytiszta a vize, így a hazavitt hal, egyenértékű a legnagyobb tavaink halainak tisztaságával. Ezen a tavon az ügyes horgászok, mindig eredményesek voltak. Behúzni nem lehet és csak hétvégén szabad éjjel horgászni. Ezek érdekes dolgok, és valóban hátráltatnak, de egy itteni spori kalauzolásával dobálva is lehet jó halakat fogni, illetve a pergetőknek ez zsigerből kell, hogy menjen. Egyébként pedig kiismerhetetlen és mindig tartogat meglepetést, mint egy rossz szerető, de ez benne a legszebb!
Mindezt azért írtam le - amit már talán többször is -, mert érdeklődtek tőlem, egy facebook-os horgász-csoportban. De itt van néhány bejegyzésem a tóról, ha van időtök olvasni: Ébredések;Erőmű; Lehalászás és halmentés
Visszatérve, az Egyesülethez: a vezetőségtől többször is megkeresték az új tulajdonost, de egyszer sem fogadta őket. Ez szomorú és nem túl diplomatikus hozzáállás. Ha jól tudom a felcsúti önkormányzat, ellenben nagyon segítőkészen állt hozzájuk. Így mást nem is tehetnek, mint várnak. Amíg marad ez az állapot újabb telepítés elvileg nem lesz. A másik "mányi" 1-es tó, az út melletti - ami még emlegetve van, az Egyesülettel kapcsolatban -, már több mint egy éve nem áll a rendelkezésünkre. Nem lett kifizetve már a tavalyi évre sem a magas bérleti díja és visszakerült a tulajdonos kezelésébe.
Találgatások, Pletykák, Városi Legendák:
Az első hírekkel azt kaptuk, hogy valamiféle legelő lesz a tó körüli szántón. Ez mostanra változott arra, hogy esetleg egy Sporthotel lesz ott, ami könnyen összeköthető egy úttal a Puskás Akadémiához!? Azt is beszélik, hogy őszig még lehet horgászni!? De hallottuk már azt is, hogy mihamarabb körbe lesz kerítve. ???
Ezeket még lehetne sorolni, de minek? Nem tudni melyik igaz, melyik nem.
Mi lesz?
Ha a tó elveszik számunkra teljesen, a Barátság Horgászegyesület valószínűleg akkor is megmarad és kitalál valamit... máshol. Nem kell félteni a horgászt!
Hogy mit gondolok én? Na, azt inkább hagyjuk! Amíg az átlag horgász 1,5 kg-os pontyot akar a tavakba és az átlag választó azt akarja "legyen tánc és zárcsökkentés", addig nehéz gondolni bármire is...
Hogy mit érzek? Haragot? Nem haragszom én senkire. Ha valaki egyszer "oda" kerül és ezt megteheti, mégis minek haragudjak? Bár arra, amit ma "média"-ként emlegetnek ebben az országban, az beteges és bennem haragot gerjeszt, hogy birka-módra irányítani akar!
Sajnálom? Igen. Mélységesen. Ilyen és ehhez hasonló régi gondolatok gyötörnek: "...igen, az is itt volt, itt dobtam először tudatosan egy pontra, halat sejtve... ...itt tanultam meg tisztelni az ERŐMŰvész amurokat, amikor pattanásig feszülve tartottam botomat, de megállíthatatlanul a bokrok felé vették az irányt... ...itt sétáltam fel-alá azzal a régi lánnyal is és próbáltam bátorságot gyűjteni, hogy megérinthessem a kezét... igen, ez az a hely." - és tudom, hogy sokan vagyunk, akik így érzünk... ez fáj és valóban nehéz! A gyermekkorom és még annál is több ez a hely... 25 éve az életem része. Olyan, vagy még erősebb érzelmek kötnek hozzá, mint a Balatonhoz, az elfogult horgászok most bólogatnak, mert jól tudják, milyen ez! De kié is ez a tó? Attól függetlenül, hogy sosem volt a miénk? Mégis, szerintem az enyém is, ahogy a Tiétek is, vagyis mindenképpen az marad és ezt már nem vehetik el. Még ha ez a birtoklás soha nem is volt igazi valójában! Ez minden, amit érzek: Szerelmi Bánat. ...és talán remény...
Számomra ez az Erőmű-tó dala, mert ez fejez ki mindent és ezt hallom, akárhányszor rá gondolok:
Vissza a városba
Utószó: Kedves kétharmad, egyharmad, akárki, bárki és mindenki! Mint látod van véleményem. Ha úgy érzed, ezek után tudatában vagy hovatartozásomnak, hitemnek, előre szólók: tévedsz! De a lényeg, hogy továbbra sem vagyok hajlandó vitázni erről senkivel. Arról beszélgetni ki mennyit lop, harácsol vagy hogyan teszik tönkre az országot és lehetetlenné az életünket képtelennél képtelenebb adókkal, amíg úgy választanak legtöbben, hogy "nekem mindegy, csak ő ne legyen" és erre azt hiszik, hogy választás, addig feleslegesnek érzem és csak azzal beszélgetek erről, akivel szeretnék. Gyönyörű halakról, örömteli fogásokról, élményekről vagy módszerekről továbbra is szívesen diskurálok, sőt, örülök neki! Csak annak van itt már helye!
