Sérülések

A nagyszájú sügért, - ahogy az ámerikaik mondják - nem azért hívják így, mert pletykál a fodrásznál, hanem mert a termetéhez képest brutális dolgok férnek bele. Az Egyesült Államok nagy részén teljesen elfogadott, hogy csak ez a hal számít igazán. Ő, ahogy mondják, a "Game Fish"! Amikor tehát bármilyen más halfajjal találkoznak, csak ennyit mondanak csalódottan: "Not Game Fish". Ezzel a hozzáállással nehéz azonosulni, de megértem a rajongásukat. Mégis ha igazi fekete sügér virtuózokat akarsz látni, akkor a Japánokat kell megnézni! Fanatikusok!
Egy kicsit én is megbolondultam a napokban... no, nem annyira mint az említettek, de nagy móka, az biztos!
Az extrém csalik és a feketézés királyai!
Tévedtem. Valamivel több fekete van az Erőmű-tóban, mint pár darab. Nem sokkal, de több és különböző generációk. Hogy mennyire lesz értékes egy tó, horgászati szempontból, ha jó a fekete sügér állománya? Nagyon! Elég ha csak összeszámoljuk Magyarországon hány ilyen tó van? Talán 4-5? Ezek a szép halak olyan horgászélménnyel ajándékoznak meg, hogy utána csak egész nap vigyorogni tudsz! A kapása egészen meglepő és gyors, azután varázslatos bukfenceket ír le, miközben fárasztja az ember.
Egy kisebb generáció.
Ott hagytam abba az előző bejegyzésemet, hogy elindultam egy hosszabb horgászatra a szabim alatt. Elsősorban a feketék voltak a célhalak, de az első hajnalon bátyámmal egy úszós pecát azért megejtettünk, régen voltunk már így csónakban ketten. Most is látszott, hogy már egész jól összecsiszolódtunk, habár még mindig én bénázok többet. Nagyon szeretem nézni, hogy milyen profin bánik a float botjával, ahogy egymás után fárasztja velük a halakat! Az első akasztásomnak, egyből egy szakítás vetett véget. Aztán volt pár értékelhető pontyom (2-3 kilósak) és ő is fogott később többet, miután át álltunk. Mert, ahogy megsütötte a nap a helyünket, megálltak a kapások. Az árnyék megint szépen adta a halakat és megfogtam az idei első amuromat is.


Másnap Tomi jött hozzám vendéghorgászni, és itt már tényleg a sügérek voltak célkeresztben.
A korán érkezett vendégem nem olyan csíkszemű, mint én és valahogy még elszántság is látszik rajta!? Hogyan? De ezt nem hagyhatom, rögtön pálcát ragadunk és támadunk!
Egy óra bogarászás után, egyetlen kis csukát akasztottam, ami kiemelés előtt elment, mert nem akart fotózkodni! Feladjuk: szundítsunk egyet, később talán jobb lesz a kedvük/kedvünk...
Azt tapasztaltam, hogy a feketék annyira nem ragaszkodnak a hajnalhoz, inkább a naposabb időpontokat kedvelik, ami most egyet jelent a dögmeleggel! De azért 9 óra felé megint rápróbálunk. Ez már eredményesebbnek bizonyul! Tomi első dobásakor éppen egy sárga béka utánzatának a mozgását mutatja és én átszellemülten figyelem, amikor egy óriási robbanással leveszi a felszínről neki egy sügér! Én mondjuk kaptam egy gyenge szívrohamot, de a sügér köszöni, jól van!
A frászt hozta rám!
Napközben felderítjük a víz szélét és néhány ritka kis utánpótlást kapunk el egy-egy fénykép erejéig!
Bugylicsek.

Egyemmeg!
Igen, az a bizonyos ritka!
Széles kárász, avagy ismertebb nevén, aranykárász.
késő délutánra csónakba szállunk és pásztázunk kicsit, miközben ámulva nézem Tomi csalijait és amit a castinggal művel!
Madárfióka, a kedvencem!

Aztán megjön bátyám is és egy kis harcsapergetésre kerül sor, aminek hamar vége is szakad. Feljön a hold és olyan reflektorként tűz a tóra, hogy a fejlámpa csak zavaró tényező mellette! Ezzel vége is a csónakázásnak.
Másnap hajnalban rámcáfolnak a feketék és még alig nyitom ki a szemem, mikor fogom az elsőt!
Így láttam az elsőt, a Bud Spencer szemekkel! :)
 Aztán Tomi is beköszön egyel!
Végül jön egy kisebb nekem is:
Az a kegyetlen nagy száj!
Csinos fiatalember még alszik, a slicce meg félig nyitva...
Mint mondtam nagy élmény minden egyes darab és garantált a vigyorgás minden alkalommal! Néha nap elől bujkáló süllőkbe tévedünk, ennek a pecának most úgymond ők a 'melléktermékei', de úgy 30-45 centi közötti mindegyik, úgyhogy hamar békén is hagyjuk őket!
Most nem te kellesz.
Azért a light-on ez is vidám!
"Azér' mer' te nem látsz mi még látunk!" A kis hülye!
Később Dórinak is megígértem, hogy valahogy fogatok vele is egyet, ha addig él is! :)
Többször volt már akasztása, de mindig lelépet a gaz, persze az utolsó pillanatban, mert ő sem akart fotózkodni! De aztán megtörik a jég és egy igen szép darab a jutalma, a sok elvesztett után!



És lett neki is sérülése!
Ha a fekuszok szájába nyúlsz és így tartod őket, megnyugszanak, ezt csak annak mondom, aki nem látott még ilyet és barbárnak tartaná a módszert... (egy nem horgász barátom szólt rám a múltkor, egy kép miatt). Tehát ez a legkíméletesebb. Az apró fogak okozta sérüléseket pedig, lehet mutogatni büszkén a munkahelyen! :)
Azok a gyönyörű karcok!
Végezetül még néhány hal:
50 felett.
Az átlag 40-es.





Csak szépen lassan!
Vajon mi lesz velük???