Horgászizmus avagy az Angler-kór

A legtöbbeket gyermekkorban ragadja el ez a szörnyű kór. Nincs ellenszer és egy életre szól. Brit tudósok azt vették észre, hogy azok az emberek később is könnyen megfertőződnek, akik eleve gyengék és hajlamosak az izmusok, szenvedélybetegségek alanyává válni. Ez nem igaz! Komoly tiszteletnek örvendő emberek is áldozatául esnek. Nincs kivétel! 


Az agyat támadja meg, nagyon okosan és így az egész embert tudja irányítani. Ha egy ideig nem táplálod, egész egyszerűen egy zombi szerű lénnyé válsz: nem tudsz odafigyelni semmire, sem munkában, sem pedig otthon. Mindennemű dolgodat úgy végzed el, hogy közben az arckifejezésed egy erősen katatón ember ábrázatát tükrözi. Ezt a jelenséget a körülötted élők nem értik. Magad is csak akkor szembesülsz vele igazán, amikor egy sorstársaddal kerülsz szembe. Mikor meglátjátok egymás szemében ezt a mély szomorúságot és azon túl valahol biccentetek egyet egymásnak (igen, tudom) majd szótlanul tovább álltok. Persze, beszélgetnétek legszívesebben, az előző élményekről és hogy mikor mehettek legközelebb, de ezt a körülöttetek lévő hozzátartozók miatt nem teszitek, mert egész egyszerűen már nem lehet, mikor mindig ezt hallgatják! Már nem értenék meg és hülyének néznének... pedig ez egy komoly baj. Ezzel nem szabad viccelni! Kapcsolatok mennek rá, egész emberi sorsok.


Mint mondtam, ellenszer nincs. Táplálni azt lehet, de mindig többet akar.
Egy egész életen át űzöd a tökéletes pillanatot, a tökéletes példányt. Vannak percek, amikor csillapodni látszik az érzés, mert sikerült valami a te elképzelésed szerint és vannak pillanatok, amikor azt érzed, most vagy hozzá a legközelebb! Ezek csodálatosak és van hogy napokig, vagy akár !hetekig! nem keresed az újabb kalandot és nyugodt vagy így is. De végül újra indul minden előröl! 
A képlet

Kedves kívülálló, aki most ezt olvasod. Ha mostanra biztos vagy benne, hogy ez a lehangoló dolog az egyik legszörnyűbb betegség a világon, akkor bizony tévedsz. Ráadásul, még egyszer Te is lehetsz áldozat! Sőt! Mint látod igen sok a párhuzam e között és a nagybötűs Szerelem között, ami maga is hasonló tüneteket mutat, csak sokkal erősebb és fájóbb! Az alól pedig senki sem bújhat el!

Azt tehát ne akard, hogy nyers tényekkel leírjam miért szép ez. Nem tudom elmondani milyen érzés ha emelkedik egy kapásjelző; ha eltűnik az úszó; pendül a zsinór a kezedben és rezzen a botvég... egy buffanás a vízen, amire a fejed odakapod, önkénytelenül is... egy újra szabad hal utolsó farokcsapását látni, ahogy elúszva tovább áll és lassan eltűnik a víz alatt... ne akard, mert nem tudom.
Sokan állítják, hogy ilyenkor szimbiózisba kerülnek a természettel és ez az, ami megfizethetetlen. A csend, nyugalom és a környezet mindennél többet ér, mondják.
Nem kell magyarázni mi ez, mert nem ezért fogtam bele. 
Mostanában nem voltam jól és a tervezett kalandomat el kellett halasztanom későbbre: belázasodtam a napokban, ki tudja mitől? A szabadságnak, amit kivettem, így már ez lassan elvette az egyharmadát. Nem vagyok vidám, hogy a szobámban a négy fal közé kényszerültem eddig.

...miközben ezeket a sorokat írom néha kinézek az ablakon és látom, hogy egyre inkább tűz a nap. Emberek jönnek mennek néha... aztán egy 4 éves forma kisgyerek szalad a kezében egy horgászbottal, rá egy-két másodpercre pedig az apja ROHAN utána egy jóval nagyobb bottal a kezében... biztos a patakhoz mennek... más nem is volt náluk... mindketten nevettek...


Kell ezt magyarázni?
Na, mentem HORGÁSZNI! 


Képek forrása: Web