"...a bojlisok is megb***hatják..."

A nyugdíjasok legtöbbször, hétköznap hajnalokon vannak kint a vízen. Ráérnek és miért ne horgásszanak, én is ezt tenném. Igen, tudom lehetek még öreg és távol álljon tőlem, hogy bántani akarnám őket, de mindenki döntse el magában, hogy ő hogyan reagálna!?
Én a számat harapdáltam mérgemben egyedül, minden reggel! Tudtam, hogy csak másfél méterre állnak egymástól a másik oldalon és úgy is ordibálva kommunikálnak, fecsegnek, hogy csak úgy zeng a tó! És nem, nem azért mert nagyot hallanak. Ez valamiféle magatartásbeli anomália! Nem veszik észre, hogy a természet és a horgászat világa, valahogy nem passzol össze ezzel!? Ezt sosem fogom megérteni!
Akkor következzen szigorúan a tényekre szorítkozva, szóról-szóra, a kedvencem a sok közül, amit az egyik hajnalon hallottam:
"- ...a bojlisok is megb***hatják magukat a horgászatukkal együtt! Miféle dolog ez, hogy visszaengedik azokat a halakat!?
- Ja, há' annak mi értelme?"  
Azt hiszitek felnagyítom, de sajnos tévedtek! Ezek után még esett szó a hasztalan, idióta pergetésről és a "köcsög" harcsahorgászokról is, akik "elfogják" előlük a harcsákat, mert már nem jönnek a trágyagilisztára, mint 20 éve! Tudok sok kivételt és tényleg minden tiszteletem az övék! De én ezt most napokig hallgattam és nem egy szájból!!! Ha pedig nem a saját fülemmel hallom, akkor én sem hiszem el!
Most egy kicsit kitérnék erre a hal visszaengedős mondatra:
Már leírtam többször is, hogy van olyan szélsősége a bojlizásnak, amit már én is sznobságnak tartok. Ettől függetlenül még mindig a C&R gondolat a legszimpatikusabb, ami ezzel jár. A visszaengedésről folyamatosan megy a vita itt a világhálón is. Valahogy azt látom, hogy soha nem sikerül egy arany középutat találni. Miért? Emberek, aki szereti enni a halat, az tartson meg annyit, amennyit otthon elfogyasztanak vagy a jegye engedi, én nem bánom! A mérete pedig olyan legyen, aminek értelme van. 3-4 kiló feletti pontyokat nem kell leölni, mert nem finom! (Hopp, beugrott Besenyő Pista bácsi és a kőolajfinomító esete. Aki nem ismeri nagy szeretettel ajánlom, mert megmondja mi hülyeség, meg mi nem az: Kőolajfinomítás 5:32-től) Bár léteznek olyan vizek, ahol ez sem probléma, akkor sem kell feltétlenül elvenni az élményt!
"Méretes"
És a 25 centist miért kell elvinni? Ez komoly, hogy senkinek nincs ennyi józan esze? Vagy például nehezére esik azt is felfogni, hogy a szomszédnak nem kell vinni? Sem a távoli rokonoknak? És nem, nem kell üzletet csinálni abból, hogy eladjuk a halat, amit összefogtunk. Ilyet is hallok, nem egyet! Hát nooormális???
Boldog attól, ha egy 12 kilós amurból három évig jóllakik, mert a családban csak ő szereti? Ezt tényleg kell csinálni a végtelenségig, hogy csak a hús miatt horgászik? Nem okoz semmi boldogságot neki, ha azt látja, ahogy a hibátlan hala elúszik, élhet és további örömöket okozhat? Az a gondom, hogy minden ilyen ember a mai napig, nehézség nélkül kap horgászigazolványt és tudom, hogy most durván fogalmazok, de eljutottam valahogy idáig...
A bátyám például még életében nem tartott meg halat, de szereti és néha eszik is. Vajon, hogy csinálja?
Aki pedig eleve utálja a halat és imádja ezt a sportot, annak se kell fújni a többiekre, minden áron! Van egy barátom, aki egy fia halat nem eszik, de még egy rossz szót nem szólt, mikor halászlét csináltunk a többiekkel. Ilyenkor nem lehet azt se mondani, hogy: "Ne egyen senki halat, mert én se eszek és különben is nem lesz, és megmondtam, hogy nem!" Ez már a másik véglet. Nem 'csak' ettől fogy a hal, a vizeinkben. Mert természetesen egyesületi és állami kézben lévő vizekről beszélünk. Az orvhalászatról és úgy általában a halászatról, most nem írok, mert az egy másik, ennél is szomorúbb történet. Itt most csak a horgászokról van szó.

Most őszintén ideírom, én hogyan csináltam ez alatt a hét alatt.: Már tudtuk hét elején, hogy szombaton mielőtt vége a túránknak szeretnénk csinálni egy halászlét és valamennyi sült halat a családnak. Annak rendje módja szerint, mikor megfogtuk a megtartani kívánt 3db 2 kiló körüli pontyot, beírtuk és gondosan pontyzsákban tartottuk, amíg el nem jött az idő, hogy megtisztítsuk őket. Továbbá megtartottunk két méretes süllőt, amiket rögtön megpucoltunk, 3 kárászt az alaplébe és néhány keszeget a süllőfilék mellé, hogy majd beirdalva azokat is megsüthessük.
Ennyire bonyolult. Én ezért nem szégyenlem magam, mert ezt kétszer csinálom meg egy évben, a többi halunk meg visszakapja a szabadságát. Ha mások 5-6-szor csinálnák ezt évente, még akkor sem lenne probléma, pedig az már szép mennyiség!
Lehetne ezt az egészet okosan is, de úgy látom még mindig kell hozzá 10-20 év. Csak az a baj, hogy 15 éve is ezt mondtam!