Forgatási nap

2010.04.20.


A bicskei Barátság HE által kezelt tó jó pecázást kínált a hétvégére. Már egyeztettünk az újdonsült horgásztársakkal a találkozó időpontját. Útban a tó fele arra gondoltam, hogy ma megmutathatom, hogy tudok még halat fogni. Az újdonsült horgásztársakat nemrég ismertem meg egy barátomon keresztül és ma forgatni jöttek a bicskei tóra. Nem ránk irányul a kamera, hanem a helyi horgászokra. Mi jóval arrébb foglalunk helyet és nem zavarjuk a videózást. Mindezektől függetlenül én ma nagyon sokat várok ettől a horgászattól. 


Kétszer voltam még csak itt és úgy éreztem, hogy már sejtek egy két dolgot a tóról. Persze ez messze nem igaz, de az embernek mindig van egy olyan érzése, hogy már mindent tud. Tulajdonképpen majdnem mindegy, hogy mennyit tudsz a tóról amit kiszemeltél ha a természet közbeszól. A mi esetünkben ez történt. Hatalmas szélre érkeztünk a tóhoz és ez a szél nem csillapodott egész nap. Sőt! Ha valamit igazán gyűlölök az a viharos szél. Lehetne eső, hó, bármi...! És pont az arcunkba. Elbújni se lehet előle.
Azért nekiláttunk a pecának. Még alig volt bent a feederem, - amit csak nagy erőlködés árán tudtam úgy 25 méterre eldobni - mikor majd levette valami a pillangó ágasomról. Épphogy nem töri a spiccet, mikor bevágok nagy izgalmamba, de miért? Hiszen ha ez így hajlik akkor már meg kell lennie! - oktatom magam. De szerencsém van mert él a botom és a halam gyorsan jön felém. Közben a szemem sarkából azt látom, hogy a pontyozó szerelésen a swinger fel le ugrál. Hirtelen nem tudom, hogy az én halam úszott rá vagy az is egy másik kapást jelez, ezért ellenőrzöm. Magasba emelem a botom és a damil szögéből tisztán látszik, hogy közöm sincs a másik bothoz. Megkérem tehát Gábort, hogy üssön oda annak is. Hát jól nézünk ki. Egyszerre kettő!? Mi lesz itt? Persze mindkettő aprócska potyka de mégis szép, szemet gyönyörködtetően egészségesek.Ezek után még legalább három ilyen kerül horogra. Egy jobb példány is betalál a feederre. Úgy két és feles lehet. Aztán kárászok jönnek egymás után és egy dévér is megtalálja az etetést. A kárászok között volt egy olyan, amit rendesen megtépáztak.
Már a horgászat elején láttam, hogy van két kamikaze csónakos a tavon akik az óriási szél ellenére kitartóan horgásznak ott bent. Később észreveszem, hogy egyikük Csabi barátom akiről sikerül egy igen jó fotót készíteni amiről kiderülnek a körülmények. Mikor kievez odajön hozzánk és szokásos beszélgetést fojtatunk a halak miben létéről. Elárulja, hogy fogott egy jó 3 felettit fúrt kukoricával.- Mindenki fúrt kukoricával nyomatja! - állítja Csabi.- Kipróbrálom.
Egy igazán jó hal meg is érkezik a fúrtra de nem sikerül kifárasztani mert szarvashibát követtem el és az apró horog nem akadt maradéktalanul a kemény kukorica miatt.
Ez volt az utolsó akció aznap, mert az embertelen körülmények délben hazatessékeltek minket. Még elköszöntünk a horgásztársaktól, akiket szintén átfújva átfagyva találtunk. Még a jól bevált pálinka sem segített. Ők is pakoltak már, de azért még befejezték a riportokat. Szerencsénkre Laci bácsi - az egyesület elnöke - még fogott egy csodálatosan szép halat. Egy igazi vadpontyot aminek a küllemét alig lehetne leírni. Koromfeketéből a hasa alján hófehérbe átmenő színek egyedülállóan hatottak!
Képekben:

A korai kölykök egyszerre.
A jobb feederes.



Gyerekek.



Teríték.


Félig megettek.

A szél!

Csabilee

A csodaponty!