Mikka

2010.05.25.

- Levisszük a Mikkát pecázni! - ezzel a mondattal invitált a bátyám egy Derítős horgászatra. Mindig szívesen megyek úszózni a Derítőre, mert tartogat meglepetéseket és egy-két kivétellel fogás nélkül még nem jöttünk el.

Mikka csak néha jár haza, mert Angliában él. Egymillió éve barátok Gabóval és ha Bicskén jár, mindig próbálunk sokat talizni. Mostanában eléggé erősen visszatért a gyermekkori horgász-szenvedélye és mielőtt megjött már sokszor üzente, hogy szeretne horgászni. Érthető hogy az embernek egy idő után vissza-vissza térnek a régi szenvedélyei - és tudom, hogy ez a horgászattal hatványosan működik - ahogy telik az idő. Mikkánál ezt még az is megfűszerezi, hogy úgy tud örülni és olyan mértékű a halpánikja, hogy komolyan mondom öröm nézni ahogy lelkesedik!

Tehát biztos voltam benne, hogy jól fogunk szórakozni.

4-en szállunk be Petya barátunktól kölcsönkért csónakba, aki ma sajnos nem ért rá. Gábor és Gabó ülnek a két végén én meg Mikkával a padokon középen. Bátyám nyugodtan etetget én meg szinte kapkodva rakom össze a botokat, hogy végre bent legyenek. Végre jól állnak az úszók és már jöhet az első potyka. Gabó még mindig csak etetget pontosan de különböző helyekre, hogy ha az egyik nem válik be akkor a másik még jó lehet. Kisvártatva bedob végre, mikor mi már 10 perce bámuljuk az úszókat. Mondanom se kell hogy pár pillanat múlva bevág és keményen lehúzza a kezét - meg a zsinórt - a jónak vélt bajuszos.

- Ilyen nincs, már megint belenyúltál! - Csóválom a fejem. Jó kiadós fárasztás után merítek neki egy gyönyörű pikkelyest. Hát ez megint jól indul! Majdnem 7 kilót mutat a mérleg.

Izgatottan várom hátha az én úszóm is megmozdul. De most meg Gábor vág be és fáraszt. Aztán mielőtt meglátnánk halát valamiért lefordul neki. De már nem érünk rá sajnálkozni mert Gabónak megint kapása van. Egy olyan kettes körüli jön ki, amivel most tele a derítő, mert ezeket telepítették utoljára óriási mennyiségben. Hirtelen megint Gábor van a középpontban de lefordul a hala megint.

- Valami ott nincs rendben - hangzik el.

Kicsit átvizsgálom a végszereléket és átvariálom neki egy másik horoggal és előkével.

- Most már biztosan akad - biztatom. Mi Mikkával csak pislogunk de többet nem is tehetünk, mert kapás az nincs. Helyezgetjük az úszót mindig újabb dobásokkal a jónak vélt helyekre, de továbbra is csak asszisztálunk Gabóéknak. Mikka dobástechnikájával még vannak gondok ezért többször megpróbáljuk kijavítani. Rászólunk:

- Ne így! Előbb engedd el... nem lesz jó hosszabb zászlót hagyj! ...stb. Szóval szegény azt se tudja hol a feje. Aztán megtörik a jég, mikor végre Mikka is bevág. De hogy? Akkorát odasuhint a botnak mintha 100 méterre horgászna és biztosra akarna menni!

- Miki, legközelebb elég csak egy kicsi de határozott mozdulat! - kezdjük meg a tanítást, most már óvatosan. De meglátjuk, hogy Mikka csörlőzi a halat a csónak fele.
- Hé, hé óvatosan! Nem úgy kell, először csak a bottal dolgozz, aztán ha már érzed, hogy kivel van dolgod és ha enged, csak akkor tekersz. Húzod... utána tekersz, de ne engedd nagyon le a botot csak úgy 60 fokig, aztán megint húzol, de csak ha engedi! Te fáraszd a halat, ne ő téged! - röpködnek a tanácsok mindenhonnan és szegény Mikka azt se tudja merre figyeljen. Nehéz így elsőre mindenre újra ráérezni, de talán ha mondogatjuk neki, akkor nemsokára menni fog. Igazából sose tudom, mi lenne a jó választás? Hagyni, hogy emberünk magától jöjjön rá mindenre, vagy szinte percenként elárasztani a helyes instrukciókkal? Persze, én is tudom, hogy az arany középút lenne a legjobb, de azt igen nehéz eltalálni. Mindig van valami gond... és sértődés vagy óriási röhögés lesz belőle. Az utóbbi mondjuk a jobbik eset és itt nálunk is ez történik éppen. Jókat nevetünk Mikkán. Ő meg kifiguráz minket magában vagy néha hangosan! A lényeg hogy megvan az első hala! Egészséges aranyszínű 2,5 kilós tükrös ami lehet, hogy Angliában négy vagy akár öt kilósra is megnő Mikka elbeszélésében.

De aztán történt olyan is amit nehezen hinnék el én is, ha mesélnék. Mikka és Gabó egyszerre fárasztottak mikor Gábor bevágott és hát nem volt mit tennem a két leggyorsabb pontyot egyszerre kellett merítenem!

Végül azért nekem is sikerült beleakadnom egy-két bajszosba. Az egyik nagyon járatosan lavírozott a víz alatt, mert egy ág alá úszott be és úgy éreztem onnan már nem találja a kiutat. Rövid oda-vissza hegedülés után, nagy meglepetésemre kibújt valahogy. Csak próbálkozni kellett! A zsinórom ilyenkor úgy kiszőrösödik, mint az a bizonyos pincei, tehát azon szakasztól meg kellett szabadulnom, mert a következő halamat már nem bírta volna el! Szóval igazán jól mulattunk és Mikka számítása szerint, egyedül csak ő, legalább 5 halat fogott.

Később megint elmentünk horgászni. Most Mikka vitt engem egy barátja tavára. Nem térek ki most a körülményekre, talán majd akkor, ha az a bizonyos barátja megengedi. Elég az hozzá, hogy álmaim tavára vitt és szinte egész végig hüledeztem, hogy milyen helyen vagyunk. A helyről képet nem csináltam, de fogtam egy halat és azt lefényképeztem. Egy gyönyörűséges spanyol ponty-kölyök! A kedvenc ponty-félém ez és életemben, azt hiszem kettőt fogtam összesen.

Az igazi spanyol!

Akkor tájt kezdődtek az óriási esőzések és elkapott minket az egyik ilyen, úgyhogy csak kevés ideig maradtunk. 

Kösz, Mikka!!!