Tihany

2010.05.07.

Mint mutattam, már sokat készültem a tihanyi horgászatra. Ettől függetlenül, nem voltak nagy elvárásaim. Sajnos a balatoni halállomány az utóbbi években drasztikusan csökkent. Azt tudtam, hogy egy két pontyot így is sikerül majd fogni, meg talán a tilalom után néhány balint is. A fő, hogy együtt legyünk és végre kieresszük a gőzt! De, ami történt, az minden elvárásunkat felülmúlta.

Általában az első napon nem igazán horgászunk, mikor leérünk, inkább pakolászunk, meg fröccsözgetünk és hát abba el lehet fáradni! Most viszont annyira szép időre érkeztünk, hogy - miután beszélgettünk egyet a gondnokkal és nagyjából el is pakoltunk - azon kapom magam, hogy a pontyos botokat rakom össze. Ritka, hogy ilyen gyorsan nekilátunk, de úgy látom most a szép idő, mindenkiből kihozta a horgász-éhséget. Megvitatjuk még milyen csalikat próbáljunk először és hogy kinek, mi a favoritja, de végül megvan a tuti! Az állványok felállítása még egy kicsit furfangos volt (ragasztószalagok, miegymás) de csak sikerült elhelyezni. Természetesen mindenki megpróbálja a legnagyobbat dobni, ezért volt egy két szakadás meg röhögés - és szakadva röhögés. Én például, mindjárt az első dobásomnál nem tartottam fontosnak kinyitni a kengyelt. Minek is azt, nem igaz? Majdnem a cipőmig dobtam így! Tehát miután kiröhögtük magunkat, - meg egymást - kicsit leültünk, hogy megigyuk a maradék italunkat és csak úgy nézzük a vizet. Én kisétálok összerakni egy merítőt nagy optimistán. Félútról azt látom, hogy Sebi már be is vágott a túra első halának. Visszamentem hát, mert volt ott egy merítő, igaz a gondnoké, de megengedte, hogy használjuk. Befele menet a stégen már mosolyogtam magamban és elképzeltem mennyi kisponty fog még velünk kibabrálni a nyaralás alatt, hiszen: - most volt telepítés! Ilyenkor van elég méret alatti potyka, amiket sorba dobálhatunk vissza. Kiértem és nem nagyon értettem, miért nem szákoltak még a fiúk?

- Mi az, jobb hal? - Kérdeztem oda Sebinek.

- Hát...? - Jött az egyenes válasz. Kezembe vettem a merítőt odamentem és addigra észrevettem, hogy már a stég jobb oldalát járja be lomhán, fel s alá, ahogyan a nagyobb pontyok szokták. Közben saccolgatjuk a súlyát. Én 3-4 kilóst mondok látatlanban, a többiek 5-6-ot! Szépen nyugodtan bólogat a jól bejáratott pontyozó bot Sebi kezében és rajtam már komoly halpánik lesz úrrá: mi lesz, ha beszalad a tuskósba és szakít!? - Izgulok továbbra is, de Sebi kiválóan parírozza halát és néhány szempillantás múlva, sikerül belevezetnie a merítőbe: Amindenitneki! Gyönyörű egészséges tőpontyot sikerült fognia! Nem három kilós. Szaladunk ki vele, hogy mérlegelés után rögtön pontyzsákba kerüljön és ne sérüljön semmiképpen, hiszen az már most biztos, hogy visszaengedjük ezt a szép halat. A digitális mérleg 7 kiló fölé pörög és ha a zsákot levonjuk, ez a hal kérem kerek hét kiló!

Nem rossz 7-8 percnyi horgászat után, de most ki fogja ezt felülmúlni? Estig még kijön egy pár jó ponty miközben örvendezünk a kezdetnek.

Tavasz van és ilyenkor minden megbolondul egy kicsit. Kis gyíkok rohangálnak mindenfele a tanya körül és nem félnek a kamerától.

Így köll szerelmezni kérem!

A Tó keszegállományára sosem volt panasz, ezt most is bizonyítja, de csak vigyázva tartjuk meg őket, mert a túl sok keszegfogás, rengeteg halpucoláshoz vezethet. Viszont a tárcsázáshoz kell egy kis alapanyag!

Ahogy teltek a napok, próbáltam minden végszereléket jó állapotban tartani, hogy továbbra is jó eséllyel horgászhassunk mindenre. Ez néha nem könnyű, mert a fáradtság is megviselt. Úgyhogy így utólag is bocsánatot kérek, mert nagyon házsártos voltam. Igen, tudok róla... bocsi! Mikor nyugodtan leültem kint és megpróbáltam a jobb pontyok után nézni, sajnos csak kis százalékát fogtam meg az akasztott 4-5 kilós pontyoknak. Éjjelente bojlis kapások is voltak, pedig arra már tényleg nem számítottunk. Második éjjel sikerült is egy 5,5 kilós ponttyal megküzdenem. Azért írom, hogy küzdelem volt, mert mint a végén kiderült egy igazi balatoni lavorponttyal hozott össze a sors és alig akart kifáradni.

A bojlis halaim közül sok végezte a már említett tuskósban és ez másokkal is megesett. Ott sok megy el. Miután az én szerelésem volt, ami felmondta a szolgálatot, ezt nem kis kudarcként éltem meg, de majd legközelebb! Mindig pontosabb leszek!

Egyik nap aztán beleakadtam egy olyan halba, ami csak ment-ment, de nem akart megfordulni. Szerencsémre Stiles pont arra járt és hozta a csónakot. Mire beszálltam Sebi is megérkezett és hárman mentünk a hal után. Már a bójánál jártunk és még mindig csak ment. Aztán mikor a csónak mellé sikerült húzni már fáradt voltam, de a hal még nem akart feljönni, hogy megnézhessük. Egy nagyobb, erősebb húzásnál végül feljött és hát erre nem számítottunk: egy hármas nyurga, amiből már legalább 4-5 fogtunk. Ez volt az? Mindenki rajtam röhögött,amit meg is értek. Viszont azt a mai napig nem tudom, hogy tudott úgy húzni!?
Jó helyen voltak a bójáink is, valami mégsem stimmelt. Az etetés mindig problémás, mert a legtöbben azt tartják jó módszernek, ha nem minőségi, hanem mennyiségi etetést csinálunk. Emellett lennék én is, de mi lenne ha most kivételesen okosan és pontosan, csak keveset szórnánk be. Ez az első pár napban azért nem jött be, mert igazán a bója helyét sem találtuk. Ide-oda helyezgettük napokig, így az etetés keveset ért, de a halak étvágya nem rosszabbodott. Péntek éjféllel aztán befejeződött a ragadozó tilalom is. A balinok is jól jöttek és a süllő kapásokra sem lehetett panasz. Gabó megint felülmúlta önmagát és volt olyan, amikor 14 balint akasztott rövid idő alatt. Később engem is bevitt Norbival az új csónakon és fogtunk megint jócskán. Norbié lett végül a legnagyobb, 3,5 kilós fenekeszeg:

A süllők megleptek, mert egész szép mennyiség lett a tavalyihoz képest. Bár a méretkorlátozások körül volt egy kis félreértés.: 30cm... nem 40!!! Ez többen csak most tudták meg, de ez nem baj. 

Komolyan alig hittem a szememnek. Olyan halat fogtunk, amilyet kívántunk és akkor, amikor csak akartunk. Mindenki fogott szép példányokat:

Fantasztikus volt most a Balaton. Mi pedig hálásak. Amit csak lehetett visszaengedtünk, hiszen jövünk még és szeretnénk, ha mások is szereznének ilyen élményeket! Körülbelül ez lenne az a gondolkodásmód, ami jó lenne ha elterjedne kis Hazánkban. Bárcsak! De úgy érzem fohászkodhatok még jó darabig...

Másnap szörnyű volt a gondolat, hogy megyünk haza és reggel még sok teendő várt ránk, többek között a haltisztítás, aminek nehéz nekikezdeni. Végül, miután sikeresen elpakoltunk mindent, - és a halakat is elosztottuk és elrendeztük - elköszöntünk a víztől, ami annyi szépet nyújtott ezen a tavaszon és megígértük neki az őszi viszontlátást.

Igazság szerint én köszönhetem most a legtöbbet. Na nem a Balatonnak, hanem nektek srácok! Télen álmodoztam erről sokat, de igazán nem hittem, hogy sikerül eljönnünk ilyen hamar. Szóval köszönöm nektek!

Klikk ide ---> Saját kis tihanyi videónk!