Madárral halra?


2010.05.29.

Általában véve majdnem minden ismert módszerbe szeretek belekóstolni. Ezeket kisebb-nagyobb sikerrel alkalmazni is tudom. Viszont van olyan, ami nagyon vonz ugyan, de elképzelni se tudom mikorra tudom magamévá tenni. És persze vannak azok a technikák is, amik rém egyszerűnek látszanak és csak legyintek, hogy ezt még a hülye is tudja. Aztán mikor oda kerülök, hogy hajrá itt az alkalom, csak nézek, hogy milyen furfangos ismereteket igényel.
Ilyen a casting is. Születésnapomra kaptam egy casting botot, aztán karácsonyra a hozzá való baitcasting orsót. Tavasszal, mikor már jobban voltam, boldogan vittem az első pergetésemre. Hát kifogott rajtam elsőre, aztán másodszorra is. Úgy a dobásaim 80 %-a gubanccal végződött, pedig olyan egyszerűnek látszott, még a dilis Amerikaiaknak is megy. A zsinórválasztás nem volt megfelelő és később az is kiderült, hogy nagyon könnyű műcsalikkal próbálkoztam. Bokodon rengeteg a fekete sügér, ezt már hallottuk. Meg is kellett néznünk. Egy ismerősünknek még faháza is van ott, hát gyerünk! A kora tavaszi időpont nem a legmegfelelőbb erre, de azért láttunk egy két jó rablást és odakoppintott néhány "nagyszájú" a műcsalinak. Naplementekor 5 centis wobblereket raktunk fel vendéglátónk tanácsára. Na, ekkor nem tudtam dobni tovább a multival és lecseréltem a megszokott peremfutómra. Egyet-egyet sikerült kifogni az apróbb állományból, de így is nagyon boldogan távoztunk. 

A minap bátyám megint megemlítette, hogy megnézhetnénk mi van most Bokodon, mert úgy hírlik fogják őket. Most már nem is próbálkoztam a castinggal, mert tudtam milyen a pálya és használható tanácsokat azóta nem tudtam begyűjteni. Befelé sétálás közben láttam egy srácot, aki igen ügyesen dobálta a multiját, de nem mertem megállni rákérdezni, így ismeretlenül. Érkezésünkkor vendéglátónk még nem volt ott, de a sügérek már javában csapkodták a vizet. Kicsit olyan érzésem volt, mint Tihanyban mikor a balinokat látom. Ők is hasonlóan kergetik az apróhal-sereget. Nem bírtunk magunkkal muszáj volt dobálni. Top watereket raktunk fel, mert a hallottak szerint, most ezt kérik. Nekem kicsit hihetetlennek tűnt hogy ez a csali odacsaljon akármit is. Én egy szöcskét imitáló Japán gyártmánnyal próbálkoztam. Gabó egy Rapalát választott, abból is a 7 centist.

- Nem lesz az nagy? - Kérdezem olyan gúnyosan.
Dobunk egy párat a hírhedt bokor mögé, ami mellett egy vasdoboz egyik sarka kikandikál a vízből. Jó helye ez a "vadászoknak".

Bátyám az egyik dobás után lehajol és pont akkor, valami lerabolja a felszínről, az álló Skitter Popját. Bevágáskor szinte a vízig rántja kezéből a botot az ellenfél. Hihetetlenül küzd és rendre lehúz a zsinórból a kitörésekkor. Még mikor a stéglábnál van elkészülve, még akkor is letör a víz alá, ha alkalma van rá. A grippel biztos fogást találok rajta és kiemelem neki. Felülről veri a másfél kilót.

- Ez igen, ez szép. - hajtogatom folyamatosan.
De aztán dobok miután útjára engedjük, mert én is érezni akarom ezt a harcot a karomban. Nem kellett sokat várnom úgy a második harmadik dobásra rá is mart egy kis mohó. Ő kicsit akrobatikusabb mint bátyámé, mert rendre a vízszín felett próbál megszabadulni a műcsalitól, gyönyörű bukfencek közepette! Csak mosolyogni tudok, mikor visszaengedem.

Később még Gabó akaszt egy kisebbet, ami elmegy. Aztán még egyet sikerül kivennem. Nagyon aktívak, annyi biztos! A házigazda is meglett közben és már ő is dobál. Még többen jönnek felénk a stégen. Vendéglátónk ismeri őket, azt mondja jó gyerekek és az egyikük horgász-szakíró, valamilyen Vili (azóta, megtanultam a nevét: Varga Vilmos volt az). Na, itt az alkalom - gondolom - most kifaggatok egy profit, a multiról. A srácok tényleg nagyon jó kedélyűek. Mellettünk dobálnak és halkan, de biztosan elkezdem kérdéseim sorát. Miközben alanyom válaszol, hatalmas műcsalikat vesz elő dobozából.
- Ne haragudj, de mit szeretnél azzal? - Kérdezem meghökkenve.
- Ezekkel? Figyelj!
Második dobásra kivesz egy jobb sügért. A csali, ami olyan fél öklömnyi, hihetetlen hangot és mozgást produkál a vízben, mint egy madárfióka. És lám, szeretik! Igazi képet erről a csaliról nem tudtam szerezni, mert kereskedelmi forgalomban csak a Japánok csinálják, nem nagyon kapható! Ja, meg nagyrészt home-made!



- Multival ilyeneket kell dobálni! - és elővesz emberem még egy olyan 17 centi körüli wobblert.

- Értem...
Mást nem tudtam mondani. Ezek után? Azt hiszem, újra kell töltenem a csalis dobozokat...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Vigyázz! Ne sérts meg senkit!