Ebéd előtt

2011.04.05.

Szombat van. A jegyem is megvan már. Dolgom felől ráérek. A nap szépen süt odakint. Gyerünk horgászni!

A Tó innenső, városi oldalán, a csónakkikötőn túl sétálva van az a hely, amit úgy neveztünk el annak idején: "a sziget". Nehezen tudtuk megközelíteni, mert a vízállás régen olyan nagy volt, hogy teljesen körbevette ezt a talpalatnyi kis területet. Apró hidat kellett eszkábálnunk rá, hogy bejuthassunk a hátára. Most megint nagy a víz, de csak egy kis mocsaras terület van mögötte.
Élet csírázik.

Volt, hogy anno napokat töltöttem itt. Szép élményeket adott ez a hely.

Érkezésemkor halk csobogás hallatja magát a mögöttes elöntött területről. Közelebb megyek. Aha, megkezdték az ívást a kárászok. Amíg ott voltam végig dúlt a szerelem.
Pár perces bámészkodás és terepfelmérés után, kinéztem magamnak egy nádcsomót, ami mellé beszórtam pár kisebb gombóc etetőanyagot.
A célKényelem
Sötét színű, hideg vízi darát gyúrtam és fél konzerv kukoricát meg fél deci csontit adtam hozzá. Még óvatoskodok, mert ilyenkor könnyebb túletetni őket és a törpék is hamarabb idetalálnak a sok kajára. Pisti nagybátyámtól örökölt, - kissé már leharcolt - match botot szereltem össze. A régi match botomon fájó szívvel túladtam, egy új reményében, de az még várat magára.
Ahogy rakom össze, sok apró karika jelenik meg a vízfelszínen. A snecik tehát már idetaláltak. Egyszerű úszós készséget szereltem mára.

A cél az volt, hogy minél könnyebb legyen és lassan süllyedjen bedobás után.

Így nem raktam jelző ólmot a 12-es előkezsinórra, ami úgy 35 centi hosszú és egy 14-es horogban végződik. Az úszó 3+2 gr multicolor. Kisebb sajnos nem volt, még hiányos a készlet. Csupán egy 1,5 gr csúszó cseppólom a súlyozás.

Bedobáskor nem akar eltűnni az úszó a kívánt mélységig, ezért kitekerem, hogy korrigálhassak rajta. Tekerném, de a bot élni kezd kezemben. Egy vörösszárnyú a bűnös. Az első vendég nagyon meglep, de most már felkészülve várom a következőt, ami egy tenyeres bodorka lett. Ez igen. A bodri szokott lenni az első hírnöke a tavaszi pecának.
A vörösszárnyúak további érdeklődést mutatnak. Egyre növekednek a különböző példányok minden fogás után. Boldogan suhogtatok be-ki és egymást követik a keszegek. Eddig nem mertem az eresztéket olyan nagyra állítani, hogy talajt fogjon. Most mégis úgy gondolom érdemes lenne változtatni, mert még nem akadtam törpeharcsába. Csontival csaliztam, kettővel vagy hárommal. Ezen is változtatok és csemegét rakok fel egy csontival.

A következő kapásomnak egy hihetetlen módon kitolt úszó a jele. Bevágáskor érzem, hogy nagyobb az ellenállás, mint az előzőeknél. Egy szép hátas dévér merészségem jutalma. Sietve elrakom és újra próbálkozok, hátha többen vannak. Az öccsét is megfogom. A fiatal dévér pikkelye csillogóan kék.



Még egy durbincs is jelentkezik.
A Paptetü
De aztán gyanús mozdulattal tűnik el az úszó. Törpe! Onnantól persze elfoglalták a terepet és nem lehetett tőlük meglenni. Ráálltak, ahogy sejtettem.

De közben dél lett. Talán az ebéd is kész. Irány haza!

Szó szerint színes halsereget sikerült összefogni. Csodásak!