Óvakodj a Törpétől!


- Ááá, csak egy törpe! - Nem tudom hányszor hallottam vagy mondtam ki ezt a mondatot, egy jó kapás és az azt követő bevágás után. Ezerszer nyilván, ahány törpeharcsával már találkoztam.

Bosszantóak. Képesek tökéletes nagy halas kapást produkálni. Megszúrják az óvatlan horgászt a tüskéikkel (az óvatosat is), ami aztán napokig lüktető, égető fájdalmat okoz. Millióan vannak. Kártevők...
Van néhány ellenérv is. Ha szánunk rá időt, pörköltnek és sütve is kiváló étel készíthető belőle. A kapástalan hétköznapokon, pedig mindig jó szórakozást nyújt a törpe-horgászat.

A halértők azt mondják, úgy nyolc évente kihal egy generációnyi törpe. Kihalni ugyan még nem láttam, de tény, hogy egy bizonyos idő után lényegesen megcsappan a populáció. Tenni is lehet ezért. Ritkítani lehet az állományt, ahogyan régen a varsákkal. Természetesen odafigyelve, lelkiismeretesen, hogy más halnak ne essen baja. Vagy törpeharcsa versenyekkel.

De nézzük egy átlag horgász hogyan kerülheti ki őket. Először is az etetőanyag, amit használunk lehetőleg kétféle legyen. Egy nehezebb, vizesebb nagy szemű dara, esetleg kukoricával, tűzőszúnyoggal keverve. Aztán egy lényegesen légiesebb, könnyebb, felhősödő dara. A nehezebbet egy pontra nagyobb mennyiségben etessük lehetőleg a horgászatra kinézett helytől úgy 3-4 méterre. Rá kis időre egy-két gombócnyit etessünk a felhősebből a horgászatra szánt helyre. Az ereszték nagyon fontos! A törpe a fenéken vagy egy kicsivel feljebb eszik. Ha azonban a fenéktől 30-50 centire horgászunk, - ahol még a ponty és a keszeg simán megtalálja a csalit - nem lesz sok problémánk a kis tüskésekkel. Úszóval így a legegyszerűbb kikerülni. Fenekezővel kicsit nehezebb. Sima fenekes módszerrel érdemes egy nagyobb mennyiséget szintén mellé etetni. A nagyobb halak úgyis az etetés szélén járnak. Feedernél érdemes a horgot meglebegtetni, mindezek mellett még. Ha csalit kéne ajánlani azt mondanám a kukorica nem annyira jó, ha csak nem a kemény. De vigyázat kemény kukoricával soha ne etessünk, ugyanis a nagyobb halak sem tudják megemészteni és még bele is dögölhetnek egy nagyobb mennyiségbe! A kevés csonti jó választás, de csak akkor, ha nem hemzseg a víz a kis bajuszostól. A búza semmiképen nem jó. Imádja, ahogy az amur is. Ki kell tapasztalni, minden vízre más jó.
Amikor említettem, hogy leírom egy kicsit bővebben, hogy hogyan kerüljük ki a törpét, hát sokan ellenezték. Mondván inkább azt írjam le hogyan kell megfogni, hogy fogyjon végre! Tessék. A recept ugyanaz csak fordítva: sok anyag, giliszta, csonti vagy csemege kukorica, búza egy helyre koncentráltan és már jön is! Ha nagyobb példányt akarunk "megcsípni", érdemes egész hallal vagy halszelettel próbálkozni. Mindenképpen szükséges a hosszabb szárú horog, mert kivétel nélkül mélyre nyeli a csalinkat, ami szintén egy bosszantó tény!
Egyre viszont vigyázzunk: soha ne etessük túl a helyet, mert egy idő után a sok dara egész egyszerűen "berohasztja" a vizet és elkezdenek döglődni a halak, ahogy azt a Derítő-Tó esetében láthatjuk minden nyáron.

Biztos mindenki látott már késő tavasszal nagy sötét foltot a vízben, ami lassan mozgott, mint egy nagy hal, de alapos vizsgálódás után kiderült, hogy apró ivadék törpeharcsákból álló felhő. Ezt a rajt általában egy nagyobb szülőpár kíséri, amíg az ifjak hosszú idő után szétszélednek. Néha több ilyet is felfedezünk egy helyen. Rengetegen vannak.

Hogy több idegen ikrát esznek, mint más halak, téves állítás! A mostani törpeharcsák már messze nem azok, mint amiket először telepítettek hazánkba a tengerentúlról. Manapság már többségben fekete törpeharcsák lepik el vizeinket. Régen a nagyobbra növő és kevésbé nagy szaporulatú barna törpeharcsa volt a jellemzőbb. Kinézetbeli különbségüket nagyon nehéz megállapítani, de ha egy nagy barnával találkozunk, azt mi is megismerjük.

Nem egy horgászatot megkeserített már és néhányan azért nem indulnak el egyes - egyébként vadregényes és érdekes - halban gazdag vizekre, mert teli van törpével. Ismerek olyat, aki egy alkalommal - a 74. törpeharcsa után - már annyira haragudott rájuk, hogy a soron következőbe belerúgott egy hatalmasat. A törpe persze beleállt a tornacipőbe, ahogy azt kell! Hősünk nagylábujja pedig inkább emlékeztetett egy érett szilvára másnap.

Hogy a törpeharcsa mennyire békés azt nem tudom, de eddig semmi könyörületességet vagy szelídséget nem fedeztem fel létezésében.
De azért ne haragudjunk a törpére, csak óvakodjunk tőle!