Örökké köszönő amurok

1-2 óra match-csezés belefér, ha szerencsés az ember és közel a tó. Néha még akkor is, ha sűrű a hétvégi tennivaló. Az Erőműn, a torony melletti részen nem kell messzire dobni, ha azt akarjuk hogy egy törésen, kemény talajon horgásszunk. Tavaly sokat jártunk ide a fa mellé, de mióta van csónakkikötő, kicsit messzebb kell ülnünk. Az amurok kedvelik ezt a terepet ilyenkor. Sajnos pontyokból nemhogy jót, de még egy másfelest is nehéz megfogni... na, nem mintha nem jönne, de annyi a kagyló, hogy olyan érzése van az embernek, mintha egy erdőnyi zsilett pengén pecázna! Ja, tízből egy potyka jön ki! Legtöbbször - ha szél is van - már akkor elvágja a főzsinórt félúton, amikor bevágsz... aztán nézel, mint a luki-nyúl!

Az amur ilyen szempontból szerencsés: a legtöbb már a bevágás után feldobja magát és fent húz. Így másfeles vízben a tíz felettieket sem gond kiparírozni a helyükről... még match-csel sem! 20-as főzsinór, 18-as előke és 16-os horog, mégis kijön, szinte mindig!

A kisebb horog is jól akad

Igaz, közben vagy harmincszor lehúz egy jó nagy adag zsinórt, de megéri kifárasztani, mert ugyan van, hogy első-másodikra is meg lehet meríteni, de nem szabad! Akkor a parton őrül meg!
Nem nagyon bolondultak meg a torpedók most hétvégén, de azért két egyformát sikerült mindkettőnknek elkapni. Az enyém annyira megindult bevágáskor, hogy amikor a bothoz nyúltam, véletlenül hozzáért az ujjam a süvítő damilhoz és szépen megégette! Ilyenkor bánom nagyon, hogy nincs egy használható kamerám, amivel izgalmas fárasztásokat és egyéb érdekességeket megörökíthetnék... hát, majd csak lesz! A videót úgy is könnyebben fogadja mindenki, mint azt, hogy egy hosszabb írást olvasson. Ez van.

Na, de visszatérve: ennyi fékhasználatot nem bír a zsinór és szörnyen összetekeredik. Utána muszáj rászánni egy fél órát a karbantartására. Ezt mindenki másképp csinálja. Ha érdekel valakit, szívesen leírom, én mit szoktam tenni, a lepörgés ellen. És szívesen fogadom mások módszerét is!

Ő jött elsőnek

Jól dolgoztál, mehetsz!

Kivételesen, én is találtam egyet!

Szóval mosolygós esténk lett és azt is megállapítottuk végleg, hogy az amurok szeretnek elköszönni: biztos, hogy visszaengedéskor, köszönés gyanánt, még lefröcsköl! Még egyszer sem úsztuk meg szárazon... de ez legyen a legnagyobb baj. Dóri szerint, ez a búcsú ajándék. Nemrégiben az egyik ilyen 7 körüli, visszaengedés után, úgy 30 méterre a parttól feljött és fejjel lefelé állva - úgy hogy csak a farka volt kint -, integetett! Nem volt időm lefényképezni, mert rögtön a segítségére siettünk csónakkal, hátha nagyobb baja van. Aztán, mikor a közvetlen közelébe értünk nyúltam felé, hogy először is irányba állítom és olyat csapott, hogy telibe vágott mindkettőnket, úgy 3 liter vízzel... azóta nem láttuk. DE KERESSÜK!!!