Hány dobás kell ahhoz, hogy fogj egy jó süllőt? Hány kell ahhoz, hogy a kezedben tartsd életed krokodilját? Mennyiből van meg a balin, amiről biztosan tudod, hogy már ott vár a nád mellett a hajnali Balatonon? ...és életed harcsája? Nos, amíg a válasz az egyiknél 1, a másiknál 100000! ...de várjunk csak... valakiket kihagytam... igen, van akikhez 0 dobás szükségeltetik!
A sügérfélék, azok között is a csapósügérek előszeretettel bújnak meg stégek, csónakok alatt. Így egyszerűen csak leengedve a csalit, mártogatva, cincálva azt, meg lehet őket fogni. De olykor a csuka is ott les... vagy akár valami más...
Ez volt az egyik fő oka, hogy a gyors "light" botomat megvettem, meg persze az, hogy Tomi megfertőzött a domolykókkal! Ha pedig egyszer olyan vizeken járok, ahol nem tudok majd legyezni rájuk, akkor ez az apró bot éppen jó lesz.
...na ezt hagytam most otthon a nagy kapkodásban, merthogy "csak egy órára" ugrottam le a tóhoz (lakásfelújításban két festés között, ami jól látszik a képeken majd). A multis szerkót viszont - aminek a szállítási hossza kétszer akkora, mivel egybe bot -, valamiért betűztem a kocsiba. Így most azzal néztem át a csónakok alatti pályát.
Mivel nem kellett dobnom, így ez is "megtette". 3 grammos jigen kínáltam fel a rák gumit, a jobb csapó reményében. Próbálgatom már egy ideje, de még mindig csak nagyon kicsik kapkodnak utána... sajnos abba a szájba ez nem fér be.
Rákocska
De hol lehetnek a jók? Vannak, ez biztos. Évek óta szép itt a sügér állomány, egy kettőnek csak meg kellett volna nőni!? Ilyenkor kéne az a bizonyos rutinos szem és kéz, hogy legyen eredmény is. Ahogy ezen mélázok - megint, mint általában -, egy sötét árny úszik el a műcsalim előtt... a szívem kettőt kihagy... csak nem egy csuka? Elővigyázatosságból egy jó vastag fluoro karbon előkét használok, erre az esetre. Az árny megfordul és jól látom, hogy a csalit lesi! Most már a szívem átvált erős kalapálásba! Két aprót mozdítok felfelé a rákocskán, hátha kíváncsibbá tudom tenni ezzel. Ekkor egy villanás és letörli a kezemből a botot! Ez a tizedmásodpercnyi idő is elég volt ahhoz, hogy letisztuljon bennem kivel is van dolgom!? Egy fekete! Tudom, hogy van benne még öt-hat darab nagyobb és bátyám itt két éve megfogott egy két kiló feletti példányt. Mivel egy területen maradnak a legtöbbször, így lehet, hogy megint vele találkoztam? Nem tudom, de a tó egyik nagy örege lehet, mert úgy küzd, hogy csak kapkodom a fejem! Van vagy másfél méterem az egész mutatványra, ezért most elképzelhetetlennek tartom, hogy én nyerem a csatát. Rendre centikkel kerül el minden akadályt és már izzadság cseppek gördülnek le a homlokomról, amikor újra és újra lerántja a botspiccet a csónakok alá. Mintha egy pillanatra elfáradt volna, ekkor gyorsan lehajolok és az első szájnyitásba belenyúlva, kiveszem a vízből! Megvagy!
Ekkora területem volt.
Sietek, ahogy csak tudok a fotózkodással, mert annyira féltem. Így a nagy izgatottságomban nem mértem le életem egyik legszebb halát és a méreteit sem tudom... de az igazság az, hogy nem bánom. Ezek a képek elegendőek a szép emlékhez.
Van hely abban a szájban... így úgy tűnik mintha az egész fejemnek is lenne! :)
"Viszlát...
...és kösz a halakat!"
Elképesztő érzés volt végre egy ilyen halat a kezemben tartani! A horgász általában megkapja otthon, hogy miért kellett megint lemenni most is 1-2 órára... hát az ilyen pillanatokért, mert a sok közül csak néhányszor van ilyen az életben, amikor az időjárás, a környezet és a halak is legszebb formájukat mutatják egyszerre!
Amikor minden összeáll. Isten keze!
Van utánpótlása a fekáknak is. Tavaly fogtam csontival egy pár centist és idén már láttam a vörösszárnyúakkal együtt bandázni (még együtt) több 15 centi körüli példányt.
Sajnos a feketét nem sikerült lekapnom, csak ezt a naphalat, ahogy elvegyülni próbál. Pedig zorall látvány volt kétszer akkorán, köztük! :)
A pergetés számomra egy nehéz és érdekes műfaj. Éppen ezért nem tudom abbahagyni, pedig minden mással eredményesebb vagyok. Bár néha ezt is túlmisztifikáltnak érzem és azt hiszem, hogy túl sok pénzt szánunk/szánok rá, ahhoz képest, hogy igazából először jól meg kéne tanulni a technikáját. Amíg egyesek pontosan tudják például Dunán, hogy hova, mit, mikor és hogyan kell felkínálni, ahhoz hogy megfogják akár elsőre azt a süllőt, amire te egész életedben vágysz, addig vagyunk mi halandók, akik úgy érezzük, egész életünkben csak egerészünk.
Vass Csaba egy impozáns fogassal!
Molnár Tomi, az ottani Duna szakasz legkomolyabb pergetett harijával!
Erről-arról megkérdezem néha az ügyes ismerőseimet, mégis hogyan kéne ezt mívelni, és általában azt a választ kapom, hogy jól csinálom, csak dobáljak amíg bírja a karom és nem mellesleg úgy húzzam, hogy higgyek is benne, hogy ott van az a hal!
Azzal szoktam cukkolni bátyámat, minden egyes betlis közös pergetésünk után, hogy valamit még mindig nem tudunk, amire valószínűleg magunktól nem jövünk rá! Persze ilyenkor rám förmed, hogy ez így nem igaz és talán el kéne menni olyan helyre is, ahol van több ragadozó hal, mint mondjuk 20 darab, öt hektáron.
Mondjuk ebben van valami... meg a rutin, meg az évek.
Készülünk az Ipolyra meg a Gaja patakra (első sorban műléggyel, ahol lehet) egy domizásra; a Dunára szinte mindenre és mondjuk Délegyháza sem lenne még teljesen elérhetetlen. Nagyjából már dobni is megtanultam a multival (bár lehet, hogy néhány casting-horgász még mindig a hasát fogná ha látna) de talán ott, ahol tudom, hogy vannak, szívesebben dobom a tizenkétmillónégyszázhetvenkétezerötszázhuszonhatodikat.
Már kérdezték a rendszeres olvasóim (mind a három... az egyik az Anyukám) hogy miért nem posztolok mostanában!? Jelentem több bejegyzésen is dolgozok egyszerre.: Egy "mélyenszántó", egy Nagyegyházi tavas method feederezős és egy csak úgy a light pergetésről folyamatban van éppen. Leszaladtam az Erőműre is körülnézni, meg pontyért (igen, mindjárt a tilalom kezdetén, szép vagyok, de azt megjegyezném, hogy a tavon nincs fajlagos tilalom, az utóbbi években és lehet, hogy ez a tó utolsó éve) halászlét szeretnék csinálni! Még ilyet!? GYILKOS!!!
Annyi helyre szeretnénk menni idén, aztán meg a meghívásokra is jó lenne elmenni: komolyan ennyit nem lehet horgászni, - pedig nem lenne rossz - de közben lakásfelújítás projekt és a többi... a tóra azért csak leugorhatunk 1-2 órára meló után kikapcsolásképpen, meg mondom: PONTYÉR', amíg van... mármint tó!
Úszózás, matchezés. Az tűnik a legeredményesebb, leggyorsabb és nem utolsó sorban leg élvezhetőbb megoldásnak.
Match
Próbálgatom a beállításokat, mikor bátyám érkezik (éppen egy balatoni rövid pergető túráról) és beszélgetés közben helyére kerül cucc. Gondoltam dobok közben egy párat az új light botommal, - mert egyébként is erről beszélgetünk - megjött a kedvem és mintha néhány pici sügér garázdálkodna a sás mellett.
Light
Hatalmas burvánnyal kap szegény béka után egy feketesügér, amikor éppen dobni készülök, ezért gyorsan lecserélem castingra a szerkót. Azon meg a wobbler új, azért van itt próbán!
Casting
Sikertelen a kezdeményezésem, viszont a szemem sarkából folyamatosan figyelem a match úszóját és látom, ahogy eltűnik. Átteszem a bal kezembe a már kitekert multist és jobbal besuhintok egyet. Bátyám mellettem áll és telefonál éppen, mikor az esemény történik, így logikusnak hiszem, hogy odanyújtom neki a multist, hogy segítsen lerakni... erre melyik botot veszi ki a kezemből??? Azt, amin a HAL VAN!!! Ránézek: "- Ez komoly?" Válasz: "- Naná!"
A többit már csak gondolom, hogy ez viccnek valóban marha gyatra lenne, de mire is számítson az ember a testvérétől!?
A hal meglett, bátyám pedig elköszönt. Ekkor megcsillant bennem a csudálatos húshorgász és a következő nemes gondolat suhant át az agyamon: "Még bezsákolok egyet, oszt hazamegyek!" - jajj, de szíp! :)
Ekkor megjelent a tó egyik hattyúja. Ja, merthogy kettő van.
Na, itt egy kicsit kitérnék a hattyúra és most lehet, hogy sokan megharagszanak rám.
Micsoda pompa!
Ugyanis a világon nincs egy olyan állat, amit jobban utálok, mint ez a dög! Állatszerető vagyok tudjátok, de az évek során rájöttem, hogy a hattyúban egyszerűen nem tudok mit szeretni. Most pedig nem érvelni fogok, de a következőket figyeltem meg: bosszúálló, erőszakos, nem kér, követel! Akár egy tíz hektáros tavon is úgy érzi, hogy teljes mértékben ő a főnök! Tudom, hogy én vagyok nem oda illő helyen és hogy én megyek az ő házába, de azért elférhetnénk egymás mellett... de nem! Erre jöhetnétek azzal, hogy a párját védi, aki lehet, hogy tojásokon ül. Aha. Azt amelyik 300 méterre van? Konkrétan, most meglátott a tó túloldaláról és onnan, harci úszással közeledve, úgy, hogy tolta maga előtt a vizet, MEGTÁMADOTT! Nem először! De bárki lemegy mostanában a tóra, mindenki így fog járni. Rettegjetek!
Angard!
Megeszi a halaknak szánt etetést... ami mondjuk jogos, mert én vagyok a hülye horgász, a helyében én is ezt tenném, de azt magyarázzátok meg, hogy minek ül rá a bedobott bot damiljára és szemez velünk közben? Ha hátat fordítok neki vagy lehajolok, leguggolok és nem nézem őt, akkor nekem jön és meg akar ölni: milyen nemes lélekre vall! Csak azért nem csináltam még belőle nyaklevest, mert baromi rágós lehet a húsa!
Egy cimborám egyszer elhessegetett egyet Balatonon a csónakban ülve, hogy ugyan már, szálljon le a zsinórjáról. Rá egy évre, ugyan azon a helyen, ugyan az a cuki hattyú, mögé lopódzott és a csőrével úgy hátba verte, hogy két bordája eltörött. Jajj, a kis CUKISÁG!!!
Szóval szeretem őket.
A mocsok lúd közben kijött a partra, biztos, hogy szemmel tartson, de én is figyelem. Tiszta vadnyugati western.
Ide kábé a jó, a rossz és a csúf zenéjét képzelném oda, aztán...
De így, hogy szemeztünk és nem a zsinóromon ült - jó szokása szerint - , meglett a második hal is. Nem fotóztam őket, mert konyhára vitt halat nem szoktam, ez után sem teszem. Elindultam hazafelé és közben szomorúan konstatáltam, hogy megkezdték a tó körbekerítését. De hát ilyen az élet, a fejlődés, ez van.
A haladás útján.
Legyalulva minden.
Gondolom ez a "telekhatár" karója.
Megy a meló!
Mészáros úr, csak egyet nem tud még: hogy ez nem az ő tava... THIS IS SWAN LAKE!!!
Gábor-nap van. Általában úgy sikerül, hogy erre a napra esik az első csónakos tavi-peca. Most egyedül vágok neki és nem sok reménnyel, igazából csak hagyományból. Eltekintve a széltől egész szép tavaszi napnak tűnik ez a mai... csak nem a csónakban!
Nem véletlenül raktam ki egy képet a facebook-os oldalunkra.
Csónak a vízen! De kegyetlen szél fúj... ennél nincs idegtépőbb! Szenvedek is rendesen a megállásnál, de végül sikerül, ami egyedül, most felér egy csodával!
Ma előbb végeztem, így Dóri is még dolgozik és a hagyomány szerinti névnapos is, merthogy ilyenkor a bátyámmal szoktam jönni. Így volt ez öt éve is, amikor ez a nap tradíció lett, mert ekkor horgásztam először a kezelések után még kopaszon, csónakból a Derítő tavon: Gábor-nap. Úgyhogy ez a gyógyulási jubileum is, vagy mi a rák!? - nyugi, illetve divatosan: Keep Calm: magammal szemben lehetek morbid!
Csinos fiatalember, ohne szemöldök! Avagy önkéntes Niki Lauda, ahogyan a Bödőcs mondja a borotvált és visszarajzolt szemöldökű csajokra, olyan találóan! :)
Ott tartottam, hogy megálltam a kinézett helyen és ekkor döbbentem rá, hogy otthon hagytam az etetőanyagot és a csemegét... meg a friss csontit is! Akkor nem etetek, ennyi. Nem idegesítem fel magam... nyugodt maradok... szuszáááá!
Sokat emelkedett a víz, tavaly ősz óta. A leszúrócsövek alig érik el a csónak peremét és az úszó beállításánál is vagy 30 centivel nagyobb eresztéket kell állítani. Igen, mert most egy bokor előtti úszózást tervezek. Idén ebből nem lesz sok, mert inkább pergetni és legyezni szeretnék ebben az évben. De az új pálcát ki kellett próbálni élesben is! 3 méteres "bojlis" bot elvileg, de bojlizni szinte semennyit nem fogok vele, maximum nyáron a haverokkal, a buli kedvéért, ha lesz ilyen. Igazából ilyen csónakos úszózásra szántam.
Egy kiváló kép a nagy semmiről. Sok ilyen készült.
Harmadik dobásra sem találom el a mélységet és mikor már biztos vagyok a beállításban, a negyedik dobás a bokron landol... felröhögök fájdalmamban, mert tudom, hogy oda kell mennem... és szétzavarom a halakat... és a mocsok szél ráfúj a bokorra úgy, hogy majd alig bírok onnan kikecmeregni... szuszááÁÁHHH!!
Leizzadva, de megoldom. Hiába, ilyenek ezek a tavaszi elsők. Hogy milyenek? Hát ilyenek.
Mikor kiérek a dszindzsából egy potyka ugrik, nem messze tőlem.
Egyvalamit megtanultam már: ahol tavasszal ugrik, oda kell menni, úgyhogy ez a jel éppen kapóra is jött és átállok úgy harminc méterrel arrébb, a loccsanás helyére. Itt még nagyobb a víz, tehát csak 18-20 méterre sikerül megállni a bokrostól. Az első dobás jól sikerül és közben nézegetem a másik botot, hogy dobjak e azzal is, mikor az úszom kicsit kijjebb emelkedik... ez komoly?
Normál állapot...
...valami történik!
Á, csak a szemem káprázik ebben a nagy szélben, ahogyan szambázik az úszó... vagy nem? Aztán kifekszik teljesen, amivel egyértelműen meggyőz arról, hogy ütni kell! Kellemesen vehemens ellenállás válaszol a másik végén, de a bot hamar megtöri a kirohanást és csúzli effektus-szerűen felparancsolja a halat, a vízfelszínre! Nem hiszek a szememnek milyen csodásan görbül és az egészen lágy rúgásokat is elnyeli?! Viszont mikor kell, bekeményít!
Dolgozik
Merítés előtt
Elérkezett az idő!
Mr. Egypikkely
meg egy rendesen szőrös-hajas ember, végre!
Nincs kétségem, a bot megérte az árát. Az orsó, a régi "longbó", amihez mindig hűtlen vagyok és előbb-utóbb rájövök, hogy feleslegesen kísérletezek. Nekem nem kell jobb, neki meg csak karbantartás kell.
És mivel még mindig nem vagyok milliomos (szombat estig, ugye), addig igenis fontos a magamfajtának az ár-érték arány.
De térjünk csak vissza a halakhoz. Hát mi volt ez? Etetés nélkül egyből szippantják is? Akkor azonnal vissza!
Dobok és utána megint ránézek a másik botra: "Na, majd meglátom milyen sűrűn jönnek, lehet, hogy csak véletlen volt!" - gondolom, de szinte a végére sem érek ennek gondolatnak, megint tolják ki az úszómat!
Valamivel kisebb. Ja, mert lemaradt a farka...
Itt vannak. Kétségtelen. Ez a mostani telepítés. Néhány másfeles és többségében 2 és 3 kiló közöttiek. Versengenek a kajáért. - ahogyan a tógazdánk megjegyezte utólag.
Innentől tehát nincs megállás, jönnek egymás után, a bot pedig megkapja a tesztet. Kivétel nélkül minden kirohanást megakadályoz és nem engedi őket a bozótosba. Tudom, hogy egy 10+-ossal már nem lenne ilyen egyszerű, pláne partról, de csónakba pattanva, nyílt terepen, szerintem nincs esélye annak sem... bár nem kell félni, nem fogok én olyanokat!
Na, ilyen az, amikor minden mindegy! Valószínűleg cipőfűzővel is fognám őket. Eszembe jutott, hogy esetleg megpróbálhatnám legyezve is, rá is nézek a legyes botra - mert mostanában hordom magammal -, de a szél és bokrok közelsége miatt leteszek róla: azzal már nem könnyű megállítani rövidtávon egy ilyen kitörést! Azért mutatom a csalit, amivel jöttek, bár csak ez volt nálam: a régi jól bevált kagylós kukorica. Tavasszal még nem szoktam bevetni, de tény, hogy ez a kedvencem! Bár mondom: most mindegy volt!
Talán ő volt a legszebb
Nagyjából a nyolcadik halnál egy nagy széllökés kiemeli a leszúrókat és elindul a csónak kifelé, neki a bokroknak! Kapkodva kell cselekednem és sikerül egy pár méter sodródás után visszaállni és lassan helyrehozni a károkat.
Ez komoly? Keresztbe álltam meg a szélnek??? Én, aki állandóan koptatom a pofámat, hogy szélnek orral kell állni!? Tavasz van... figyelmetlen vagyok... de a halak esznek... nem kell felhúznod magad... SZUSSSZÁÁÁHHHHHH!!!
Eddig szép feltolós vagy kifektetős kapásaim voltak, de most egy gyanús merülős. Bevágás után a húzása is olyan érdekesen lomha... arra gondolok, hogy vagy ez a nap hala, vagy gond van. Igen, a sejtés beigazolódott: az "állába", kívülre akadt a horog. Jó sokan túrhatnak ott!
Ez jól akadt
Gondoltam, ha ilyen sok a kapás, kicsit arrébb dobok és megpróbálom felvenni, ahogy kapnak.
A felvételek természetesen szörnyűek, mivel egy régi fényképezőgéppel dolgozok. A kitolás viszont így is szépen látszik:
Ha nem akartok ilyen ócska felvételeket látni, akkor elfogadok adományokat vagy egyből egy gopró hirót!!! A számom: 1-800 PERFECT! :)
Itt van még egy eltűnős, az utolsók közül:
A legutolsó pedig, amit mindannyian ismerünk: amikor 'Anyu felhív'. Ne kapkodjatok a hangfalhoz, a hiba, nem az ön készülékében van:
A végén nem én káromkodtam, hanem valaki más... komolyan Anyu!
19 darabot sikerült a végére fogni, úgy 2 és fél óra alatt. Nem szoktam ilyeneket írni, hogy "fél óra alatt negyvenet fogtam és ennek az átlag súlya volt 33,18 kg" - amiket mostanában látok, de ez így sikerült. Mondanom se kell, hogy mindenki visszanyerte szabadságát!
Letöltöttem egy 'Fogási Napló' applikációt és próbáltam vezetni, mert egész jó statisztikai támpontnak tűnik. Most persze elfelejtettem bekapcsolni, a nagy izgalomban és utólag tök felesleges! Ráadásul januárban be akartam írni egy 80 dekás süllőt, erre 80 kilóst írtam... azt hiszem, enyém a legdurvább fogas a világon és nem tudom, hogyan kell kitörölni. Szóljon, aki tudja!
Pont ilyen. Még a recsegőm is.
Próbáltam jó képeket csinálni, aminek csak a töredéke sikerült, a többi csodásat egyberaktam:
Fényképezd magad, okos.
A végén, kikötés közben, Dóri megérkezett és bátyám is odaért ez idő alatt. Meg is kapta tesó, a névnapi wobblereket, meg ilyesmiket.
Öt évvel ezelőtt többet voltál velem kórházban, mint tóparton, nagyban hozzájárulva, hogy itt lehetek most.
Köszönöm és boldog névnapot!
Gabó
Bocs, hogy ilyen bő lére eresztettem! A végére még egy nagy ölelés mindenkinek az ötödik év alkalmából!
.jpg)
