Mivel a ragadozókat nem bántjuk mostanában. MONDOM NEM BÁNTJUK! (Még akkor sem, ha olyan helyen horgászunk, ahol nincs rájuk fajlagos tilalom és igen, tudom: a csuka csak akkor eszik már, ha leívott, de csak azért sem!) Így a békés halak felé vettük kicsit az irányt. Összesen három horgászat alatt kellett rájönnöm, hogy a hely még a suta tavi pecásnak is FONTOS!
A method feederezés felé vettem az irányt, mert megmondom őszintén, valamiért megtetszett ez a módszer és gondoltam rápróbálok. Na, meg volt egy két ötletem ilyen keresztezésekre és ötvöztem a saját ötleteimmel a stílust. Jellemző horgásztulajdonság: még meg se ismeri rendesen, de már belepiszkál! Természetesen mindenből a leggagyibbat vettem, hogy kipróbáljam, mert ha nem tetszik, akkor nem költöttem sokat... - ez az igazán hülye felfogás és soha ne kövesd! Inkább vedd meg a kicsit jobb terméket, mint a silányat, mert emiatt nem fogod megszeretni az adott módszert!
Fluoro carbon-os bevált...
...és a fonott is.
Volt telepítés a tavon. Úgy volt, hogy nem lesz, mert minek: bármelyik pillanatban elküldhetnek minket a tóról. Aztán végül a tavalyi pénzből került bele ponty. Mi más, de ez már nem mozgat, mert már tényleg halottnak a csók. Azt mondják az öregek, hogy az új halak majd megmozgatják a régieket! Hát én ugyan nem vagyok halbiológus, de mintha csak az újakat láttam volna végig!
Az első alkalommal, mikor leültem egy olyan helyet választottam, ami már régen izgatja a fantáziámat és nagy benne a bizodalmam. 5 órányi hallatlan-haltalan horgászat után, rá kellett jönnöm, hogy rossz volt a megérzésem. Először azt hittem, hogy a csalival vagy az etetőanyaggal van gond és folyamatosan dolgoztam azért, hogy kicsikarjak akár csak egy rezzenést a feederen... mindhiába. Másrészt pedig minden tavasszal küzd a tó ezzel a zöldalgásodással, ami megnehezíti a pecát és ott mindig jobb a kapás, ahol gyérebb. Nagyot emelünk a horgon ilyenkor, néha teljes előkehosszt, de ez sem elég:
Megkeseríti
Mellettem Iván, egyesületünk titkára aprította a pontyokat. Ügyesen horgászik és többször is felajánlotta, hogy kaphatok az etetőanyagából, lehet hogy ott van a hiba!? A helyzet kicsit pofán csap. Bár Ivántól simán elviselem, mert nem az a csipeszes horgász, kétnullás kampóval. Szépen hajlik a potykák alatt felváltva a két bísztmaszteres feedere és a tizenötödik pontya után, már teljesen egyértelmű számomra: Rossz helyen ülök!
Azért azt mindig megállapítom: ez kemény!
Később miután Iván elment már, Csabika jön át a túloldalról segítőtársával, - aki megint még egy Csabi, az már két Csabi - miután lerakták a csónakját, hogy hozzon nekem egy orsót, amit megvennék tőle. Mesélem mi volt... azt mondja menjek át az Iván helyére. Na, ennyire sosem kellett a hal, hogy én más helyére üljek, de most mond valamit: ha odaülök és fogok legalább bebizonyítom magamnak, hogy helyproblémáim voltak "csak"! Segítenek nekem és lényegében mindent elhoznak nekem az új helyemre én csak a botokat fogom! Csabi kérdezi milyen az új botom, én erre megkérem, hogy dobjon vele egyet. Dob is. "Na jó, nem rossz, de milyen lehet vele fárasztani?" - ezt kérdést nem kell megválaszolnom, mert először is én még nem fogtam vele halat, másodszor meg éppen kapás van rajta és mondom neki, hogy vágjon be és megtudja! Kettes forma ponty dolgozik a boton, ami úgy hajlik mintha egy jó tízest fárasztana Csabi, aki most nagyon vigyorog! Kiderült minden.
Ott a háta: oson vissza
Én még mindig nem fogtam halat, de közben megjelenik bátyám is unokaöcsémmel, aki már most hozza magával a kis horgászbotját, pedig még csak két és féléves!
Már a palacsinta sem érdekes: orsót kapott tőlem a botra! :)
Meghozták Dóri új botját, amit Gábor, - akit már ismerhettek a Csurgói Csaták c. bejegyzésből - szerzett be neki a show-ról, mert benézett és Dóri megkérte, hogy hozzon neki egy pontyozó botot. Gyorsan össze is raktam azzal az orsóval, amit Csabi hozott, merthogy azt szántuk rá. Befűzöm a zsinórt és egy method kosaras cuccot szerelek rá, mire Dóri is éppen megérkezik és már dob is a friss botjával. Két perc sem telik el és már kapása is van. Ezt nevezem én rekordidőnek a bot, orsó megvásárlásától, az első fogásig!
Az első
Ezzel még nem is lenne gond, de én még mindig nem fogtam halat. Dóri persze megint fog egyet... aztán megint!
Beindult
Mehetsz!
Komolyan mondom azért mindennek van egy határa: 6-7 órája vagyok itt, szerelek, etetek, csalikombinációkat próbálgatok, újat és újat dobálva, ő meg 20 perce jött és kapott egy kész botot kezébe és 3 pontyot parírozott eddig partra! VANIGASSÁG???
Jó, de még rajta van a vonalkódos címke!
Ott jön!
Már nagyon kéne hazaindulni, de én még mindig várom azt az egy kapást. Már pakolgatunk, mikor hopp: egyszerre mindkét botomon jelentkeznek. Egyiket bátyám veszi kézbe és mosolyogva fárasztjuk őket, szinte "keresztbe" a stégen állva. Egyszerre pontyok:
Kereszt!
Kellett a segítség, mondjuk majdnem vizes lett a kettyű
Csak megcsíptem egyet én is.
Következő alkalommal a másik oldalra ülünk bátyámmal és megint belefutunk egy csúnya betlibe. Egyértelmű: a hely, de itt legalább nem volt nyüzsgés... mondjuk hal se.
A békák is készülődnek
Nemsokra rá, pedig újra próbálkoztunk Dorisszal a régebbi helyen, de ott már ültek. Megint kicsit arrébb mentünk, de most már tudtam a bokrok felé dobálni, ugyanis ott sejtettem a friss telepítést. Igazam lett: végig a két méter feletti vízben a bokroknál voltak és főleg reggel és délelőtt ettek. Persze az ügyesebbek délutántól is megfogták a napi átlag 20-at. Mostanra a kapókedv és a "szűz" halak elfogytak és aznap már csak négy pontynak sikerült visszaadni a szabadságát, persze Dóri, megint beelőzött!
Dóri szerint, a "legaranyosabb" aznap
Mehetsz
Nyúlánk
Közel 3-as volt
Több mint egy hét alatt szerintem megszúrtuk a telepítés 70%-át és valószínűleg, ennek a 20-30%-át hazavitték már, mert a horgászok többségét, - akik kint tudnak lenni -, még mindig a nyugdíjasok teszik ki. A tavat még mindig sajnálom, hogy elveszik, de a felfogást továbbra sem...
Igen, tudom, még nincs tavasz, de onnantól számítva, hogy először horgászunk békéshalakra az évben, nálam már tavasz-szagú a dolog... elnézést: illatú! Az első ilyen peca pedig... hát, hogy is mondjam? Katasztrofális!
Mivel az idő csodás, érzem, hogy a keszegek, pontyok már csalogatnak a partra, egy kis feederezésre. Vagy engem inkább matchezni! Viszont hiába vagyok beindulva. Engedélyem ugyan már van, de a jegyem még készül. Dórinak már megvan, úgyhogy egyet tehetek, asszisztálok neki a szombati pecához.
Szóval Sancho Panza lettem, de nem bánom, nekem már az is tökéletes: szeretek a tóparton szerelgetni.
Az idő kicsit szelesebb, mint vártuk és a nap is többet mutatott magából eddig, de azért elkezdjük összeszerelni a cájgot. Na, itt kezdődnek a bajok:
1. Összeszerelés: Dorisz megjegyzi finoman, hogy az egyik boton a két tag nem illik egymásba!
Mi van? Az lehetetlen, valamit rosszul csinál! - gondolom elsőre, ahogy minden férfi társam ezt gondolná! Ja! Ne hazudj, ezt gondolnád!
Ekkor esik le, hogy letisztogattam a botokat és van két rémesen egyforma pálcám, amik mégis más típusúak. Az első tagjukon pedig nincs is látható különbség.
Összecseréltem és persze a másik otthon maradt... -.-
Majdnem, de mégsem ikrek.
2. Kötnék egy horgot: Ezt általában, ha csak általános keszegezésről, könnyű pontyozásról van szó otthon csinálom. Bár ott is szoktak lazább balesetek előfordulni tavasszal:
Uhh, megúsztam...
Most viszont jobb lenne egy friss 12-es zsinórral kötni, hogy elhúzzák a kicsik is. Próbálom, nem megy. Biztos kicsit hűvös van. - nyugtatom magam. Megint nem sikerül. Harmadjára: jó, én tudom, hogy az embernek élete végéig nő az orra meg a füle, de az ujjai is DAGADNAK??? Basszus, nem olyan rég még könnyedén kötöttem a 22-es horgot!? Mi lett?
- Ööö, jó lesz ide az előkötött 16-ossal! -.-
Jó leszen az!
3. A pontyos szerkó: Gondoltam hideg vízi lebegtetéshez pellettel, kukoricával, egy egyszerű kosaras cucc lesz jó Dórinak. Elsőre a nehezebbik kosarat raktam rá, de meggondolván a dolgot levettem és a könnyebbikkel szereltem össze. Amikor kész lett, akkor vettem észre, hogy:
Dupla Koppány
WÁÁÁ! Rajtahagytam az előző kosár alsó gumihengerét. Hát mi ez a...?
Vakegér. -.-
4. Csalicsere: Eltelt egy kis idő és a pellet nem hozott pontyot, így Dóri megkért, fűzzek rá helyette kukoricát és csak kicsit lebegjen.
Gondolkodtam... aztán arra jutottam, hogy jó lesz a nyári szilikonos-technopufis csalizás is. Csak azt nem vettem figyelembe, hogy már kötöttem csali-fület a horogra...
Szerinted? -.-
-.- no comment
Itt döntöttem úgy, hogy amíg nem jön meg a jegyem, addig jobb lesz ha hanyagolok mindent a horgászattal kapcsolatban, mert ez kútmérgezés! - ahogy Puzsér Úr mondaná.
Teljesen Dórira hagytam mindent - miközben néha-néha nevetésben tört ki, az eddigi alakításomon - és így a "segítségem" nélkül tudott valami eredményt is kicsikarni:
Mosolyog a bajsza alatt!
Hogy les a Károly!
Ez a peca még nem a halakról szólt, a Potyka is legközelebbre maradt. Addigra lesz jegyem és talán rendbejövök idegileg is!
Ezt írja a Wikipedia: "A Szent László-patak a Komárom-Esztergom megyében ered, mintegy 300 méteres tengerszint feletti magasságban. A patak forrásától kezdve dél-délkeleti irányban halad, majd Beloiannisznál eléri a Váli-vizet." - Igen. Nekem a szívemből ered, gyermekkorom horgászszívéből. Idén újra meglátogattam a Szent László-patak bicskei szakaszát, azon belül is a telepi részt, merthogy itt élek.
Nehezen lehet látni ugyan, de éppen csühös érkezik Pestről, Bicske-Alsóra.
Egész pontosan: Héreg, Tarján, Csabdi, Bicske, Gyúró, Tordas, Martonvásár, Ráckeresztúr, Rácszentmiklós, Beloiannisz településeken élők életéhez lehet köze a pataknak. Állítólag Szent László a tarjáni szikláknál botjával fakasztotta ezt a vizet. Hát ennyit a tudnivalóról... de nekünk telepieknek, mi a Szent Laci?
A nyolcvanas évek végén, amikor először jártunk le rendszeresen horgászni ide, még olyan halfajok színesítették ezt a kis patakot, amiket mára csak könyvekben láthatok. Íme az egyik:
Réti csík
A dunántúliak már nem ismerhetik.
Megannyi süllő és csuka akadt a horgunkra, a ritka halak mellett. Később már többségben voltak a pontyok, kárászok (aranykárászok, bocs)! Aztán eltűntek a pontyok is és a kilencvenes évek végére, maradt pár fajta fehér-hal és töménytelen mennyiségű törpeharcsa. Végül 8-10 év múlva ők is eltűntek...
Gyermekkorom nád-dzsungele
Ez idő alatt folyamatosan jártak rajta horgászok és olyanok, akiket nem neveznék annak... inkább ők voltak többen! A víz minősége egyre csak romlott, de 30 év alatt többször is kiöntött, néhány nagyobb esőzés után. Ilyen nagy vízhozamú áradások közben jelentek meg többen azok a bizonyos "horgászok" és szedegették össze a szerencsétlenül járt halakat. Tarjánból is jöttek ide már amurok, harcsák, pontyok. Amikor a szedegetés-hálózás abbamaradt és a patak visszakerült medrébe, akkor meglátogattuk mi is. Egy ilyen alkalommal hosszan, legalább 2 évig lehetett jól csukát fogni benne. Egy másik alkalommal pedig nagy amurokat fogtam.
Minden évben ránéztem néhányszor, de nem tettek érte semmit. Nem tudom kinek a kezelésében van ez a rész és hogy van e rajta valakinek halászati joga? Most készülök utána járni és ha megtudom, leírom.
A lényeg hogy most úgy gondoltam, ha lehet, hosszabban lejárok majd és egy sorozatot indítok a blogon az itt megmaradt halfajok kiderítéséről. Talán, nem csak a megmaradt, hanem az újra otthonra találó halakról is tudok majd írni... de végül elvetettem ezt az ötletet: megláttam egy hűtő belsőt a patakban, útközben több illegálisan lerakott hulladékkupaccal hozott össze a sors és megmondom őszintén, elment a kedvem...
Azért lent voltunk egyszer-kétszer és ahogy sejtettem, néhány halfaj megtalálható még itt. Kárászra tippeltem volna először, de nagy örömömre a tél utáni első hal egy bodri volt, mint mindig.
Érdekes hogy minden összebeszélés nélkül Csabi barátomba futottunk bele, egyszerre gondoltunk erre a helyre! Úgy is sokat horgászunk egymás mellett: jobban nem is történhetett volna!
A meglepetésember, mindig ott van ahova megyünk! :)
Dóri első fogásai
A sneider is itt van még!
Szóval jöttek a bodrik és Csabi egy snecit is fogott, mutatóba. Aztán én gumiztam kicsit, mert még élénken élnek bennem az emlékek, az itteni csukákról. Dorisz talált egy sügérfészket és a spiccbottal szedegette a kis tüskéseket. Néhány centis példányok voltak, de tömegével. Igazából bennük bíztam, hogy talán egyszer megtalálom a nagyanyjukat is, és akkor egy remek UL pecát hozhatunk össze. Nem így lett... még!
Csabi egy bodorkája árulkodó jelekkel ajándékozott meg:
Ki lehetett a harapós?
Csabi egy sügér tanyában...
...és a méregzsák!
Megpróbáltam legyeskedni is egy kicsit. Csukáknak húztam eleinte, de valahol titkon azt szeretném, ha ez a víz a domik hazája lenne és mindig várok egy tipikus szedésre...
Csukára
Régen létezett egy fergeteges humorú könyv és naptár a Szent László patak kihalt halai címmel, amit Táncos Laci bácsi írt. Egy nagyon régi HOFESZ versenyen kaptunk is egy naptárt egyenesen a szerzőtől! Sajnos a naptár eltűnt és csak néhány halfaj neve jut eszembe: Genyamva vagy Fufrus Puncilla és persze a kedvencem: a Damilrágó Geci :)! Az utóbbinak még a latin neve is rémlik: Nylonicus Spermicus! Ha látnátok a könyvet, mindent értenétek, én sajnos csak két képet találtam a neten róla:
Azt hiszem a Fig021-es lehetett a Frufrus Puncilla.
Még megyek le mindenképpen és remélem egyre többféle halról közölhetek ilyen képeket:
