Erőmű

2011.03.30.


Újra járhatom az Erőmű-tó partját. Kiváltottam az éves jegyet. Írtam már a "Tavunkról" az Ébredések c. cikkben, de ez most egy kicsit más. Rengeteg városi legenda és pletyka van az Erőmű-tó körül, amik közül most egyet se említenék, mert ezek mind sántítanak részben vagy egészen. Inkább az foglalkoztat, amit látok.

Ahogy kezembe kaptam a friss jegyemet, - amivel mindkét bicskei tóra lejárhatok pecázni - rögtön elkezdtem összerendezni a horgász felszerelésemet és irány a Tó!
Megint hatalmas a vízállás, mint anno a 97'-es nagy esők, áradások után. Tiszta, átlátszó tavaszi víz fogadott, ami láthatóvá tette a zöldalgásodást, ami itt már tipikusnak mondható. Akárhova néztem, mindenhol halat sejtettem. Az olajfák tövében látni véltem a hatalmas csukát, a bajuszost és a vegetáriánus torpedót egyaránt. A régi "szörnyek" ott lapulnak benne valahol, megbújva. Persze ez a múlt, de én akkor is érzem a jelenlétüket.
Sokszínű halállomány volt itt, rengeteg óriással és talán egy-kettő ott van még valóban. Egy ideig csak nagyokat szívtam a levegőbe és legeltettem a szemem az imádott tavamon. Emlékekkel megpakolt tehervonatok zakatoltak fejemben: ...igen, az is itt volt, itt dobtam először tudatosan egy pontra, halat sejtve... ...itt tanultam meg tisztelni az ERŐMŰvész amurokat, amikor pattanásig feszülve tartottam botomat, de megállíthatatlanul a bokrok felé vették az irányt... ...itt sétáltam fel-alá azzal a régi lánnyal is és próbáltam bátorságot gyűjteni, hogy megérinthessem a kezét... igen, ez az a hely.

Aztán lenéztem a földre és egy etetőanyagos zacskón akadt meg a szemem.

Csóváltam a fejem és elhatároztam, hogy mikor időm engedi összegyűjtöm a szemetet. Nem majd valamikor, hanem a napokban.



És persze később, havonta egyszer, ha már mások nem tisztelik környezetüket. Nem bírom ki, hogy ilyennek lássam ezt a helyet. Pár hónapja már fontolgattam egy olyan tervet, hogy a Szent Laci patak telepi szakaszát megszabadítom a szeméttől, - ha jobb lesz az idő - de végül le kell mondanom róla mert egyedül kevés lennék és a szemetet se tudnám hova lerakni. Most sem szervezek semmilyen mozgalmat ezzel kapcsolatban, megcsináljuk, akik vagyunk itt. De persze, ha valaki mindenképpen csatlakozni szeretne, nyugodtan jelezheti, nem utasítom vissza a segítséget (kurucz911@gmail.com). Így legalább első kézből látom mi termelődik majd és főleg azt figyelhetem, hogy kik termelik. Azért az jó lenne, ha figyelnénk egy kicsit horgásztársak!


Mindenki úgy beszél erről a helyről, hogy: - Nem mindegy? Úgyse a miénk, nincs jövője. - Félve jegyzem meg, hogy tízen akárhány éve tart ez, de amikor tehetjük, mindannyian kijárunk. Ez nem az egyetlen dolog, amit kicsit furcsállok a tó körüli gondolkodásmódban. Mindenesetre elég képtelen ötletek születtek. Az először cselekszem, aztán kérdezek módszer ritkán válik be. Persze jó dolgok is történtek.
Régebben hoztak a tóba pár alkalommal nagyobb mennyiségű csukát, ha jól emlékszem. Hosszú időbe telt, mire rábeszélték a többségét a tagoknak. Természetesen a nagy részük ellenkezett, mondván ahelyett is pontyot kellett volna venni. Végül is bekerültek a csukák és érdekes módon, onnantól mindenki csak csukázott. Valahogy elmaradt a pontyozás... pusztuljak el, ha értem!

Természetesen, én is szeretek pontyra horgászni. A bokros mellett vagy nádban úszózni.
A hírhedt bokrosok

Később, valaki nem is olyan rég, szerzett dévérkeszeget, karikakeszeget. A keszegek gyönyörűek lettek mára, hál' Istennek. Szaporodtak is, mert fogtam belőlük ifjakat.

Egyszer került bele fekete sügér is. Azt gondoltuk megeszi a törpeharcsát, de ez csak részben igaz, mert csak a kis méretet eszi és ha jól tudom, azt is csak akkor, ha veszélyben érzi a lerakott ikráit. De ami tény, ez a nagyszájú sügér kevés oxigén igényű, szívós és kiváló élményt nyújt a horgászata.

Viszont az sem állapot, hogy lassan olyan lesz itt minden tó, mint egy Tecsós akvárium. Nem a ponttyal van problémám hanem azzal, hogy "csak" azt nem lehet mindig telepíteni. Egy egészséges arány kéne. Még a 60%-40% is jó lenne, ha előbbit ponty, utóbbit pedig különböző fajok adnák ki. Tudom rögtön a pénz jut eszébe mindenkinek. Hogyan lehet ezt finanszírozni és honnan lehet a különböző fajokat beszerezni? Egy kis utánajárást igényel a dolog, valóban. De nem lehetetlen. És, hogy ki fizetné? Nem tudom, talán meg kéne kérdezni? Talán Mi... Mi őrült, fanatikus sporthorgászok, - akik nevében beszélhetek és osztják a véleményemet - egy olyan tavon szeretnénk pecázni, ahol kipróbálhatjuk a legkülönbözőbb horgászmódszereket és ha bedobunk, nem tudhatjuk méretre és fajra pontosan, mit foghatunk. Ahová úgy visszük majd le a gyerekünket, unokánkat, hogy azt mondhassuk: - Látod, milyen fenségesen szép hal, tiszteld hát! Elképzelni is gyönyörű! De ez csak álom, tudom...


Az Erőműn ebben az évben nincs fajlagos tilalom. Csak az 5 kiló feletti pontyot kell visszaengedni. Ezen kívül akkor visznek el és olyan halat, amikor és amilyet csak akarnak. Ezt be is tartják, ha jól látom. Sose volt divat a halakat visszaengedni. Egyszer el kéne kezdeni, hogy talán a sporttárs is foghasson, meg mi is később. Na nem mindet kell útjára engedni, - hiszen még mindig mi esszük a legkevesebbet Európában - de a sporthorgász nézet kicsiny elsajátítása, már sokat segítene. Egy új másik sporthorgászokból álló egyesület, talán megoldás lenne!? Már ilyen véleményt is hallottam. Viszont ezt nyitott kérdések hada övezi. A hétvégére teljesen leengedik az 1-es tavat és lehalásszák. Kimegyek segíteni. Fizikai munkát nem igen végezhetek, de adminisztrátornak meg kísérőnek talán jó leszek. Múlt vasárnap tartottak egy amolyan házi verseny félét, aminek az volt a célja, hogy minél több süllőt átmentsünk az Erőműbe. Sok fogas és egy pár csuka is "megmenekült". Először az volt a terv, hogy pontyra cserélik! Aztán valamiért megváltoztatta a vezetőség ezt a képtelen ötletet. Hát mit mondjak...? Fellélegeztem! Kezd jó lenni a szemlélet az Egyesületnél, ez most tetszik. Talán még egy-két generáción keresztül tart a régi rossz állapot, kicsiny országunkban. Nálunk már javul. Remélem hamarabb lesz megoldás, mint hogy késő legyen. Az Erőmű persze egy speciális tó. Ahogy mondtam, ki tudja meddig horgászhatunk még itt? Kifutó a semmibe.
De legalább újra itt van nekem, a horgásztársnak, a kiránduló családnak, a szerelmespárnak... Mindenkinek! "...lassan süllyed a narancssárga korong Bicske dombjai mögé és én is haza indulok..."

Vissza a városba<--- A hangulat-zene!